A Bosszú Hálójában

16.|...negatív

-A francba, A FRANCBA.-vettem le a pulcsit, majd elhúztam a sebről Shawn kezét.

A ruhadarabot nyomtam a sérülésre, Ő pedig véres kezével megfogta az enyémet és a szemembe nézett.

-Kimberly McGregor kibaszottul szeretlek.-

-Miért mondod ezt most el nekem?-
-Mert ideje volt, hogy megtudd.-

Egyre kisebbeket pislogott, majd lassan lefeküdt a hátára.

-Maradj velem és ne csukd be a szemed. Kórházba viszlek.-
-Oda nem mehetünk.-
-Már hogy ne mehetnénk? Neked sürgősen orvos kell.-
-Nem.-csukta be a szemét.
-Shawn, Shawn segíts nekem.-kezdtem el óvatosan pofozgatni.-Kikell mennünk a kocsiig. Kérlek.-

Nehezen kinyitotta a szemét, én pedig minden erőmet összeszedve a fájdalommal nem törődve talpra állítottam.
Átkaroltam a derekát, Ő pedig az én nyakamat.

-Bízz bennem.-

Fejét előre döntve lépkedett lassan és bizonytalanul.
Miután feljutottunk a lépcsőn az ajtó felé kanyarodtunk, ami nyitva volt.

-Már nem sok van hátra. Shawn tarts ki.-
-Sajnál..-majd hangja elcsuklott és lábai felmondták a szolgálatot.
-Ne ne ne. Kérlek.-tartottam még mindig.-Csak pár lépést, könyörgöm.-

Shawn elvesztette az eszméletét, én magam sem tudom hogyan, de sikerült kivonszolnom az ajtóig. Leültettem a földre, hátát a ház falának támasztottam.

Iszonyatosan sajgott a fejem, a látásom néha elhomályosodott de ezzel nem törődve az egyik pasas kocsija felé vettem az irányt.

A jogosítványt ugyan még nem szereztem meg, de már csak a vizsga van hátra. Beszálltam a járműbe és közelebb parkoltam vele a házhoz.
Kinyitottam a hátsó ajtót, majd Shawnért mentem.

-Shawn, hallassz engem?-kérdeztem válaszra várva.-Bízz bennem, minden rendben lesz.-

Háta mögé léptem, átkulcsoltam a hónalja alatt a kezem és úgy húztam végig a betonon, nagy nehezen sikerült felemelnem és betuszkolnom a kocsiba.

Beindítottam a motort, majd rájöttem valamire amivel eddig nem számoltam.

-A rohadt életbe.-ütöttem a kormányra.-Hol a fenében vagyunk? Hol van egyáltalán kórház??-

Kétségbeesésem közepette valami azt súgta, hogy nyissam le a kesztyűtartót...és találtam egy telefont.
Kódolva volt.

-Nem, ezt nem hiszem el.-túrtam el szememből az idegesítő hajszálakat.
-Gondolkozz már Kimberly.-morogtam ingerülten.

Sikerült normalizálnom a légzésemet, de eleredt az orrom vére.
Mivel csak egy kicsit vérzett, nem törődtem vele.
Elindultam a vak világba, remélve, hogy ismerős városban vagyunk.

Fél óra múlva kiértünk az erdőböl, az utca kihalt volt, a lámpák pedig pislágolva világitottak meg az utat.

Kb fél km-rel arrébb világosságot véltem feledezni egy 5 emeletes ház aljából.

A gázra léptem, majd megálltam egy bolt előtt. Még van Isten, ugyanis egy éjjel-nappali bolt volt az.

Kiszálltam a kocsiból és berohantam. 2 fickó felém kapta a tekintetét és láthatóan eléggé meglepődtek a ruhámon lévő vér miatt.

-Kérem segítsenek. A barátomat meglőtték. Kórházba kell vinnem.-
-Azonnal hívom a mentőket.-kapta kezébe telefonját a pult mögött álló férfi.
-Hol van a barátod?-kérdezte a másik.
-A kocsiban.-fordultam meg és kimentünk az autóhoz.
-Már jönnek.-szaladt utánunk aki telefonált.
-Rendben, Frank segíts. Vegyük ki.-

Hirtelen megszédültem, ha pedig nem a kocsi mellett állok amiben megtudok kapaszkodni, akkor a földön kötök ki.

-Gyenge a pulzusa.-nézett rám aggódóan.
-Maga jól van?-kérdezte az állítólagos Frank.
-Nem én vagyok a lényeg, hanem Ő.-térdeltem mellé.

Megsimítottam arcát, és nyomni kezdtem a sebet, mivel még mindig eléggé vérzett.

