A Bosszú Hálójában

46.|Kezdeti nehézségek

- Sajnálom, eléggé ideges vagyok.
- Semmi baj, megértem. Az előbb hívtak a kórházból.
- És?

Mindenkinek pattanásig feszültek az idegei. Rengeteg minden futott át az agyamon, de végül arra jutottam, hogy nem lehet Harry halálhíre, ugyanis ma 3 hete, hogy kikerült az intenzívről, pár napja pedig voltam is bent nála. Napról napra erősödik, így a hír, csak Shawn -nal kapcsolatos lehet.

9 hete már, hogy kómában van. Annak ellenére, hogy remek a fizikai állapota, az orvosok nem kecsegtettek semmi jóval. Elmondásuk szerint ilyen szerrel még nem találkoztak, így tartanak tőle, hogy ha a fiú állapota nem kezd el javulni, akkor a szervezete feladja a harcot és ők nem tehetnek semmit.
Ezt pár napja tudtam meg.
Ha Angela most közli velem, hogy Shawn szíve megállt, akkor nem tudom mihez fogok kezdeni. Még ha valahogyan meg is találnám Kim -et és neki és a magzatnak sem lenne baja, közölnöm kell vele a hírt, miszerint a fiú akit szeret, halott.

- Olivia. - legyintett a szemen előtt Bob.
- Shawn felébredt a kómából. - ismételte Angela.

Ezt hallva egy szó sem jött ki a számon, csak néztem az előttem álló lányt akinek hatalmas mosoly került az arcára.
A szobában lévők mind kifejezték örömüket, ki csak mosolygott, ki pedig ölelgette a másikat. Egyedül én álltam mozdulatlanul, hang nélkül, ez pedig hamar feltűnt mindenkinek.

- Olivia. - tette kezét a vállamra Raymund.
- Shawn jól van. Hallottad. Minden rendben lesz.

Magához húzott és karjaiba zárt, az én arcomra mosolyt csalva.
Mivel nem vagyok oda az ölelkezésért és ezt Ő is nagyon jól tudja, hamar elengedett. Megköszörültem a torkomat és az emberekre néztem akik még mindig tőlem várják el, hogy irányítsak. Ha eddig ment, ez után is menni fog, főleg így, hisz már csak idő kérdése és Harry és Shawn is nemsokára visszatér.

- Mindenki folytassa a munkát. Addig járunk a brazilok nyakára ameddig el nem kezdik keresni Balmont -ot, és nem érdekel, hogy a pasas kettős állampolgár, meg van kötve a kiadatási egyezmény, kötelességük átadni nekünk. Emellett vegyétek fel a kapcsolatot az Interpollal. Richard Morgan ügynöknek pedig mondjátok meg, hogy keressen meg. Angela, te továbbra is a brazil kamerákat ellenőrizd, de ezennel ne csak a repülőtér környékén, mert azzal már 1 hónapja semmire sem megyünk. Bővítsétek ki a kört olyan városokra ahol jól el lehet tűnni szem elől.
- Az is lehet, hogy Brazília másik felében vannak?
- Nem elképzelhetetlen Balmont -ot ismerve. A lényeg, hogy terjesszétek ki a kört és ha bármi gyanúsat lát valaki, azonnal hívjatok fel.
- Te pedig bemész a kórházba, igaz? - fordult felém Bob.
- Be. Muszáj beszélnem Shawn -nal.
- Tartjuk a frontot, menj csak.

Bólintottam és alig 1 óra múlva már a kórház ajtaján léptem be.
A nővérek útbaigazítása után felmentem a 3. emeletre, ahol megláttam a folyosón álldogálni Linda -t.

- Olivia.
- Szia. - léptem elé és megöleltem.
- Amikor felhívtak el sem akartam hinni. 9 hét után végre felébredt.

Szemeit könny áztatta, hisz a fiáról van szó.
Ez idő alatt igyekeztem / igyekeztünk tartani benne a lelket, hisz Shawn erős gyerek, ez pedig most bebizonyosodott.
Amellett pedig, hogy a fiáért aggódott, igyekezett a segítségemre lenni mindenben, hogy Kim -et felkutassuk.

- Jutottatok már valamire?
- Sajnos nem. A brazilok nem hajlanak az együttműködés felé, az Interpol pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy kimaradjon az ügyből. Őszintén szólva már kezdem feladni a reményt. Másfél hónapja, hogy leszállt a gép.
- Nem úgy ismertelek meg téged, mint aki pár akadály után feladja a dolgot.
- De nem tudom mit tehetnék még. - sóhajtottam. - Úgy érzem kifutok az időből.
- Zárj ki mindent és próbálj meg Balmont fejével gondolkozni. Tudom, hogy nehéz.
- Esetleg, nem jut még eszedbe valami ami most nagy segítségemre lehet?
- Hidd el, ezen gondolkozom a nap 24 órájában, de engem 19 éve nem vontak be ilyen mélyen a dolgokba. Annyit tudok csak amennyit Tatjana elmondott.