A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Harminckettedik*

Egy évvel később.

Egy hét múlva lesz a barátnőm esküvője. Ugye milyen hirtelen jött?  Igen én is csak egy héttel ez előtt tudtam meg, hogy én vagyok az egyik tanúja. Most pedig mint mint valami iditóa, rohangálok a boltba hogy össze szedjek valami normális magas sarkú cipőt ami illik a ruhához.
Ja arról nem beszélve hogy én szerencsés egy óra mulva a gépen kell hogy legyek.  Muszáj meg jelenem hiszen ez Jasmine nagy napja lesz és nem hagyhatom cserben. Amint végre meg érkezek a kedvenc cipő boltomhoz, meg ragadom a legelső lila színű magassarkút majd az eladóhoz sietve, ki fízetem.
Miután fel bátyuzva és meg véve a cipőt nagy nehezen kiértem a repülőtérre egy hatalmas levegőt szívok mert muszáj egy percre meg állnom.
-Miss Hopkins, üdvözlöm a külön járatunkon. Éreze jól magát az úton,és remélem kényelmesen fog utazni.- szólít meg egy fekete ruhás ember.
-Köszönöm. - motyogom majd gyorsan fel szállva a el foglalom a helyem.
Az ablakon kinézve, várom a fel szálást. Egy perccel később egy pirciges fekete bőr szerkos tetkos pasi foglalja el a mellettem lévő helyett.
Azt hiszem, ő inkább látszik drasztikusnak mint fel dobotnak. Bár egy kicsit én is így érzem magam.
-Szia,  a nevem Lea. - nyújtom felé a kezem.  Felém fordul majd kék szemébe meredve némán figyel.
-Ha nem akarsz köszöni, akkor nem muszáj. - mondom mosolyogva, majd mielőtt még vissza huznám a kezem, meg ragadja majd be mutatkozik.
-A nevem Jacky. A bátyám esküvőjére megyek. - mondja.
Meg lepeten nézek rajta végig, majd szomorúan állapítom meg hogy egyáltalán nem hasonlítanak.
-Én meg a legjobb barátnőm esküvőjére vagyok hivatalos. - mondom nevetve.
-Akkor te is úgy érzed mint én. Bár ne kéne ez az egész fel hajtás. Még csak egy hete tudtam meg, hogy van valakije erre meg be jelenti hogy hamarosan felesége lesz. - mondja ő is nevetve. Ahoz képest hogy tele van pircingel meg tetoválással, a ruha izléséről már nem is beszélek, nagyon rendesnek találom.
-Igen, én meg már le mondani sem tudtam, hiszen én lennék az egyik tanú. - mondom.
-Én is az vagyok, legalább akkor nem vagyok egyedül ebben a kurva szar helyzetben. - mondja, engem meg meg lepp a szabad szája.
-Igen, igazán érdekes helyzet. - erre hangosan nevetni kezd.
-Nem igazán vagy olyan aki káromkodik igaz? - kérdezi, mire nemmel bólintok. -Semmi baj, még oda nem érünk, úgy is fogsz. Mellettem minden lány el engedi magát. - mosolyodik el, én pedig meg érzem ahogy fel forosodik a vérem.
-Reméltem is hogy nem egy unalmas fickó lett a társaságom -
-Hát engem még nem jellemeztek unalmasnak. De remélem tőled mást fogok majd hallani. - kacsint.
Na jó, ez már egy nyilvános flörtölés, és meg mondom őszintén nagyon is tetszik.
-Még is hány éves vagy? - kérdezem nevetve, de magamba reménykedem hogy velem vagy nálam idősebb legyen.
-Huszonöt vagyok. - mondja teljes komolyságal.
Hát igen, ezek szerint idősebb, és nem is kicsit.
-Az igen, pedig nagyon fiatalnak nézel ki. - mondom.
-Igen, sokan mondták már. De ezt mindig ki is tudom használni. - fordul a pincérnő felé. El pirosodva rá néz majd a szokásos kérdést fel téve tovább nézi.
-Egy üveg vízet legyenszíves. A hölgynek pedig. - ekkor felém fordul majd a szemembe nézve várja hogy mit kérek.
A repülő további részén, életemben nem beszéltem annyiszor csúnyán mint most. Nevetem is sokat és sok mindent meg tudtam a barátnőm völegényének öcséről.

***

A le szállás is zökkenőmentes volt. Szinte izzot a levegő köztem és Jacky között. Tudtam hogy rég éreztem ilyett és hogy ezt nem szabad el engednem. Muszáj meg ragadni az alkalmat és ki deríteni, hogy van- e barátnője.
A kocsihoz érve, el köszöntünk egymástól, majd meg ígértük hogy hamarosan találkozunk.
-Jó estét hölgyem. - mondta kedvesen a sofőr ahogy el indultunk a barátnőmhez. Hamarosan már valakihez fog tartozni ami szuper érzés. 
-Önnek is szép estét. - válaszolok mosolyogva.
-Hogy van ma este? Jól utazott? - meg lép ez a kedveség de azért természetesen válaszolok.
-Igen, tökéletesen. A barátnőm férjhez megy és most nagyon boldog vagyok. -
-Igazán?  Ez nagyon remek hír. Gratulálok a barátnőjének. -
-Igen köszönjük. -
-És maga?  Biztosan magának is van valakie. -
-Nem, nincs senkim. Nincs időm az ilyesmire. - motyogom.
Amikor meg érkezünk, a taxis segít ki szedni a böröndömet, majd el köszön és tovább hajt. A szállodához érve, segítenek fel vinni a szobámba a cucaimat amíg én be jelenkezek. Jasmine pedig nevetve szalad, hogy végre meg ölelhesük egymást.
-Neked is szia. - mondom majd szorosan magamhoz húzom.
-Annyira örülök, hogy itt vagy.  Annyira boldog vagyok. - mondja majd ugrándozni kezd.
Emlékszem még én mondtam neki hogy engedje közelebb magához, és tessék a meg érzésem tökéletes volt vele kapcsolatban. Saját magammal kapcsolatban meg inkább már nem is foglalkozom senkivel.
-Annyi mindent el kell mondanom és nem akarom hogy meg haragudj. - mondja.
-Hogy érted? - kérdezem.
-Hát úgy hogy, a röpke véletlen miatt akadt egy kis probléma.
-Mond el. - mondom szigorúan.
-ő is itt van. - motyogja bűnbánoan.
-Ki az az ő? - kérdezem idegesen.
-Dale. - mondja ki mire idegesen, gyorsan kapkodni kezdem a levegőt. Ilyen nincs, már megint bele akar avatkozni az életembe?
-Miért?  Miért hívtad ide? - kérdezem.
-Mert a legjobb barátja Davidnak. Nem tudtam amíg nem szólt róla. El kell viselned őt is és a hisztis feleségét. - mondja mire még nagyobb fájdalom nyíllal a szívembe. Felesége van. És itt vannak. Látnom kell őt és a feleségét akivel biztos nagyon boldog lehet.
-Rendben, semmi baj. Érted bármit meg teszek. - mondom majd meg ölelem.
-Ha gondolod ihatunk valamit. - ajánlja fel mire, meg ragadom a kezét majd egy szóval válaszolva el indulok.
-Persze. - mert muszáj lesz, hogy el tudják viselni.