A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Nyolcadik*

2-évvel később.

Ma lettem tízenöt éves. Igazi nagy lánynak érzem magam, színte már az is vagyok, jó persze azért kell még három év, hogy el is tudjak menni innen. Dale mint ha nem is létezett volna, el ment és el vitte  magával a szívem egy kis darabját. Két éve örzöm a párnám alatt a levelet amit még tízen három évesen írtam, az nap mikor itt hagyott a pokolba.
Jerry lett az én új barátom, és ha sokszor meg is verik a nagyobbak, ő is ki áll értem. Persze aztán jót nevetek rajta ha nem sikerül neki. Dale persze, nem ilyen volt.  Mindig is különc volt. Rajtam kívül senkivel nem barátkozott. Fél oldalas fekete haját mindig a sebhelyes szemöldökére helyezte, így azt nem nagyon látta senki. Arcán alig jelent meg bármilyen érzelem, csak akkor nevetett ha én is, és mindig mosolyogva várt rám a buszon. Meg védett, verekedett is ha kellett mindezt csak is értem. Dale bántalmazott gyerekként került ide. Több sérülés is volt rajta, de akkor is egy aranyos fiú volt. Aztán el ment, és az utolsó napot sem velem osztotta meg hanem egy másik lánnyal.
Vannak napok mikor eszembe jutt, és olyankor mindig le megyek a posta ládához, de semmi. Dale teljesen el hagyott.
Az emlékek újabb könnyeket eredményez, ahogy a szobában az ágyon ülve az ajtóra nézek. Kintről halk nevetések zaja szürődik be, el tompítva az én zokogásomat.
-Szörnyen hiányzol Dale. - motyogom ahogy meg törlöm a szememet. Jasmine a jövőhéten el hagya az árvaházat mivel akkor lesz nagykorú. De ő is meg ígérte, hogy három év múlva el jönn értem.  Addigra legalább ő is rendbe szedi magát és lesz hová mennem amit végre otthonnak nevezhetek majd.  Milyen vicces, hogy az emberek könnyen tudnak ígérni de, könnyen át is tudnak verni, vagy csak semmisé tenni azt az ígéretett.
-Lea, a felügyelő nő hívat. - szól be azt ajtón egy mély hang.
-Azonnal megyek. - mondom majd ki kelve az ágyból el indulok az iroda felé. Mielőtt azonban be kopognák gyorsan még egyszer meg törlöm a szemem.
Apró újaimat az ajtóra helyezve ütemes kopogni kezdek.
-Gyere!- mondja.
Ki nyitom azt ajtót majd be lépek. A felügyelő nő fel áll majd az előtte lévő székre mutattva ki lép az asztal takarásából.
-Jó napot Mrs. Marsall.- mondom halkan majd helyett foglalok.
-Nem tudod miért hívattatalak igaz? - kérdezi fel vont szemöldökkel, mire én nemmel bólintok. - Érdekes, azt hittem tudod. De ez esetben jobb ha tájékoztatlak, hogy  örökbe fogádosad el keztük. Még körülbelül egy hónapig fog tartani ez a papír munka aztán, nem látjuk többet egymást ha minden jól megy.- mondja.
-Örökbe fogadni?  Na de kicsoda? - kérdezem meg szeppenve.
-Sajnos azt még nem tudhatod meg,  de ne aggódj. Ismerni fogod az illetőt. Most pedig mivel meg tettem a kötelező értesítést, meg kérlek hogy távozz. - mutat a kezével az ajtó felé. Úgy csinál mint ha én nem tudnám hol van az ajtó.
Amikor a kezemmel le nyomom a kilincset a hangja meg állít.
-Lea, boldog szülinapot, és most még ajándékot is kapsz tőlem. Hidd el aki örökbe fogad, te is szeretni fogod. - mondja mire válaszul bólintok majd ki nyitom az ajtót és hátra hagyom a felügyelő nőt.
Örökbe fognak engem is fogadni.  De én nem tudok senkire anya és apaként gondolni.