A Bosszú Hálójában

34.|Utolér a múlt

Hallottam ahogyan anya keserves sírásban tör ki, de mindenki más csendben van, hallgatnak.
Az ajtót becsukva magam mögött, lábaim összecsuklottak és ott ültem, zokogva.

- Ne aggódj kincsem. - simítottam meg a pocakomat. - Megvédelek mindentől.

Két óra elteltével egy melegfürdő után valamennyire sikerült megnyugodnom. De azt, hogy hova megyek és mihez kezdek majd egyedül egy gyerekkel, még mindig nem tudom.

- Kim, itt vagy? - hallottam becsukódni az ajtót.
- Luke? - nyitottam ki a fürdő ajtaját.

Amint megláttam a bátyámat szívem elgyengült.

- Nem hagyom, hogy ez így legyen. - húzott magához és szorosan megölelt.
- Nem tehetsz semmit. Nem mondhatod el anyáéknak az igazat. Higgy nekem bátyus, ennek így kellett történnie.
- De ha apa lelkére kötjük, hogy nem kezd semmilyen akcióba??

Aggódik értem, értünk. Talán jobban mint bármikor.

- Luke, nem lesz semmi baj.
- Veled megyek. Nagykorú vagyok már én is. Keresek valami munkát és körbekérdezgetem az ismerőseimet tudnánk e valahol albérletben lakni. Bízz bennem, megoldjuk.
- Mondtam már, hogy mennyire imádlak? - húztam mosolyra a számat.
- Csak párszor. - mosolygott, majd arca ismét komoly lett. - Nem ezt érdemled. Ennek nem így kellett volna történnie.
- Luke, nagyon sokat jelent számomra, hogy ennyire segíteni szeretnél. De tudom, hogy alig vártad az egyetemet. Gimi után számodra az legyen az első.
- Ezt meg sem hallottam Kim. Számomra a család az első, nem a karrier. Az a baba pedig a legjobb barátom és a húgom gyereke. Minden erőmmel azon leszek, hogy megkapjatok mindent. Nagyon szeretlek hugi. - puszilta meg a homlokom.
- Aludj ma velem, kérlek. - karoltam át derekát.
- Rendben. Emiatt pedig ne aggódj, valahogyan meg fogom oldani.

Az, hogy a bátyámra ennyire számíthatok mindenben hatalmas erőt ad. A tudat pedig, hogy a mai nap történései után nem vagyok egyedül a szobában nagyon megnyugtat. Az éj sötétje kiszámíthatatlan, de ameddig van segítségem, biztonságban érzem magam.

- Másnap reggel -

Amint felébredtem rá kellett jönnöm arra, hogy Luke már nincs mellettem.
Miután megmostam az arcomat úgy döntöttem, hogy a mai napot pakolásra fordítom. Nem akarok hosszú ideig anyuék nyakán maradni. Luke segítségével pedig talán olcsóbban juthatok albérlethez.

Amint a fontosabb dolgokat bepakoltam egy bőröndbe, 10 óra előtt egy kicsivel lementem a konyhába. Anyáék ilyenkor már biztosan nincsenek itthon, így nem kell félnem attól, hogy újból szóba kerül a téma és megpróbálják megmásítani a döntésemet.

Ám amint a konyhához értem, megtorpantan.
3 szempár szegeződött rám amiknek tulajdonosai az asztalnál ültek és láthatóan komoly beszélgetést zavartam meg.
Luke megköszörülte a torkát, majd nagyot nyelt.

- Én nem akartam semmit megzavarni. Csak reggelizek, utána pedig folytatom a pakolást.
- Találtál már helyet, hogy hova költözz? - kérdezte apa.
- Nem még nem, de Luke is segíteni fog.
- Nem fog. - vágta rá anya, ám tekintetéből semmit nem tudtam kiolvasni.

Erre nem tudtam mit feleljek, hisz Luke tegnap ígéretet tett. Ő pedig olyan ember aki betartja a szavát.

- Nem költözöl el. - nyögte ki végül apa.
- Ezt hogy érted? - kerekedtek ki a szemeim.

- Úgy, hogy visszavonok mindent amit tegnap mondtam Kim. A lányom vagy, az egyetlen lányom és nagyon szeretlek. - gyűltek könnyek a szemébe. - Decemberben amikor minden emberem téged keresett és még az FBI -t is be akartam vonni a nyomozásba, de senki nem bukkant a nyomodra borzalmas volt az a tehetetlenség. Minden egyes nap abban reménykedtem, hogy valaki a nyomodra bukkan, de mindig szembesülnöm kellett a rideg valósággal. Azt hittem meghaltál, hogy soha többet nem látunk. - törölte meg szemeit anyával egyetemben.
- De aztán érkezett egy névtelen hívás, miszerint azonnal menjünk az El paso -i kórházba ha látni akarjuk a lányunkat. Először nem akartam hinni a fülemnek. Az út pokoli volt tudva, hogy kórházban vagy és nem tudtuk miért. Amikor tudomásunkra jutott, hogy műtenek belső vérzéssel anyáddal együtt megjártam a poklot. Kicsim, nagyon fontos vagy nekünk. Kérlek bocsáss meg mind a kettőnknek a tegnap estéért.