A Bosszú Hálójában

9.|-Nagyon szeretném...-

-Nem érdekel Shawn. Hagyj magamra.-emeltem fel a hangom.
-Ahogy gondolod.-

Egy perc múlva már egyedül voltam a szobában. Felvettem a nyakláncot, majd az ablakhoz sétáltam.

***

Az ágy melletti szekrényen volt egy óra, aminek köszönhetően tudtam mennyi az idő. Megettem a rántottát, ami mellesleg nagyon finomra sikerült, majd 11 körül befeküdtem az ágyba. Az ablakon beszűrődött hold fénye világította be a szobát, és meglepve hallottam, hogy nyílik az ajtó.

Az oldalamra fordulva, csukott szemmel vártam, hogy kiderüljön ki az. Reménykedtem benne, hogy csak Shawn, de már semmit sem tudhatok biztosra. A látogatóm becsukta az ajtót, majd lassú léptekkel közeledett az ágyam felé. Mintha a hátam mögött lévő polcon kutatni kezdett volna valami után, majd felkapcsolt egy kis villanyt.

-A fenébe.-suttogta.

Lassan felé fordultam és bizonyosodtam meg róla, hogy a hang tulajdonosa valóban Shawn.

-Mit csinálsz?-
-Ohh, sajnálom. Nem akartalak felébreszteni.-nézett a szemembe.
-Nem ébresztettél fel.-támaszkodtam fel.
-Várj, segítek.-

Megigazította a párnámat, és segített felülni.

-Bekötöm az infúziót.-kezdett el újra pakolni az elsősegély dobozban.
-Ez is megy neked?-
-Igen, jó ha ehhez is értek.-fordult felém már a tűvel a kezében.-Szabad?-kérdezte kissé bizonytalanul.
-Van más választásom?-nyújtottam a karom.

Elmosolyodott, beállította a kezem, én pedig elfordultam.

-Készen is van.-
-Köszönöm.-
-Fájdalom csillapítót adjak a lábad miatt?-
-Ne, nem akarok gyógyszert gyógyszer után bevenni.-
-Megértem. Haragszol rám?-ült le az ágy szélére.
-Nem. Én csak..kellett egy kis idő.-
-Értem. Na de ha valóban nem szeretnél gyógyszert bevenni, akkor...-mosolyodott el bizonytalanul.
-Akkor?-
-Azt olvastam, az ölelés felér egy erős gyógyszerrel.-
-Ohh, valóban?-nevettem fel halkan.
-Igen, persze csak ha szeretnéd, hogy csillapítsam a fájdalmad.-
-Nagyon szeretném, ha velem maradnál ma éjjel.-

Nem mondott semmit, lekapcsolta a villanyt és bemászott mellém a másik oldalra.

Egyik kezét a fejem alá rakta, míg a másikkal átölelte a derekamat. Közel hajolt hozzám annyira, hogy a nyakamba szuszogott.

-Úgy döntöttem, hogy egy ideig itt maradok.-
-Tényleg?-fordultam felé lelkesen.
-Ohh, csak lassan. Kirántod a kanült.-kapta fel a fejét.
-Sajnálom.-mosolyogtam zavartan.

Felkönyökölt, majd megsimította kézfejemet amiben a kanül volt.

-Miattad döntöttem így.-mondta.
-Miattam?-
-Igen.-nézett fel.-Nem hagylak magadra addig, amíg jól nem leszel. Miattam keveredtél bele ebbe az egészbe.-simította meg az arcom.-Ha pedig valami komolyabb bajod esik, azt sosem bocsájtom meg magamnak.-

Válaszul csak odabújtam a mellkasához, mire magához szorított.

