A Bosszú Hálójában

1.|Prológus

-Boldog Szülinapot hugikám.-vágódott ki a szobám ajtaja, majd egy pillanat múlva a testvérem rajtam landolt.
-Áhh, kinyomod belőlem a szuszt.-kiáltottam.
-De morcos valaki.-ült fel nevetve.
-Nem vagyok morcos, csak szerintem eltört pár csontom.-boxoltam Luke vállába.-Különben meg, neked is boldog szülinapot bátyus.-öleltem meg.
-Haha. Végre azt mondtad, hogy bátyus.-csillant fel a szeme.
-Sajnos 2 perccel hamarabb születtél.-
-18 év után csak sikerül túltenned magad rajta.-nevetett és az ajtóhoz sétált.
-Ki tudja, rajtam nehéz eligazodni.-mondtam önelégült mosoly kíséretében.
-Az már igaz. Kapd össze magad, Anyuék és Derek már lent várnak.-
-Sietek.-keltem ki az ágyból.

Luke becsukta maga után az ajtót, én pedig átmentem a fürdőmbe. Gyorsan letusoltam, így újjult erővel indíthatom a hét utolsó sulis napját (péntek) is.
Miután felöltöztem, felkaptam a vállamra a táskámat, majd lementem a konyhába.

-Randid lesz iskola előtt, hogy ennyit készülődtél?-lépett ki elém apu a nappaliból.
-Igen, apa. Mára azt terveztem, hogy lógok a suliból.-próbáltam meg mosolygás nélkül elmondani a mondatot, ám nem igazán sikerült.
-Az én felnőtt nagylányom.-ölelt át jó szorosan.
-Én is szeretlek, de alig kapok levegőt.-
-Ez az apai szeretet, tűrnöd kell.-hangzott a válasz, majd lassan elengedett.

Kaptam tőle a homlokomra egy puszit, majd bementünk a konyhába.
Luke az almák között válogatott, Derek a 16 éves kisöcsém pedig álmos fejjel nézett rám, miközben tányérjába öntötte a műzlit.

-Túl sok lesz az már.-kócoltam össze haját, mire tipikusan felhorkant.
-Boldog szülinapot Kim.-tárta szét karjait Anyu.
-Köszönöm Szépen.-öleltem meg jó szorosan.
-Olyan gyorsan felnőttetek.-gördült ki szeméből a könnycsepp.
-Jajj anyu kérlek ne sírj, mert akkor én sem tudom megállni.-töröltem le könnyeit.
-2000. November 30-án hajnali 4 óra 29 perckor már a kezemben tartottalak mind a kettőtöket.-
-Engem 2 perccel hamarabb is.-fordult meg Luke hatalmas mosollyal az arcán.
-Jól van tudjuk, fiam.-nevetett fel Apu.
-Na gyermekeim.-csapta össze tenyerét.-Este ünneplünk, de most irány a suli. Derek tömd már meg a majmot.-
-Vicces vagy apa.-nyögte ki két ásítás között.
-Menjetek dolgozni, majd én elviszem a két kicsit suliba.-
-Két kicsit?-kérdeztem Derekkel egyszerre.
-Nem úgy értettem.-vakarta meg tarkóját Luke.
-Luke, csak vezess óvatosan. Rendben?-
-Persze anya, ne aggódj.-

Miután anyuék mégegyszer megölelgettek minket, elmentek dolgozni.

***

-Derek, már 10 perce tusolsz. Haladj, Luke a kocsiban vár.-
-Öltözök.-kiabálta.

Sóhajtottam, majd felkaptam a táskám és elindultam a nyitott ajtó felé amikor hatalmas koppanásra lettem figyelmes.

-Derek?-fordultam meg.-Derek.-ismételtem hangosabban.

A fürdőhöz rohantam, nyitottam volna ki az ajtót, de bevolt zárva.

-Komolyan?! Derek, minden rendben?? Derek.-rángattam a kilincset.
-Jöttök vagy inkább gyalogoltok?-sétált be az ajtón Luke.
-Bent van a fürdőben és szerintem elcsúszott. Nem válaszol.-hadartam kétségbeesetten.
-A fenébe.-futott mellém Luke.

Megragadta a kilincset és rángatni kezdte, majd megfogta a kezem és hátrahúzott.

-Mit csinálsz?-kérdeztem pont akkor, amikor berúgta az ajtót.
-Öcskös.-

Az ajtó kinyílt, és megláttuk ahogy Derek egy szál alsónadrágban a földön fekszik, eszméletlenül.

-Uram isten.-térdeltem mellé.-Derek.-
-Hívom a mentőket.-szaladt a nappaliban lévő telefonért a bátyám.