A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*ötödik*

Egy hétt telt el mióta Dale el ment. Természetesen azóta levelet sem kaptam, ami kicsit rosszul esett, hiszen én gondoltam rá, már akkor írtam neki, amikor éppen hogy el ment.
A felügyelő nő, egy hétig engedte, hogy a szobámba legyek, majd újra iskolába kellett mennem.  Hiányzott, hogy Dale nincs velem, de szerencsére még sem voltam teljesen egyedül.  Ott volt velem Jasmine aki még ha nem is mindig velem volt, de azért beszélgetett velem. 
Ma reggel is sietősen fel öltöztem, majd le szaladtam a posta ládához, de a remény ami volt el szált mikor semmi nem volt benne.
-Lea, úgy gondolom nem kapott engedélyt arra, hogy el hagya a szobáját. - mondta a felügyelő, mély hangjától ki rázott a hideg.
-El nézést asszonyom. Csak azt hittem ma már szerencsém lesz, és kapok valamilyen levelet. - magyárázkodok le hajtott fejjel.
-Lea, azt hiszem itt az idő, hogy el beszélgessek veled.  Gyere velem kérlek. - mutat a hátsó kert felé, oda  megyünk ahhol Dale és én mindig találkoztunk.
-Asszonyom, én tényleg sajnálom, hogy meg szegtem a szabályokat. - le int így nem folytatom tovább.
-Szóval Lea, levelet vársz attól a fiútól akivel sokáig barátok voltatok? - kérdezi, mire válaszul bólintok.
-Buta lány vagy, ha azt hiszed kapni fogsz tőle bármit is. Az olyan emberek akiknek családjuk van, nem foglalkoznak az olyanokkal mint ti.  De én igen, hiszen mindenki aki itt van az én gyerekem.  Bele értve téged is. Tragikus ami az édes anyáddal történt de meg történt és te nem tudsz rajta változtatni. - mondja most már halkabban. - tudod annyira meg sajnáltalak mikor ide hoztak.  Még apró voltál, és szinte én neveltelek fel. - sétálunk tovább. - de most már csak annyit akarok ha nem is visznek el, de te mikor ki lépsz innen, tuddj menni valahova. Ha tovább várod, hogy a fiú írjon neked, nem fogsz tudni koncentrálni, és akkor nem lesz belőled senki. - áll meg, majd hideg kezét a vállamra rakva maga felé fordít. - Lea, felejtsd el azt a fiút, foglalkozz magaddal és azzal aki meg érdemli. -

                                                 ***

Nagyon is rosszul ítéltem meg a felügyelő nőt, hiszen teljesen igaza volt.  Dale már nem is emlékszik rám, akkor én miért kéne, hogy emlékezek rá, vagy az igéretre amit tettem neki. Hiszen ő sem tartotta be. A suliba menet a szokásos hely helyett Jasmine mellé ültem.  Meg fogattam, hogy azt teszem amit a felügyelő mondott és csak is azokkal fogok foglalkozni akik meg érdemlik.  Dale egyértelműen nem érdemli meg.
-Lea, szerinted igazam van? - bökk meg a könyökével Jasmine. Felé fordítom a fejem, majd össze ráncolva a szemöldököm újra rá kérdezek.
-Azt kérdeztem, igazam van-e, hogy Jerry-nek jobban áll ez a haj mint a kopasz. - határozottan bólintok.
-Tényleg? - kérdez vissza Jerry, el pirulva.
-Igen, tényleg jó így a hajad. - motyogom.  Tovább nézzük egymást még a busz meg nem áll.
A felügyelő mindenkit fel olvas, majd egyesével küldi le őket.  Amikor én következek egy halvány mosoly kiséretével ejti ki a nevem. Fel kapom a táskámmat majd,  gyorsan le trappolok a lépcsőn.
Jerry jönn oda majd mosolyogva át veszi tőlem a táskát.
-Visszem én, úgy is ugyan oda megyünk. - motyogja még mindig piros arccal.
-Ez nagyon kedves tőled Jerry. - mondom.
-Ugyan eddig is meg tettem volna, csak Dale nem engedte. - mondja.
A neve hallatán egy percre meg állok, majd hatalmas sóhaj kiséretével újra sétálni kezdek.
-Valami rosszat mondtam? - kérdezi Jerry, mire nemmel bólintok.
Miért nem engedte Dale, hogy más fiúk is beszélgessenek velem? Mondjuk most már mindegy, úgy sem tudd tovább parancsolni nekem.