A Bosszú Hálójában

5.|-Amint lehet, visszajövök.-

A következő pillanatban elsült a fegyver.

Összerezzentem és láttam, hogy az egyik férfi holtan esik össze.
Ezt újabb két lövés követte és mostmár Shawn körül 3 hulla terült el a földön.
Elrakta fegyverét, majd lassú léptekkel megindult felém.

-Megölted őket.-kezdtem hátrálni.
-Ha nem ölöm meg őket, ők ölnek meg minket.-mondta kissé ingerülten.
-Hazamegyek.-hadartam el, majd hátat fordítottam Shawnnak és roham léptekkel folytattam az utat.
-Kimberly. Kim állj már meg.-futott utánam és elkapta a kezem.
-Ne nyúlj hozzám.-fordultam felé könnyes szemekkel.

A lábaim remegteg, a hányinger kerülgetett és nem tudtam, hogy kiabáljak vagy sírjak.

-Jót akarok neked, ha már miattad kellett megölnöm 3 embert. Hallgass végig.-
-Miattam kellett... Te most rám akarod kenni??-kérdeztem hitetlenkedve, hisztérikus állapotban.
-Állj le.-szorította kezét a számra, majd megfogta a csuklóm és az egyik padhoz húzott.

Leültetett és elém térdelt.

-Kérlek, ne kiabálj. Nyugodj meg.-tette kezét a combomra.
-Nyugodjak meg?? Te is tudod, hogy mit láttam az előbb.-
-Igen, azt láttad, hogy megmentettem magunkat.-
-De kiktől és miért?? Mi ez az egész??-
-Na ez az amit nem mondhatok el. Most pedig nagyon figyelj rám a saját érdekedben. Világos?-
-Shawn, kezdessz mégjobban megrémiszteni.-szorítottam meg a kezét.
-Azok a srácok nem kispályások, így a következőt fogjuk tenni. Soha senkinek nem beszélsz arról, amit ma este láttál. A legjobb barátaidnak se. Főleg az apádnak. Megértetted Kim?-
-Igen.-helyeseltem.
-Éjjel ne mozdulj ki az elkövetkezendő napokban, de a legjobb lenne, ha mindig lenne veled valaki.-
-Shawn, én nem értek semmit. Nem akarom ezt az egészet.-mondtam zokogva.
-Kim, megértetted amit az előbb mondtam??-
-Meg.-
-Ne keress engem se kérlek, mert akkor csak veszélybe sodorsz mindenkit a családoddal együtt. Most pedig haza viszlek.-állt fel.
-Shawn. Mit akarsz tenni?-álltam fel én is, de a kezét nem engedtem el.
-Ha elmondanám, hatalmas veszélyben lennél. Azt pedig nem akarom. Most pedig, minél hamarabb elviszlek, annál jobb.-

Húzott maga után, majd beszálltunk a kocsiba. 5 perc múlva leparkoltunk a házunk előtt.

-Kimberly. Senkinek egy szót se. Mintha semmi nem történt volna. Ne kutakodj se utánam, se a férfiak után, akiket ma lelőttem. Ha apádnak sikerül is kiderítenie valamit, ne kérdezősködj mert akkor nem tudlak megvédeni.-
-Értem.-nyeltem nagyot.
-Akkor menj.-

Kicsatoltam az övet és kinyitottam az ajtót.

-Shawn.-fordultam felé lassan.
-Igen?-
-Hálás vagyok amiért megmentettél. És akármire készülsz kérlek, kérlek nagyon vigyázz magadra.-
-Úgy lesz, de te is.-

Bólintottam, majd jó szorosan megöleltem.

-Nem tűnsz el hetekre, igaz?-néztem a szemébe.
-Bonyolultabb ez az egész mint hinnéd.-igazította tincsemet a fülem mögé.-Amint lehet, visszajövök.-

Bólintottam, majd kicsordult szememből egy könnycsepp. Kinyitottam az ajtót és anélkül, hogy visszanéztem volna bementem a házba.

***

December 9.
(vasárnap)

7 nap telt el azóta, hogy utoljára láttam Shawnt.
Idáig azt tettem amit kért.
Nem kerestem sem Őt, sem azokat a fickókat. A rendőrségi ügyektől is távol tartom magam, senkinek nem mondtam semmit. De mind ez hiába.
A körülöttem lévő emberek mind tudják, hogy baj van. Hiába mosolygok minden egyes nap, legbelül zokogok Shawn miatt.
Ha ez így megy tovább, bele bolondulok a fájdalomba és az űrbe amit maga után hagyott.