A Bosszú Hálójában

35.|Személyes találkozó

- Ne, nee. - kezdtem el kiabálni és próbáltam elrúgni magamtól.
- A kurva életbe már. - húzta elő fegyverét, majd annak markolatával fejbe vágott.

Utolsó emlékem ahogyan Mitch önelégülten mond valamit, ragasztót rak a számra, majd zsákkal közelít a fejem felé.

***

Amint magamhoz tértem hallottam két ismerős pasas hangját. Rá kellett jönnöm, hogy a kezeim és lábaim egy székhez vannak kötözve. A számon még mindig ragasztó, a fejemen pedig egy zsák.
Amint kiegyenesedtem megfájdult a nyakam és a hátam a sok görnyedéstől.

- Na gyerünk, játszunk egy picit. - hallottam meg Mitch parancsoló hangját.

Léptei közeledtére szívem egyre hevesebben vert, majd váratlanul lerántotta fejemről a zsákot.
Szemeimet kénytelen voltam becsukni a vakító fény miatt.

- Mi lesz cicám? Nézz rám azokkal a csodás szemekkel. - mondta hangjában némi gúnnyal, majd lerántotta számról a ragasztót.
- Menj a fenébe. - mormogtam.
- Hogy mit mondtál? - támaszkodott meg a térdein és közelebb hajolt.

Több próbálkozás után végre sikerült nyitva tartani a szemem. Körülnézve rájöttem, hogy egy pincében vagyok. A helységben csupán egy asztal és 3 szék van.

- Na mi van királylány? Csak nem félsz? - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Azt neked kellene. - vágtam vissza.
- Tőled? - tört ki nevetésben a kigyúrt fickó.
- Nem tőlem.
- Ohh, nem. Te már megint azt hiszed, hogy Shawn meg fog menteni téged?! El kell, hogy keserítselek babám. - vette elő pisztolyát amit az asztalra rakott. - Ha Shawn eljön ide, semmi más nem vár rá, csak a halál.

Arcára ördögi mosoly ült ki, s arcomat pásztázta. Meg akar rémiszteni, azt akarja, hogy megtörjek.

- Te pedig bogaram. Te pedig követni fogod őt a halálba. Megfizetsz a testvérem haláláért. Saját kezűleg foglak kibelezni.
- Azt majd meglátjuk.
- Ohh, látom kezdessz újra a régi lenni. Úgy hiányoznak a frappáns kis beszólásaid.
- Nem fogom megadni az örömet. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Ez kár. Most biztos azon jár az eszed, hogy hol vagy.
- Tudom, hogy nem vagyok már az Egyesült Államokban.

Szemöldökét felhúzta, majd velem szembe leült az egyik székre. Térdeire támaszkodva figyelmét nekem szentelte.

- Mégis honnan tudod?
- Balmont -nak Európában vannak nagyobb birtokai, ezt mindenki tudja. Gondolom azok után, hogy fél éve az új - mexikói házát porig romboltam nem akart az Usa -ban maradni. De ez egészen odáig feltevés volt, ameddig meg nem erősítetted. Nem vagyok olyan hülye mint amilyennek nézel Mitch. Balmont -tal akarok beszélni.
- Szóval már követelőzöl is? - nevetett fel.
- Nem, csupán azzal az emberrel akarok beszélni aki a háttérből irányítja a szálakat, nem pedig egy bábbal, aki úgy táncol ahogyan fütyülnek.

Láthatóan nem tetszett neki az előbbi mondatom mivel felpattant a székről és keze az arcomon csattant.

- Kis cafka. Most megtanítom neked, hogy hogyan mutass tiszteletet a férfiakkal szemben.

Előrántotta a kését, amitől megdermedtem. Elvágta a köteleket, így szabaddá váltak a végtagjaim.
Megmarkolta a hajamat és rántott rajtam egyet.
Térdre rogytam a lábai előtt, várva vajon mi lesz a következő tette.

- Nézz fel. Azt mondtam nézz fel. - ordította.

Nem tehettem mást, felnéztem rá.
Arcára vigyor került, majd elkezdte kicsatolni az övét.