A Bosszú Hálójában

39.|Kihallgatás

Amikor a fájdalom még erősebb lett muszáj volt felülnöm. Az egyik lábamat magam alá húztam, míg a másikat kinyújtottam és úgy ülve tűrtem a fájdalmat. Ám miután a görcs enyhült éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami nincs rendben ott lent.
Szabadon lévő kezemet bevezettem a férfi póló alá, a combjaim közé, egyenesen a bugyimhoz. Nedves volt..

Amikor magam elé tartottam a kezem, szembesültem vele, hogy vérzek.
Nagyon, vérzek.

- Édes istenem. - kapkodtam levegő után.

Shawn Szemszög:

Harry -vel éppen úton vagyunk a bázisra, ahol végre kézbe vehetem a dolgok irányítását és kihallgathatom a nőt akit a házban találtak.
Május 29 -e van, kedd.
Pontosan 1 hét telt el azóta, hogy fél év után újra láttam Kim -et és még aznap el is vették tőlem.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam Balmont -ot és a fejébe eresszek egy golyót.
Ez az idő pont elég volt arra, hogy a testem új erője kapjon. Mára már csak néhány horzsolás és a hasamon lévő két gyógyuló seb maradt meg.

- Mennyi idő míg odaérünk?
- Már itt is vagyunk.

A kocsi leparkolt, Harry -vel pedig besétáltunk egy házba. Ez egy külváros, senki sem gondolná, hogy egy szervezet bázisa pont itt van, ideális hely.
A házba belépve rengeteg számítógép és hatalmas kivetítők fogadtak na meg sok ember.

- Sikerült a gép nyomára bukkanni? - sétáltam a legnagyobb monitorhoz.
- Még nem, de már közel járunk.
- Harry, 1 hét eltelt és még a helikopter sincs meg?
- Shawn, kérlek. - intett le. - Te foglalkozz inkább a nővel, rendben? Azt mondtad neked sikerül majd szóra bírnod.
- Hol van?
- Kövess.

A lépcső felé vette az irányt, majd kinyitott előttem egy, a falba beépített ajtót.
Ott fogadott a szokásos üveg aminek mi erről a feléről látjuk a nőt, de Ő nem lát minket.

- Én is próbálkoztam már nála, de semmi. - pillantott rám Harry reménykedve.
- Én majd kiszedek belőle mindent.

Kezemet a kilincsre téve mély levegőt vettem, majd beléptem a helységbe.
A nő az asztalnál ült, fejét lehajtotta, így hosszú fekete haja eltakarta az arcát. Melegítőt viselt, amit gondolom Harry hozatott számára.

Az asztalhoz sétáltam és leültem vele szembe.

- Tatjana, igaz?

A nő erre lassan felemelte fejét, így megláttam az arcának bal oldalán, a szájától egészen a hajtövéig húzódó égés okozta heget.
Hirtelen elkezdett oroszul beszélni, szinte be sem állt a szája és felháborodottan mutogatott a kezeivel.

- Elég lesz köszönöm. - emeltem fel a hangom és mélyet sóhajtottam.
- Nem tudok oroszul, ezt maga is tudja. Azt viszont tudom, hogy beszéli az angolt. Tehát kérem, ismételje el úgy, hogy én is értsem.

Jobban szemügyre véve a nőt, úgy a harmincas évei közepén járhat, és a felső orosz rétegből származhat.
Hogy honnan tudom? Megérzés csupán.

Szemforgatás közben megigazította fekete tincseit és hátradőlt a széken.

- Ne várd el tőlem, hogy magázzalak. Ezzel a pofival nem lehetsz több mint 20 éves. A fiam lehetnél.
- De nem vagyok. Most pedig, mondja el amit tudni akarok.
- Kérek egy szál cigit.
- Majd esetleg azután, hogy elmonta nekem hova mehetett Balmont.
- Egyáltalán honnan tudod a nevemet?
- Tényleg fölösleges köröket akar futni?? - álltam fel idegesen.
- Fiacskám. Ha meg akarsz tudni valamit, az én szabályaim szerint játszol. - húzta önelégült mosolyra a száját.
- Legyen. Mit akar tudni?
- Ülj le. - mutatott a székre.