A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Huszonhatodik*

Reggel a kanapén ébredtem, a gyomrom pedig korogva jelezte hogy éhes. Ki kászálodtam a konyhába majd gyorsan le főztem magamnak egy bögre kávét. 
A TV be kapcsolva a szokásos főzős csatornára raktam, majd kávét kortyolgatva néztem ahogyan egy látszatra mennyei ételt készítenek.
A telefon jelezni kezdet hogy egy újabb üzenet érkezett mire meg néztem.

"Néha magam sem tudom mit tegyek, egyszer meg írom aztán ki törlöm. Probálom meg taláni de el tűnt. Sok darab van belőle de nekem csak ő kell. Lehet hogy sose fogom újra látni az én védelmező angyalom de tudom egyszer legalább itt volt. "

Sokáig csak nézem a kijelzőt miközben érzem ahogy a könnyeim folynak le az arcomról. Annyira meg nehezíti az életemet.
Hangosan sóhajtok majd úgy döntött halgattok a barátnőmre és vissza szerzem Dale-t hiszen nagyobb szükségem van rá mint gondoltam, és ha már itt van a lehetőség nem kéne el dobnom.

"Egy ideig igazán haragudtam rád!  De a hiányod, az ölelésed és biztonságot nyújtó közelséged miatt nem tudok tovább úgy tenni mint ha nem léteznél. "

Mikor el küldöm egy hatalmas súly esik le a szívemről. Hiszen végre meg találtam. Vagy is ő engem de az lényegtelen mert itt van hogy biztonságban érezem magam. És tudom hogy haragudnom kéne rá, de nem tudok. Nagyobb szükségem van rá mint hittem. Kell hogy Dale mellettem legyen, mert csak vele érzem magam egésznek.
A rezgés zene volt a fülemnek. Mosolyogva meg nézem.

"Eddig is léteztem kicsi Lea. Csak túl vakok voltuk és nem vettük észre a másikat és hogy milyen közel is voltunk egymáshoz. "

"De te nem voltál velem, sem mellettem. Pedig sokszor szüksém lett volna rád. Hiányoztál és felfoghatatlan volt az amit nélküled kellett végig csinálnom, az a sok fájdalom."

A nap további részén azonban már nem kapok tőle választ. Csalódottan probálom le foglalni magam azzal hogy ki takarítok. Jasmine csak este érkezik de mikor meg jönn egyből észre veszi hogy valami baj van így egy szoros ölelésbe von.
-Mi a baj? - kérdezi suttogva ahogy jobban hozzám bújik.
-A hiány, amely szét szakít belülről. - válaszolok röviden.
-Édes szívem. - fordít maga felé majd meleg apró nőies kezét az arcomra helyezi.
-Dale, valahogy meg tudta a számomat és folyton írt, tegnap a bulióta. Én meg meg fogadtam a tanácsodat. El mondtam neki hogy mennyire hiányzott és azóta nem írt. Úgy érzem mint ha most az én bolondságom miatt el veszítettem volna újra. - vallom be.  Ő csak meg értően újra magához von, majd meg nyugtatóan simogatja a hátamat.
-Figyelj ide. - néz bele a könnyes szemembe. - lehet hogy egy gyáva alak de az is meg lehet hogy nem.  Te nem tudhatod de ha a mai naptól nem vesz észre és nem kap utánad akkor én leszek az első aki fájdalmat fog okozni neki. - néz a hütő felé majd újra rám. - és most pedig isszunk egy pohár bort és majd ki találunk valamit a továbbiakban. - mosolyog rám.