A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Tízennyolcadik*

Az egész napom annyira szuper volt. Margarete nagyon aranyos és bár nem mindig mutatja ki, de hiányzott neki, az hogy végre ő is meg szabaduljon az otthoni dolgoktól. James egész nap csak egyszer hívta és akkor is meg lett mondva neki, hogy ma ő figyel a húgára. Nem akarok szívtelennek tünni, de nagyon jó érzés volt, hogy nem kellett haza mennünk. Viszont holnap már számomra iskola van, amitől még mindig rettegek. Hogyan fogadnának be egy olyan lányt aki, egy árvaházból jött. Akinek csak egy vérszerinti családtagja él, az is az apukája aki idáig nem igazán foglalkozott vele.
Az ágyamba forgolodva, probálok ki találni valamit, hogy könnyebb legyen a holnapi napot el viselni de egyszerűen nem megy.
Kintről halk beszélgetés szürődik be, mire ki kellek az ágyból majd a kiváncsiságomat fel ébresztve az ajtóhoz nyomom a fülem. James és egy lány hangját hallom. Óvatosan ki nyitom az ajtót majd az ajtajához lopakodva újra halgatozni kezdek. Vajon Margarete tudja, hogy van nála valaki? Egyáltalán mikor jött be?
-Annyira hiányoztál. Nem is hívtál, sőt egyáltalán nem is muttatál semmi élet jelet magadról. - suttogja a lány, vékony hanja annyira ismerős tünnik, mint ha hallottam volna már valahol.
-Tudom, de a fattyú miatt ma én vigyáztam Anette- re. - mondja James. Ki kérem magamnak mer én nem vagyok fattyú csak éppen szülő hiányban szenvedek. Van egyáltalán ilyen szó?
-De akkor is legalább valahogy jelezhetél volna. Vártalak a suliba is, de nem jöttél. - biztosan hallottam már valahol ezt a hangot.
-Szarul voltam és Mike sem jött suliba. - mondja. Hirtelen minden csendbe borul. Hátrálni kezdek, mert rossz érzés fog el. De aztán meg állok.
Szinte észre sem vettem ahogy az ajtó ki nyílt csak akkor amikor James ideges arcával találtam szembe magamat.
-Te mit csinálsz itt? Csak nem.... - néz hátra, majd mosolyogva újra a szemembe néz. - halgatoztál? Ejnye..... Úgy látom nem tanultad meg, hogy halgatozni nem szép dolog. - mondja. A lány aki hirtelen a háta mögött meg jelent csak még plusz egy rá adás volt.
Döbbenten nézek a szemébe a fel ismerés fájdalmas, hosszú percekig csak bámuljuk egymást én közben pedig egyre jobban össze esek.
-Te? - szólal meg.
A gonosz könnyek újra meg jelenek a szemembe ahogyan meg bizonyosodok róla. Ez a lány és még pár barátnője okozták anya halálát. Éppen egy buliból mentek haza amikor a kocsijuk a mi sávunkba tévedt, és még csak a kórházban sem jött oda,hogy beszéljen velem, sőt nem tett semmit bár nem hiszem hogy az bármit segített volna a helyzetemen.
Azok a rossz álmok nem csak álmok voltak, én is anyáékkal voltam, de annyira fájdalmas volt a tudat egyáltalán maga a gondolat, hogy nem akartam el
hinni. El akartam könyvelni, hogy csak rossz álom.
A felismeréstől hangosan síkitani kezdek majd a földre rogyok. Margarete sietősen nyitja ki az ajtót majd elöször ő is meg döbbenten néz James-re és a lányra de aztán az én segítségemre sietett.
-Lea mi a baj? - kérdezi miközben nyugtatni kezd.
A válasz túl nehéz és nagyon fájdalmas. Az agyam újra és újra le játsza a balesetet. És a szívemből újra és újra el veszítek egy darabot.
Anya azt mondta a kocsiba hogy ne sírjak. Hogy ígérjem, meg hogy nem sírok többet és hogy mindenkivel aki meg érdemli kedves leszek. Ha akkor nem vagyok velük akkor nem engem menetenek ki először hanem anyát. Akkor talán még most is itt lenne velem és át segítene engem mindennen.
Ez a lány aki most James-al van, az ő felelőtlensége miatt halt meg. Ő a hibás mindenért ami velem történt. Neki nem lett semmi baja de anyának és nekem igen.