A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Tízenharmadik*

Megint rémálommom volt, de most Dale is benne volt. Ő volt a fény az életembe. Ő volt aki ki mentett a roncsból. És ő volt aki a végén meg halt. Dale meg halt az álmomban. Ébren fekszem az ágyamba miközben a plafonra bámulok. Dale meg halt, és én nem tudtam tenni ellene semmit. Egy újabb forró könny folyik végig az arcomon. Elegem van, hogy folyton sírnom kell. Hogy mindig csak rossz és rossz dolgok történnek velem. Lassan fel ülök, majd ki mászok az ágyból, és a szekrényhez megyek. Egy fehér pólót és egy sárga rövid nadrágot veszek fel, majd újjaimmal gyorsan meg fésülöm a hajam és össze fogom. Ki nyitva az ajtót a fürdő felé veszem az írányt. Meg fogva az ajtót ki nyitom de azonnal hátat is fordítok.
James áll ott fél pucéran, vagy is csak egy törölköző van rajta.
-Na szép, úgy látom nem tanítottak meg kopogni. - morogja.
-Sa...... Sajnálom. - dadogom.
-Sa...saa....saa...sajnálom..- utánozza a dadogásomat.
-Ez nem vicces. - mondom durcásan.
-Oh, dehogy nem. - mondja nevetve, majd testével meg lökve, a szobája felé veszi az írányt.
Meg fordulva, be csukom az ajtót és neki dölők. James nem szeret és egyáltalán nem örül neki, hogy itt vagyok. Bár csak itt lenne Dale, ő mellette legalább biztonságban érezném magam.
Miután gyorsan el intéztem a dolgomat le szaladok a konyhába ahol újra bele futok az akkor már fel öltözött James-ba és a mosolygó Margarete-be.
-Jó reggelt, Lea. - mondja továbbra is mosolyogva, majd gyorsan közelebb lépked és szemembe nézve, vizsgálni kezd.
-Jó reggelt. - mondom halkan.
-Minden rendben? - kérdezi, mire bólintok.
-Nem, nincs ma nem is olyan régen rám nyitott a fürdőben. Úgy látom nem tanították meg neki mi az a kopogás, vagy ha még is akkor ma nem tudta használni. - mondja morcosan James.
-Ugyan már, ilyen akár kivel elő fordul. Ne legyél ilyen vele. - förmed rá Margarete.
-Miért? Mert ő itt a sebesült kislány aki szeretetre vágyik? A szabályok, és az illendőség úgyszint kötelezőek nála is. - mondja a szemembe nézve.
-James, fejezd be. - ordítja az anyja.
-Nem fogom, ez akkora hülyeség volt. Az apja sem akarta az elején, most még is itt van. Ha engem kérdezel, azt mondtam volna hogy inkább nem szakítok szét egy családot. - mondja most az anya szemébe nézve. - ő nem tartozik hozzánk, ezt te is pontosan tudod. Nem is fogom el fogadni sőt amíg ő itt lesz pokolá fogom tenni a minden napjait. - fejezi be, majd az anyja mellett el viharozva újra a szobájába megy.
Szóval ő szerinte én csak púp vagyok a hátukon. Nem én kértem, hogy meg szülessek és nem is én kértem, hogy anyukámmal történjen valami. Semmit nem akartam, főleg nem azt hogy szét szakítsak egy családot.
-Sajnálom. - mondom majd mit sem törödve Margarete- el fel szaladok a szobámba. Be csukva az ajtót, el engedem a bennem lévő fájdalmat és sírva borulok a földre.
-Sajnálom anya, de nem megy. Nem tudom be tartani amit ígértem neked. Egyszerűen tulságosan nehéz. - kezdek el újra anyához beszélni. -James nem szeretné, hogy itt legyek mert szerinte csak szét szakítom a családot. De még is itt kell legyek mert nincs hova mennem. És Dale sincs itt, pedig most szükségem lenne rá. - a kopogás riszat meg mire, azonnal fel kellek a földről és meg törlöm a szemem. -Gyere. - motyogom. David jelenik meg, mire én döbbenten meredek rá.
-Szia Lea. - int a kezével majd be csukva maga mögött az ajtót közelebb jön. - Margarete mondta, hogy sikerült megint szépen szólva ki fejezni magát James-nek veled szemben. Haza jöttem, de hamarosan vissza is kell mennem de azelőtt szeretnék veled beszélni. - mondja, mire válaszul bólintok.
-Tudom, hogy régen nem sokat foglalkoztam veled, és hogy rettenetes dolgot tettem mikor azt mondtam nem kellesz. De tudnod kell, hogy akkor nagyon rossz helyzetben voltam, nem akartam neked még azzal is ártani, hogy rossz környezetbe kelljen élned. - simogatja meg a fejem tetejét. - nagyon rossz dolgott tettem mikor ott hagytalak titeket anyával, de akkor úgy gondoltam helyesen cselekszem. De rá kellett jönnöm, hogy hatalmas hiba volt. Sose gondoltam rád úgy mint egy senkire. Nekem mindig is.... Nekem mindig is a kislányom maradsz. Lehet hogy te nem úgy gondolsz rám mint az apukádra, és hidd el ezt is meg értem. James-t meg meg ölöm ha még egyszer ilyeneket vág a fejedhez rendben? - kérdezi mire megint bólintok.
-Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy le menj és reggeliz valamit. Ma Margarete el szeretne vinni egy két helyre szóval jobb lesz, ha még az előtt eszel is valami normálisat.- mosolyodik el.
-Jól van. - mondom. Mint minden reggel most is a képhez megyek és az újjam hegyével meg simogatom anya arcát. - Szeretlek anya. - suttogom a képnek.
Amikor azonban vissza fordulók, David döbbenve mozdulatlanul áll és csak néz.
-Ezen anyukád van rajta? - kérdezi egy kis idő után.
-Igen, ez a kép akkor készült mikor elsős lettem és első nap kisért be az iskolába. - mondom.
-Meg nézhetem? - kérdezi mire bólintok.
Közelebb jön majd óvatosan fel emelve a képet hosszú ideig nézi. - tudod.... Ez a kép egy olyan kép ami fel hívja a figyelmem, hogy az ilyen dolgokat is ki hagytam az életedből. És hogy őt is hátra hagytam. - hangjából most szomorúság hallatszik ki ahogyan anyáról beszél.
-Miért hagytad el? Miért hagytál el minket? - kérdezem.
-Mert meg ijedtem. Mikor anyukád be jelentette, hogy állapotos éppen csak el kezdtem az életemet rendbe hozni. Tudtam, hogy mellette ez is meg oldanánk de, én ostoba még sem tudtam ennyivel meg elégedni. Egy nap fogtam a cuccomat és le léptem. - sóhajt. - tudod ha vissza mehetnék az időbe mindent meg változtanék. Vissza mennék anyádhoz és el mondanám neki, hogy mindenben támogatom, hogy ott leszek mellette.. - néz a szemembe. - meg mondanám neki amit már nem tudok. Meg mondanám neki, hogy sajnálom. - hirtelen vissza rakja a képet majd mosolyt erőltetve magára, ki megy az ajtón.
Szóval David, meg bánta volna amit anyával akkor tett? Lehet, hogy még szereti anyát?
-Hallottad ezt anya. Ne haragudj rá, hiszen eskedezet a bocsánatodért.- mondom, majd én is le megyek vissza a konyhába. Margarete felém kapja a fejét majd ölelő karjaiba zár.
-Semmi baj Lea, te ne hibáztasd magad. Nem tettél semmi rosszat. - suttogja.