-Ígérj meg valamit Shawn.-
-Micsodát?-
-A családomnak nem esik baja.-
-A családod biztonságban van Kim. Rájuk az ügynökség vigyáz, én pedig rád.-
-Meddig is maradsz?-
-2 hét. Addigra ugyanis kitalálom hogyan mentsem meg Anyámat és végezzek Balmonttal.-
-Értem.-
-Pár nap múlva, amint elég erős leszel, megtanítok pár fogást és, hogy hogyan használd a fegyvert. Biztosra akarok menni.-
-Azt mondtad, itt biztonságos.-
-Az is, de nem akarok meglepetést. Liam is megtud védeni téged ha szükséges. Csak menjünk elébe a dolgoknak. Most pedig ideje aludni.-
-Rendben, legyen ahogy szeretnéd. És..igazad volt.-fogtam meg a kezét.
-Miben?-
-Már alig fáj a lábam.-
-Én megmondtam. De mostmár aludj. Kell az energiád az elkövetkezendő hetekre.-

Tudtam, hogy igaza van, így lehunytam a szemem. Karjai között végre tényleg biztonságban éreztem magam. Kis idő múlva mielőtt még elnyomott volna az álom, ért még egy meglepetés. Shawn lágy puszit hintett a homlokomra, majd ezt suttogta: "Jó éjt, baba."

***

Arra ébredtem, hogy valaki oldalba vágott. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Shawnt, amint a hasán fekszik, könyöke az oldalamban van és édesen szuszog.
Nem akartam felébreszteni álmából, de kikellett mennem a mosdóba. Halkan felültem és akkor jutott eszembe, hogy még mindig bevan kötve az infúzió.

-Ohh, a fenébe.-néztem az álványon lévő zacskóra, amiben volt még egy kis folyadék.
-Baj van?-érintette meg a derekamat Shawn.
-Nem, csak kikell mennem pisilni.-fordultam felé.
-Akkor, told az álványt is.-dörzsölte ki szeméből az álmosságot és felült.
-Nem igazan szeretném. Jobb lenne ha megszabadítanál tőle.-
-Na jó, de csak azért mert ilyen szépen néztél rám.-

Kikellt az ágyból, majd elém guggolt.
Lassan kivette a kanült, ami kis fájdalommal járt.

-Kész is.-állt fel, majd kidobta.
-Szuper, köszi.-álltam fel, de nagy fájdalmat éreztem a combomban.

Amikor lenéztem a kötésre láttam, hogy kicsit, de átütött rajta a vér.

-Ohh, basszus.-lépett elém Shawn.
-Semmi baj. Túlélem.-mondtam annyira meggyőzően amennyire csak tudtam.
-Nem, ez így nem lesz jó. Elkíserlek pisilni, aztán Liammel megnézetjük.-
-Egyedül is tudok pisilni, köszönöm.-mosolyogtam.

Shawn is mosolyogni kezdett, majd megfogta a felkaromat és kimentünk a szobából.
Kinyitotta előttem a mosdó ajtaját is, majd aggódva a lábamra nézett.

-Semmi baja.-
-Én nem lennék ebben olyan biztos. Ez is az én hibám.-hajtotta le bánatosan fejét.
-Már miért lenne a te hibád?-
-Ha nem hagylak magadra, nem rabolnak el.-
-Ugyan, Shawn. Ne csináld ezt. Apropó..-jutott eszembe valami.
-Miért mosolyogsz ennyire?-
-Hogy került rám ez a felső??-
-Öhm, hát..én adtam rád.-vakarta meg a tarkóját.
-Te? Adtad rám??-
-Hát igen. Figyelj, a múltkor már megmutattad a melleidet.-próbálta meg elfolytani mosolyát.
-Shawn.-ütöttem a vállába.-Te is tudod, hogy akkor sokat ittam.-mondtam durcásan.
-Igen, tudom. De bekell vallanom, hogy maradandó élményt nyújtottál.-nevetett fel édesen.
-Na jólvan Mendes. Ezt megjegyeztem.-mentem be a mosdóba.

"Maradandó élményt nyújtottál."
Csengett a fülemben ez a mondat, aminek hatására nem tudott leolvadni arcomról a mosoly. Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy lehettem olyan hülye. De hát legalább maradandó élményt nyújtottam.