A Bosszú Hálójában

44.|Június 10

- Sajnálatos módon az ügynök meghalt miközben meglőtte Harry Reynolds -t. De előtte szerencsére volt ideje beadni egy szert a fiamnak.
- Nem hiszek magának. - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Erre sajnos már nem tudok mit mondani. - rántotta meg vállait.
- Majd rájössz. - állt fel. - Megyek és megsürgetem a papírokat. Ne szökj el.
- Nyílván nem fogok.

Június 09. - szombat

- Kimberly. - nyitott be Balmont hivatlanul a szobámba.
- Maga nem tud kopogni? - vettem fel a felsőmet gyorsan.
- Igazán sajnálom, de az előbb már háromszor szóltam.
- Nem hallottam. De, ne kíméljen. - ültem le az ágy szélére és kezemet a pocakomra tettem ami már napról napra egyre jobban gömbölyödik.
- Holnap délután utazunk a géppel. Csak ennyit akartam. Szóval, pihend ki magad.
- Rendben.
- Nem vagy éhes? Rendeltünk pizzát.
- De, egy kicsit valóban az vagyok.
- Akkor gyere ki. - biccentett az ajtó felé és el is indult.

Amikor észrevette, hogy nem megyek utána sóhajtott egyet és megfordult.

- Érthető okok miatt, nem áll módomban Kevin -nel vacsorázni.
- Mondtam, hogy nem kell tartanod tőle. Nem fog bántani. A gyereknek nem eshet baja.
- Adja a szavát. - álltam fel.
- Már megint?

Bólintottam, mire Balmont sóhajtott és ismét szavát adta, hogy Kevin nem bánthat.
Nem mintha annyira hinnék a férfinak, de valamivel mégis így nyugodtabb vagyok.
Követtem, a konyhába ahol Kevin a tányérokat pakolta az asztalra, az én tekintetem pedig a sonkás, kukoricás pizzára vándorolt.

- Azta, de gömbölyű már valaki. - sandított felém pakolás közben.
- Kevin, tartogasd a megjegyzéseidet. - szólt rá Balmont.

Szó nélkül leültünk enni, bár azért gondolom említenem sem kell, hogy mennyire feszélyezve érzem magam ennek a két férfinak a társaságában.
Kevin majdnem engem ölt meg, Balmont pedig kis híján a babám haláláért felelős.
Nem is tudom melyiktől kell jobban tartanom. Csak lenne már vége ennek az egésznek és tudnám biztonságban a gyereket.

- Hanyadik hétben is vagy? - érkezett a kérdés Balmont -tól, ami eléggé meglepett.
- 27. - feleltem és az asztal alatt, kezemet a hasamra csúsztattam.
- 27. - ismételte és belekortyolt a poharába.
- Akkor már csak 13 hét van hátra.
- Legjobb esetben annyi. Legrosszabb esetben bele sem merek gondolni, hogy mennyi lehet. - pillantottam Kevin -re, aki folyamatosan engem figyelt és ez egyre jobban zavar.
- Erre ne gondolj Kim. A baba bent marad addig amíg kell. - törölte meg a száját James és a szemembe nézett.
- Egyél már. - mutatott a tányéromon alig megkezdett szeletre.
- Szivesen megtömlek, úgy ahogy a pu..
- Kevin. - vágott a szavába Balmont.
- Fejezd be. Ne kelljen mégegyszer elmondanom.
- Bocs főnök.
- Kimberly. Van még valami amit meg kellene beszélnünk. - fonta össze ujjait Balmont.
- Hallgatom.
- Az államok elhagyásához egyértelműen új iratok kellettek. Ezek szerencsére meg is vannak. Kevin, kérlek. - nézett a férfira Balmont.
- Tessék. - rakott az asztal közepére 3 személyit Kevin.
- A neved Vanessa Cooper. A férjed, az az Kevin, Dominic Cooper. Én pedig.
- Állj. - vágtam a szavába. - Hogy a férjem? Kevin mint az én férjem??

Idegesen felálltam és hol Balmont -ra, hol Kevin -re néztem.

- Tudja James, van ami már nekem is sok. Elrabolt, ki akar vinni az államokból és még játsszam is el, hogy ez a pszichopata a férjem?

Éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökött, Kevin pedig az asztalra csapott és mérgesen felállt.

- Igen, el fogod játsszani azt, hogy a feleségem van királylány. Akár tetszik, akár nem. - támaszkodott meg az asztalon, választási lehetőséget nem igazán hagyva előbbi kijelentésével.
- Nyugalom emberek. Nyugalom. - intett le minket Balmont.
- Nem kell kiabálni, mindenki vegyen vissza és üljetek le. Gyerünk. - hangja lány volt, nyugalmat sugárzó, mégis határozott és ellentmondást nem tűrő.