A Bosszú Hálójában

25.|Váratlan fordulatok

-És ne feledd. A hatótávolság 10 méter. Nem szabad 10 méteres körzeten belül lenned.-
-Megértettem.-
-Onnantól kezdve, hogy kihúztad a pöcköt, 5 másodperced van a robbanásig.-
-Shawn, tudom.-
-Jól van baba. Akkor ideje elkezdeni.-

-Sok szerencsét.-ejtettem ki az utolsó szavakat, mielőtt kezembe vettem a gránátot.

-Na jó Kim, megtudod csinálni.-

Kiléptem a bokrok közül, kirántottam a biztosítékot, ezzel élesítve a fegyvert, majd nagy lendületet véve a garázsok fejé hajítottam.

-2..1.-számoltam vissza hangosan, mire összekuporodtam a földön.

Az általam élesített gránát hatalmasat robbant, mire összerezzentem. Az épület egy része máris lángokba borult, mire emberek rohantak ki a házból.
A semmiből szinte egy pillantás alatt káosz kerekedett a kerítésen belül.

Előkaptam a telefont és elindítottam az időzítőt, ami elkezdett visszaszámolni 6 perctől.

-Ügyes vagy Kim, most készülök bemenni a házba. Robbanhat a következő.-
-Majd jelentkezz.-

A pulzusom az egekbe szökött, kezeim remegni kezdtek.
Erőt véve magamon kirántottam a pöcköt és az épület felé hajítottam a gránátot.
Kezeimet a fülemre szorítva is hallottam a robbanást, miután fájdalmas kiáltások következtek.
A bokrok ágait félre hajtva láttam, ahogy pár férfi kétségbeesetten segítségért kiabálva rohangál felgyulladt ruhájában.

Egy pillanatra érzelmek szöktek szívembe, de mindezt a családomért teszem.

A kerítés sarkához siettem, ahol még 2 gránát várt rám. Egyre több ember jelent meg az udvaron, ha pedig ennyien vannak kint, mennyi lehet még bent aki megnehezíti Shawn dolgát.

Megfogtam a pisztoly markolatát és célpontot keresve a levegőbe emeltem.

Eszembe jutottak Shawn szavai.
Teljesen kizártam a külvilágot, csak a fegyverre és a szívverésem normalizálására koncentráltam.
Stabil térdelő helyzetben, kezemet egyenesen tartva, kiszemeltem egy célpontot, majd meghúztam a ravaszt.

A férfi abban a pillanatban összeesett, mivel a lövés mellkasán érte.

-Figyeljetek már.-üvöltötte el magát egy pankrátorhoz hasonló pasas.

Azonnal összerogytam, remélve, hogy nem vettek észre.

-Kurvára megtámadtak minket. Szeggyétek össze magatokat. Kamerákat megnézni, fegyvereket a kézbe, és oltsátok a tüzet.-

Ha ez a gorilla osztogatja a parancsokat és nélküle fejetlenség uralkodik, akkor megvan a következő célpontom.

A fegyvert magam mellé raktam, majd felkaptam egy gránátot. Élesítettem és próbáltam minél messzebbre dobni.
Fülemet befogva figyeltem hova érkezik. Csak a pázsitot perzselte fel, viszont a tűz egyre jobban terjedt a ház felé.

Felkaptam a fegyvert, lövésre készen álltam, amikor a garázsból jövő hatalmas robbanás vagy 20 métert repítette az embereket.
Biztosan az egyik autó robbant fel, de ez nekünk kapóra jön.

-Oltsátok a tüzet.-üvöltöztek ide-oda rohangálva.

A lángok egyre magasabbra csaptak, az emberek pedig egyre kétségbeesettebben próbáltak tenni valamit. Rendezettségnek nyoma sem volt. Fájdalmas kiáltások ütötték meg a fülem, ugyanis a robbanás következtében több ruha is lángra kapott. Több ember már holtan, feküdt. A robbanások és az égési sebek végeztek velük.