A Bosszú Hálójában

18.|Kiütés

Hatalmas kő esett le a szívemről, de megszédültem és elmosódott a látásom.
Az utolsó amire emlékszem, egy erős kéz szorítása a karomon.

-Kimberly.-csengett fülemben egy ismerős hang.

Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam az orvost.

-Hol vagyok?-néztem körbe a sötét szobában.
-Az egyik kórteremben. Emlékszik mi történt?-
-Elájultam.-
-Igen. Máskor is előfordult már ilyen?-
-Nem, szerintem csak a nagy izgalom miatt volt.-
-Értem. De azért kértem egy laborvizsgálatot, ha nem bánja.-
-Bemehetek hozzá?-

Az orvos arcán kis mosolyt véltem felfedezni.

-Szeretném ha még egy kicsit itt maradna és pihenne. Utána természetesen, bemehet.-
-Köszönöm.-
-Kérem, később benézek.-

A doki kiment, én pedig csak feküdtem.

-Kim.-suttogott Harry.
-Igen?-könyököltem fel.
-Baj van, most kaptam a hírt, hogy behatoltak az adatbázisunkba.-
-Tessék??-
-Nem vagytok biztonságban.-kapcsolta fel a kis villanyt.

Előkapott zakója zsebéből egy papírt és tollat, majd írni kezdett.

-Tessék.-nyújtotta felém a cetlit, mire felírt egy címet.
-Miért segít nekem?-
-Mert ennyivel tartozom Shawnnak.-nyomta kezembe a papírt.-Nagyon figyelj rám. Ő az egyetlen aki kitudja szabadítani a bátyádat Balmont fogságából. Az én kezem megvan kötve. Attól tartok, ez csak az első lépés volt, hogy feltörték a rendszert. Ennél sokkal rosszabbra számíthatok.
Megkell akadályoznom, hogy átvegyék az iranyítást. Végig ez volt Balmont célja. Engem félreállítani, hogy ne tudjam megállítani Shawnt.-
-Olyan zavaros ez az egész..-
-Kim, figyelj. Mindenkinek azt fogom mondani, hogy súlyos belső vérzésed volt és az orvosok nem tudtak megmenteni. Ez a hír eljut Balmont fülébe, és nem számítanak rá, hogy Shawnnak lesz egy titkos fegyvere.-
-Titkos fegyvere?-vontam fel a szemöldököm.
-Te leszel az.-
-Én??-
-Tudom, hogy Shawn tanított neked pár dolgot. Nélküled pedig nem tudja végigcsinálni.-
-Köszönöm.-
-Ne köszönd. Amint tudok segítséget küldök nektek, most pedig.-kezembe nyomott egy kocsikulcsot.-Menjünk a fiúért.-

Én már tényleg nem tudom hova tenni ezt az egészet. De legalább Harry mellettünk áll és segít. Láttam a szemében, hogy őszinte és tart ettől az egész helyzettől.

Kilépve a kórteremből meghallottam Olivia hangját.

-A doki azt mondta, hogy Shawn a 28-as kórteremben van itt a földszinten. Keresd meg és menjetek a megadott címre. Nem szabad, hogy meglássanak. Vidd ki a mentő bejárón, a kórház sarkánál ott lesz egy fekete terepjáró.-
-Rendben.-
-Ne keressetek, semmilyen módon. Vigyázz Shawnra amíg nem épül fel.-
-Úgy lesz. Sok szerencsét Harry.-

Bólintott, majd elindult a hang irányába. Én az ellentétes irányba és közben kerestem a 28-as kórtermet. A folyosó teljesen üres volt és sötét. Az egyik ajtón végre megláttam a számot.

Halkan benyitottam, és odaléptem az ágyhoz. Shawn csak édesen feküdt, mint aki éppen jót álmodik.

-Shawn.-simítottam meg arcát.
-Shawn ébredj. Segítened kell.-

Nem reagált, így kiszedtem kézfejéből a kanült.

A szoba sarkában megpillantottam egy tolószéket, aminek most hatalmas hasznát veszem.
Az ágy mellé toltam, majd lefékeztem.
Igaz kis szenvedés után, de sikerült beleültetnem Shawnt a tolókocsiba.

A folyosón nem volt senki, így kitoltam és csak reménykedtem, hogy abba az irányba megyek, ahol a mentőbejáró van.

Hirtelen sziréna hangja ütötte meg a fülemet és eléggé megijedtem. Jobbra fordulva megtaláltam a bejárót. Szerencsére egy autó éppen most hajtott el, így kitámasztottam az ajtót és kitoltam a fiút.
A hó szálingózott és rettentően hideg volt.
Kezdtem pánikba esni, ugyanis egyetlen egy autót sem láttam a közelben.

Magam előtt toltam Shawnt, remélve, hogy valahol meglátom az említett terepjárót.

-Héj, mit csinál??-hallottam a hátam mögött egy férfi hangját.

Gyorsítottam a tempón, és a kórház sarkánál, úgy 50 méterrel arrébb parkolt a kocsi.

Egyre közelebbről hallottam a lépteket, míg végül az autóhoz értem, de hátulról megfogták a kezem.

Megfordultam és megláttam a biztonsági őrt.

-Mit művelsz?-kérdezte gyanúsan méregetve.
-Hazaviszem a barátomat. Ha megbocsájtana.-fordultam Shawnhoz.

A férfi a tolókocsi mellé lépett, majd idegesen rám nézett.

-Nem úgy néz ki, mint akit az orvosok haza engedtek volna. Kérlek gyere vissza velem a kórházba.-
-Nem.-
-Akkor pontosítok. Ha nem jössz magadtól, kénytelen leszek erősítést hívni.-

Összeráncolta szemöldökét és az adóvevőért nyúlt.

Hirtelen fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne tennem. De nem hagyhatom, hogy szóljon a társának.

Hirtelen a semmiből egy árnyékot láttam a férfi mögött, majd az őr ájultan esett össze.

-Baszki, meleg helyzet volt.-kaptam a tekintetem Harryre.
-Az, segítek.-

Beraktuk Shawnt a hátsó ülésre, a tolókocsit pedig a csomagtartóba.

-Indulj, gyorsan.-
-Nagyon köszönöm.-
-Nem kell, siess.-nyitotta ki az ajtót.

Beültem a kocsiba, Ő pedig egy telefont nyújtott.

-Van rajta GPS, de utána szedd ki az aksit.-
-Rendben.-

Beütöttem a címet a telefonba, ami már ki is adta az útvonalat.
Mire felnéztem, Harry már nem volt ott.

Beindítottam a motort és követtem az utasításokat. Fogalmam sincs, hogy Harry milyen címet adott meg, hogy van e ott egyáltalán valaki, csak azt tudom, hogy megbízom a pasasban.
Túlságosan őszinte és ijedt volt ahhoz, hogy hazudjon.
Az út összesen 2 óra, szóval észnél kell lennem.