A Bosszú Hálójában

8.|-Kim hallgass meg.-

-Itt rendeltek sonkás pizzát?-lépett be egy srác valami fura pizzát raklámozó ruhában pár dobozzal a kezében.
-Ki a fene vagy te?-állt fel idegesen Kevin.
-A legrosszabb rémálmod.-dobta el a dobozokat és előkapta a fegyverét.
-Mad.-kiáltotta Kevin.

A mellettem lévő férfi bicskáját a fiú felé dobta, aki egy gyors mozdulattal ellépett az éles fegyver elől, majd lelőtte a fickót.

-Mendes.-

-Végre újra szemtől szemben igaz, Kevin?-sétált közelebb az asztalhoz, a pisztolyt pedig Kevinre szegezte.
-5 perc múlva halott leszel.-
-Azt kétlem. 2 perc múlva már nem leszünk itt.-
-Ja, hogy ezért a ribancért jöttél.-nevetett fel idegesen.

Ebben a pillanatban tekintetem találkozott a fiúéval és ekkor döbbentem rá, hogy ez Shawn.
Hirtelen elsült a fegyver, Kevin pedig felüvöltött.
Shawn elé lépett és gyomron ütötte.

-Legszivesebben kibeleznélek azért, amiért ezt tetted vele. De most meghagyom a szánalmas életedet, hogy átadj egy üzenetet a főnöködnek.-lépett hátrébb.
-Készüljön fel, mert egyre jobban szorul a hurok, és ott leszek a bukásánál.-ezután kezében pisztollyal leütötte Kevint.

Aggódó pillantást küldött felém, majd Mad hulláját elhúzta az útból.

-Kim.-térdelt elém.-Elviszlek.-

Egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni a számon, csupán bólintottam és szememből kicsordult egy könnycsepp. Shawn karjaiba vett, majd elindult a hosszú, sötét folyosón.

Forgott velem a világ, és kezdtem fekete foltokat látni. Annyira emlékszem, hogy pár férfi lőni kezdett ránk, lányok sikoltottak fel, de Shawn egy pillanatra sem állt meg.
Kirúgta az ajtót és akkor megcsapott a hideg levegő. Azt hiszem ezután beültetett a kocsiba és elhajtott.

***

-Mit fogsz tenni?-ütötte meg fülemet egy ismeretlen hang.
-Az első, hogy felébredjen és biztonságban tudjam.-
-Itt biztonságban van.-

Lassan és bátortalanul de kinyitottam a szemem. Egy számomra ismeretlen helyen találtam magam. Fehér falak, kis ablakok, amiken keresztül hatalmas fákat láttam az ég felé nőni.

-Kim.-lépett be a látóterembe Shawn.
-Mendes.-nyeltem nehezen, mert a torkom még mindig rettentően kivolt száradva.
-Magatokra hagylak.-hallottam ismét egy férfi hangot, de a tulajdonosát nem láttam.

Shawn az ágyam mellé húzott egy széket és megfogta a kezem.

-Hogy érzed magad?-kérdezte aggódó hangon.
-Én.. Shawn, mi ez az egész?-kérdeztem nyugtalanul.
-Kim, csak ne idegeskedj, kérlek. Itt biztonságban vagy. Mindent elmondok amit tudnod kell.-
-Biztonságban? Ezt mondtad nekem utoljára amikor magamra hagytál.-

Láthatóan mardosta lelkét a bűntudat, majd sóhajtott.

-Sajnálom Kim, de akkor nem tehettem mást, ezt megkell értened.-hajtotta le a fejét.
-Rettentően féltem, azt hittem megfogok halni.-lábadt könnybe a szemem.
-Mostmár itt vagy velem és Liammel, nem lesz semmi baj. Kaptál infúziót, elláttuk a combodon lévő sérülést, és a felszakadt bőrt a szemöldöködnél is. Csináltam rántottát, virsli karikákkal, behozzam?-állt volna fel, de megszorítottam a kezét.
-Egy falat sem menne le a torkomon.-csuklott el a hangom.
-Kim. 2 napig voltál bezárva egy cellába étel és víz nelkül. Enned kell.-hámozta ki kezét az enyémből és egy pillanatra magamra hagyott a szobában.