-Kérlek Shawn tarts ki. Könyörgöm.-szökött ki szememből pár könnycsepp.

Pár perc múlva meghallottam a mentő szirénáját. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Hallod ezt Shawn?? Minden rendben lesz.-nyomtam lágy csókot ajkaira.

Csapódott a kocsi ajtaja és megláttam egy piros ruhás férfit.

-Mi történt?-térdelt velem szembe.
-Megverték és meglőtték.-
-Menjen hátrább.-vette el a pulóvert a sebről.
-Kérem.-fogtam meg a kezét.-Ne hagyja meghalni.-
-Mindent megteszek.-válaszolta halálosan nyugodtan.

Elengedtem a kezét, majd felálltam.
A két férfi akik segítettek tőlem két méterre váltottak pár szót, majd Frank bement a boltba, míg a másik pasas pedig mellém lépett.

A mentők leragasztották a sebet, hogy kevésbé vérezzen és elkezdték stabilizálni. Nem kapkodtak, de tudták, hogy sürgeti őket az idő.

-Hogy hívnak?-kérdezte a férfi.
-Miért olyan fontos ez?-kérdeztem vissza.
-Rendőr vagyok. Szeretném ha válaszolnál pár kérdésemre.-

A férfire néztem, aki láthatólag komolyan mondta amit mondott.

-Velünk jön?-kérdezte a mentős.
-Igen.-

A rendőrrel nem törődve miután Shawnt berakták a mentőbe, beszálltam én is.

-Maga megsérült?-fordult felém az orvos, amint elindult a jármű.
-Nem, azaz igen. De, nem fontos.-
-Hadd nézzem meg.-fordult felém, amikor pittyegni kezdett az egyik műszer.
-Dave.-
-Túl sok vért vesztett. Végezz el gyorsan egy vércsoport vizsgálatot.-adta ki az utasítást.
-Rendben.-
-Kérem, kérem ne hagyja meghalni.-lábadt könnybe a szemem.
-Nem hagyom.-válaszolta idegesen.
-Nullás negatív.-
-Mostmár csak reménykedni tudunk, hogy van elég vér a kórházban.-

2 perc múlva lelassított a kocsi és kiszálltunk. Shawnt sietve tolták be az épületbe, alig bírtam lépést tartani.

-A fiú nullás negatív. Sok vért vesztett.-mondta a mentős.

Az orvos arcára az ijedtség jele ült ki.

-Mi a baj?-léptem közelebb.
-Dr. Úr.-állt meg mellette egy nővér.
-Kössék be neki az utolsó zacskó vért.-fordult az ágy felé, amit már 3-an álltak körbe.
-Megkell műtenie. Szedje ki a golyót.-
-Sajnos ameddig nincs elegendő vér, nem tehetek semmit.-
-Mi az, hogy nincs elegendő vér??-keltem ki magamból.
-Leila. Szóljon az osztályra, hogy sürgősen küldjenek nullás negatív vért. Lehet, hogy a fiúnak már csak percei vannak hátra.-
-Percei vannak hátra?? Akkor mire vár még?? Kerítsen megfelelő vért.-
-Kérem nyugodjon meg, ez nem olyan egyszerű. A fiatalembernek nullás negatív vércsoportja van. Tehát, csak nullás negatív vércsoportú embertől kaphat vért.-

Az egyik műszer a sok közül sípolni kezdett, mire az orvos odarohant Shawn ágyához.

-Édes istenem.-
-Jöjjön velem.-lépett elém a mentős.
-Nem, itt akarok maradni. Túl kell élnie.-kezdtek hullani a könnyeim.
-Nem lesz semmi baj.-
-Kérem, szeretem Őt.-

A férfi megfogta a kezem, majd bekísért egy szobába.

-Nyugodjon meg, szeretném megvizsgálni.-

Letöröltem a könnyeimet és eszembe jutott amikor első éves voltam a gimiben. Családi nap volt, ahol kint voltak a mentősök is. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor csináltak vércsoport vizsgálatot is.

A férfi éppen közelített felém a fertőtlenítővel.

-Nullás vércsoportom van.-hadartam.
-Biztos benne??-
-Nem tudom, azt hiszem.-

Kutatni kezdett a szekrényben, majd lerakott az asztalra egy tesztet és leszedte egy tűröl a kupakját.

Megszúrta az ujjam, a vért pedig a tesztre csöppentettem.

-Édes istenem, csak legyen nullás.-

Idegtépő volt az a pár perc ameddig vártunk az eredményre.
A papír elszineződött a mentős pedig rám emelte tekintetét.