A Bosszú Hálójában

10.|Érzelmek viharában

"Maradandó élményt nyújtottál."
Csengett a fülemben ez a mondat, aminek hatására nem tudott leolvadni arcomról a mosoly. Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy lehettem olyan hülye. De hát legalább maradandó élményt nyújtottam.

Miután végeztem kinyitottam az ajtót, Shawn pedig a földön kötött ki.

-Te mit művelsz??-nevettem fel.
-Azt hittem a falnak támaszkodtam.-állt fel mosolyogva.
-Nem okoztál csalódást.-
-Hahaha, mostmár menjünk.-

Lassan átsétáltunk a nappaliba, ahol Liam éppen a kését tisztította.

-Liam.-szólt rá Shawn, majd a fiú felkapta a fejét.
-Ohh, szia.-lépett elém.
-Szia.-
-Örülök, hogy megismerhetlek.-túrta el szeméből hosszabb barna tincseit.
-Megkell nézned a sebét.-vágott közbe Shawn.
-Mutassátok.-

Leültem a kanapéra Shawnnal együtt, Liam pedig végezte a dolgát.

-Szeretném ha csan rám figyelnél.-fordította vissza a fejem, amikor megakartam nézni a lábamat.
-Olyan csúnya?-
-Nem, csak kissé fájni fog, amíg ellátom.-mondta Liam.-Nem tudom mit csináltatok az éjszaka, de legközelebb óvatosabban.-
-Mi?-nyíltak tágra a szemeim.
-Mi nem... Mi csak aludtunk.-magyarázkodott Shawn.
-Nem mondtam, hogy más történt volna.-nevetett fel a fiú.

Nagyon reméltem, hogy az arcom nem hasonlít egy paradicsoméra.
Nem sokáig aggódhattam ezen, mert Liam valamit ráöntött a lábamra ami rettentően csípett.
Összeszorított szemmel megragadtam Shawn kezét és tűrtem.

-Uramisten, de erős vagy.-hallottam elismerő szavait.
-Rendben, ennyi volt.-paskolta meg a másik combomat Liam.

Mikor odanéztem láttam, hogy a seb elég csúnya. Varni nem kell, de csúnya és szerintem heg is marad utána.

-Azt szeretném.-fordultam Shawn felé.-Ha már holnap elkezdenél tanítani.-
-Ha akarod lőni ma is elkezdhetsz.-
-Tényleg?-
-Persze.-
-Akkor ezt már eldöntöttük.-mosolyogtam.

Liam bekötötte a lábamat, majd kaptam egy fekete nadrágot és egy pulcsit. Miután felöltöztem leültünk a konyhába enni.

Kinézve az ablakon láttam, hogy hullani kezdett a hó, a szívem pedig megtelt örömmel.
Imádom a telet, főleg a karácsonyt. Hisz az a szeretet ünnepe, az egész család összeül és a kandallónál ülve beszélgetünk egész este.

-Minden rendben?-kacsintott a szemem előtt Shawn.
-Ohh, persze.-
-Min gondolkodtál ennyire?-
-Havazik. Nemsokára pedig itt a karácsony.-mondtam lelkesen.-Erről jut eszembe. Milyen nap van ma?-
-December 12. Szerda.-vágta rá Liam.
-3 nap telt el azóta, hogy eltűntem.-hervadt le arcomról a mosoly.-A családom, már biztosan nagyon aggódnak.-
-Kim, fel a fejjel. Ígérem a karácsonyt már velük fogod tölteni. Rendben?-
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy megtudsz tartani Shawn.-
-Ha törik, ha szakad. 24-én, már velük leszel.-

Nem mondtam semmit, csak egy aprót bólintottam.

-Kim, pár órára elkell mennem.-
-Hova??-
-Megbeszéltük, hogy maradok veled 2 hétig, de akkor elkell mennem az aktákért, anyám lakására.-
-Értem. Messze van innen?-
-Összesen 8 óra oda és vissza.-
-Értem.-

Reggeli után bementünk a nappaliba, ahol egy telefonnal a kezében felém fordult.

-Ez a tiéd. Titkosítva van, de csak vészhelyzet esetén használjuk. Liamnak és nekem is van egy.-
-Rendben.-