A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Negyedik*

Dale ma el megy, és egyedül leszek, de azt igérte el jönn értem, és hogy valahogy tudjuk tartani a kapcsolatott, szóval nem kell aggódom.
Amikor meg hallottam az ismerős autó hangját aki általában el viszi a gyerekeket az új családjukhoz, ki takaroztam és szaladni kezdetem le a lépcsőn.
-Ideje indulni nagy fiú. - mondja a sofőr mosolyogva.
-Dale. - szólítom meg, mire mosolyogva felém kapja a fejét.
-Lea. - mondja majd ölelésre nyitja a kezét.
-Hiányozni fogsz, de ne aggódj én majd meg védem magam, ahogyan te tanítottad. - mondom hozzá bújva.
-Elég Lea, Donovan-nak indulnia kell. - mondja komoran Mrs. Marsall. Válaszul bólintok majd még egyszer utoljára meg ölelem, és puszit adok az arcára pont a gödröcskéire, ami csak akkor jelenik meg amikor mosolyog.
-Nekem is hiányozni fogsz kislány. - motyogja az orra alatt ahogy el enged és ki sétál.
-Lea, most pedig menjen vissza a szobájába. -parancsol a felügyelő nő.
-Értetem asszonyom.- mondom majd meg fordulva fel futtok a lépcsőn és meg sem állok a szobámig.
Ott le ülök és elő veszek egy papírt és egy ceruzát majd írni kezdek.

Kedves Dale!

Annyira szörnyű nélküled, tudom még csak most mentél el, de már most hiányzol. Holnap mikor fel kellek már nem foglak tudni át ölelni, nem fogok tudni veled beszélni és ami a legrosszabb, nem fogok tudni veled lenni. Azt mondtad el jössz értem amikor nagy leszek, hát már most is jöhetnél hiszen szerintem elég nagy vagyok.
Az egyik tőled kapott könyvben olvastam valamit amire még csak most jöttem rá, hogy velem is ez van.
Tudod mi az?
Hogy szeretlek.. Úgy ahogy a könyv szereplők szereti egymást a romantikus regényekben, úgy ahogy a férfi szereti a nőt. Már korábban el akartam mondani, de nem volt alkalmam rá.
Remélem hamar meg kapom a válaszod, és hamarosan újra találkozhatunk.

Te Lea-d aki öröké várni fog rád.
Xxx.

Ahogy elolvasom a levelet, rá kell jöjjek, hogy ez nem az én világom. És még egy baj van a levéllel. Nem tudom Dale címét. De ha küld egy levelet akkor azon biztos rajta lesz akkor majd fel adom, neki ezt is és azt is amit a levelére válaszolok. Vagy ezt nem csak amit akkor válaszolni fogok.
Halk kopogás zavar meg, mire le rántom az asztalról a papírt majd össze gyürve a párnám alá rejtem.
-Gyere. - mondom.
Egy idősebb lány lépked be majd néz körül. Tekintette most rám esik majd el mosolyodik.
-Hello a nevem, Jasmine. Új vagyok itt, és a felügyelő nő azt mondta itt lesz az én helyem. - motyogja, kissé fájdalmasan ki ejtve a szavakat.
-Szia, én Lea vagyok. Az ott a legutolsó ágy, az a tiéd. - mutattok a szoba leg árnyékosabb, legrégebbi ágyára.
-Értem, köszönöm. - mondja.
-Nincs mit. - fordulók vissza az asztal felé.
-Tudod, elég nyomasztó ez a hely. - kezd el újra beszélni.
-Mit vártál? Majd kedves nénint, mosolygó gyerekkel és divatos ruhákkal?- kérdezem szemtelenül.
-Nem hiszen én már voltam nevelő intézetbe, csak ez mindegyiknél rosszabbak és el hanyagoltabbnak tünnik. - mondja most már halkabban.
-Te voltál már nevelő intézetbe? - vonom a szemöldököm, majd felé fordulók.
-Igen. Anyukám prostituált, apukám meg ki tudja.- von vállat.
-Hány éves vagy? - kérdezem.
-Tízen öt.- pont mint Dale.
-Az egyik volt barátom is tizen öt éves volt. - motyogom most már szomorúan.
-És te mennyi idős vagy? -biccent felém a fejével.
-Tízen kettő, hamarosan tízen három. - mondom.
-És te hogy kerültél ide? - kérdezi.
-Arról nem igazán szeretnék most még beszélni, ne haragudj. -
-Semmi baj, majd el mondod ha jobban meg ismértél. - mondja mosolyogva.
Hogy tud egy ilyen helyen, úgy hogy még csak most jött, ennyit mosolyogni? És mi ez a nagy barátkozás. Hiszen, én nem ilyen vagyok. Lassabban nyílok meg az emberek felé. Ő elötte még is könnyebb.