A Bosszú Hálójában

20.|Las Cruces

-Shawn.-töröltem le a könnyeimet.
-Pofa be és csókolj meg.-néztem határozottan a szemébe.

Nem kellett kétszer mondanom, ajkai az enyémet érintették.
Kezével megmarkolta a derekamat, majd befektetett az ágyba. Egy pillanatra sem váltunk el, Ő felettem támaszkodott meg.

-Shawn.-mondtam mosolyogva, hisz az arcom minden egyes szegletét puszikkal hintette be.
-Tessék?-vonta fel a szemöldökét.
-Pihenned kellene.-
-Jól vagyok. Már nem fáj annyira a seb.-
-Az egy dolog.-
-Na jó.-feküdt le mellém, majd betakart mind a kettőnket.

Olyan közel bújtam hozzá amennyire csak lehetett, Ő pedig szorosan átölelt.

-Holnap megbeszélünk mindent.-suttogta.
-Rendben. Jó éjt.-
-Jó éjt Baba.-

***

Az ablakon beszűrődő világosságra ébredtem. Shawn békésen aludt mellettem, és fogta a kezemet.
Ujjaimat óvatosan kiszabadítottam az övéi közül, majd kiosontam a fürdőbe.

Miután megmostam az arcom, szemügyre vettem a homlokomon lévő sebet. Szépen gyógyul, nincs miért aggódnom. De egy valami nyugtalanítani kezdett. Tegnap óta kissé sápadt vagyok.

-Jó reggelt.-sétált be a fürdőbe Shawn.

Hatalmasat ásított, göndör fürtjei pedig össze-vissza álltak.

-Neked is. Hogy vagy?-
-Egész jól, de azért ma átkene kötni.-
-Rendben, felöltözök és utána megcsináljuk.-

Válaszul nyomott a fejem búbjára egy puszit, majd bementem a szobába öltözni.

Már 2 hete, hogy súrolta a golyó a combomat de mostanában rettentően viszket. Kín szenvedés..

-Akkor segítessz?-állt meg az ajtóban félmeztelenül.
-Persze.-húztam fel a nadrágomat.

Letette a fertőtlenítőt, gézt és sebtapaszt, majd leült.
Óvatosan levettem a kötést, majd amikor megláttam a sebet meglepődtem.

-Na milyen?-nézett le Shawn.
-Egész jól néz ki.-

Egy 2 centiméteres heg marad majd utána, de az orvos nagyon jó munkát végzett. Igaz, a környéke kicsit bevolt gyulladva, de ez ilyenkor normális.
Elláttam jó alaposan, majd beragasztottam.

-Köszönöm.-
-Nem kell.-
-A te lábad?-
-Shawn, túl sokat aggódsz.-
-Ez nem válasz.-
-Annyira viszket, hogy alig bírom már. Szóval nyugodj meg, nem fertőződött el, már majdnem teljesen meggyógyult.-
-Az a dolgom, hogy aggódjak. Az is miattam történt.-
-Ezt ne kezdjük el.-adtam oda neki egy felsőt.
-Jó.-sóhajtott.

Reggeli után a kanapén kötöttünk ki.

-Elmondod amit tudnom kell?-néztem rá.
-Azért vagyunk itt Quantico-ban, mert az FBI épülete alatt van az ügynökség. Balmont nem támadna nyilvánosan, itt biztonságban vagyunk.-
-Oké, ezt még én is kikövetkeztettem és most jön a de.-
-De, nem hiszem, hogy Harry segítséget küldene nekünk. Emlékszel még, hogy mit ígértem?-
-Azt, hogy karácsonyra otthon leszek.-
-Pontosan, ma 21-e van. Te holnap hazamész Morrisville-be. Az csak 3 óra innen. Ott nagyobb biztonságban leszel, én pedig megölöm Balmontot.-
-Mi?? Nem, Shawn. Nem erről volt szó.-
-Semmiről sem volt szó.-
-Harry azt mondta, hogy én leszek a titkos fegyvered.-
-Pontosan, azt Harry mondta, nem pedig én. Az egy dolog, hogy megtanítottalak pár dologra, de azok ott kiképzett bűnözők. Nem sodorlak veszélybe.-
-Náluk van a bátyám is Shawn. Egyedül nem tudod megcsinálni.-
-De igen, muszáj egyedül megcsinálnom.-
-Nem. Még arról sem tudsz, hogy..-
-Kim hiába keresel kifogásokat, nem viszlek magammal.-
-Legalább végighallgatnál??-álltam fel idegesen.-Már akkor is elakartam neked mondani valamit, mielőtt magamra hagytál volna Liammel. De akkor sem figyeltél rám.-
-Sajnálom, ideges voltam.-emelte fel Ő is a hangját.
-Azt hiszem tudom, hogy ki a másik ügynök aki Balmontnak dolgozik.-
-Mi??-kerekedtek ki a szemei.
-Már az elején is gyanús volt, amikor Harry bemutatta. De utána, kapott egy hívást, azt pedig idegesen az udvaron intézte el. Nem hiszem, hogy Harry hívta fel. Utána milyen sietősen távozott.-