A Bosszú Hálójában

42.|Kétely

- Azt hittem ennél okosabb James. Felfedte nekem a tervét. A gyerekkel akarja megzsarolni Shawn -t. Így már minden világos. De most mondok valamit, amit jól jegyezzen meg. Meglehet, hogy a fia, de maga nem ismeri Őt. Nem adja fel, küzd az utolsó lélegzetvételig. Még idő előtt megtalál minket, maga meghal, én pedig a gyerekkel távozok arról a bizonyos birtokról.

Balmont nem mondott semmit, csak arcomat pásztázta.

- Szeretnék pihenni.
- Rendben van. - állt fel és oldalra rakta a széket. - Ne aggódj, valaki mindig állni fog az ajtód előtt. Ezzel megakadályozva, hogy valaki akinek nem kellene bejusson hozzád, vagy esetleg te csinálj valami hülyeséget.
- Megmondtam, hogy a gyerekem biztonságát tartom szem előtt. Nem fogok akcióba kezdeni.
- Jobb szeretek elővigyázatos lenni. A nők kiszámíthatatlanok.
- Mondja ezt pont maga. - horkantam fel.

Erre csak mosolyra húzta a száját és magamra hagyott a kórteremben.

Megigazítottam a párnámat és a fejemet az ablak felé fordítottam. Az éjszaka már leszállt, a csillagok pedig csak úgy ragyognak.

Szinte csodával egyenlő, hogy a gyereknek nem lett baja azok után ami történt. Innentől kezdve nem hagyom, hogy James vagy Kevin bármivel is felidegesítsen, mert kockázatos. Kockázatos, de tudom, hogy a baba az apjára ütött és kibírja odabent még egy kicsit.
Érzem, hogy minden rendben lesz, csak idő kérdése.
Shawn legyűri az akadályokat és megtalál minket.

Hanna Donovan szemszöge:

Igaz, hogy 6 napba telt mire a tervem összejött, de mostmár végre Linda meghal, utána pedig az ágyhoz bilincselt fiacskája kapja meg a neki szánt anyagot.
A kórterem ajtaját kinyitva megpillantottam a nőt, gépekre kapcsolva.
Zsebemből előhúztam a piros címkével ellátott fecskendőt. Épp átdöftem az infúziós zacskót, és belefecskendeztem a szert, amikor Shawn káromkodás után elkapta a hajamat és hátrarántott.

***

Miután Shawn figyelmét elvonta egy nővér pár pillanatra, gond nélkül támadhattam. Gyomron rúgtam a fiút, aki térdre rogyott és kezeivel a földön támaszkodott meg.

- Sose fordíts hátat, az ellenségnek. - guggoltam le elé.

Shawn felemelte fejét és rám nézett. Hogy ez a fiú hogyan lehet ilyen angyali arccal megáldva azt még mindig nem tudom.
Egy gyors mosolyt követően 3 erős ütést mértem a sebére.
Arcára a fájdalom jelei ültek ki és nem bírta tovább tartani magát. Láttam ahogyan az a hihetetlenül kemény srác feladja és oldalán feküdve csak fekszik és próbál nem elájulni a fájdalom miatt.

- Cssss..drágám, semmi baj. - térdeltem mögé és simogatni kezdtem a hátát, hátha enyhíteni tudom a fájdalmát.
- Nee. Ne merd. - ejtette ki e szavakat oly' nehezen.

Úgy látszik Shawn mégsem adja fel ilyen könnyen. Próbált felülni, de visszanyomtam a földre.

- Dobja el a fecskendőt.

A szemem sarkából láttam egy biztonsági őrt aki rohamosan közeledik felénk.

- Jó éjt, Shawn.
- NEE. - kiáltotta a fiú.

Egy másodperc sem kellett, beledöftem a tűt az előttem fekvő fiú nyakába és az utolsó cseppig kinyomtam a fecskendőből a szert.

Nem tétlenkedtem, azonnal futni kezdtem a másik oldalon lévő lift és lépcső felé.
Hallottam magam mögött a férfi közeledtét.
Amikor lekanyarodtam a lépcsőnél elbújtam a falnál, hogy le tudjam kapcsolni az őrt.
A férfi mit sem sejtve sétált bele a csapdámba, amint mellém ért gyomorszájon ütöttem, majd erősen megragadtam a tarkóját és fejét a falba vertem.
Eszméletlenül esett össze én pedig rohanni kezdtem lefelé a lépcsőn.

Balmont nem lesz valami boldog attól, hogy Linda még él, de sajnos nem volt időm lekapcsolni a gépekről és megfojtani.
De Shawn ki van pipálva és ha Harry is ki lesz, akkor talán Balmont engem is életben hagy.

Amikor leértem a földszintre nagyot sóhajtottam és megigazítottam a felsőmet. Nem kellene, hogy észrevegyék a gyanús viselkedést. De most nem tehetek mást, így hát elindultam az ajtó felé.

- Állj meg. - hallottam meg egy ismerős hangot a büfé közepén az asztalok között.

Azonnal megtorpantam, de nem fordultam meg, csak bámultam előre.

- Fordulj. Látni akarom az arcod.

Igen, ez az ember minden bizonnyal az, akit meg kell ölnöm. Úgy látszik, mégis csak szerencsém van.
Gúnyos mosolyra húztam a számat és lassan megfordultam.

Harry pillanatok alatt iszonyat dühös lett és a fegyveréért nyúlt amit azonnal rám is szegezett.

- Na na na na. - emeltem fel a kezeimet. - Nálam nincs fegyver Reynolds.
- Hogy a pokolba kerülsz te ide?
- Meglepetést hagytam fent számodra a harmadik emeleten.
- Linda. - suttogta.
- Is. - kacagtam.
- Te beteg vagy. - helyezte ujját a ravaszra.
- Nem, nem vagyok. Csupán a nyerő oldalra álltam. - vontam vállat.
- Térdelj le.
- Ahogy akarod.
- Kezeket a tarkóra.

Tettem amit kért, pont úgy ahogyan kérte.
Lassú léptekkel indult meg felém, közben pedig pár nővér figyelt minket az egyik folyosóról.

Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy hasznosítsam a revolvert ami a bokámhoz van erősítve.

Felmérve a lehetőségeimet, Harry éppen elég távol van még tőlem ahhoz, hogy meg tudjam csinálni.

Gyorsan elkaptam az egyik szék lábát, amit magam elé rántottam, Harry pedig magához híven rám lőtt. Az adrenalinnak köszönhetően fájdalmat nem éreztem, csak a vért láttam, de nem törődve vele előhúztam a pisztolyt és tüzet nyitottam én is a volt főnökömre.

Nővérek sikongattak, míg végül két jól célzott lövéssel le nem terítettem a férfit. Nem tudom, hogy hol találhattam el, de utána hátat fordítva neki, letérdeltem és kezembe vettem a mobilomat. Tárcsáztam Balmont számát, közben pedig szorítottam a combomat, amit golyó ért.

- Megtetted amire kértelek?
- Harry és Shawn kiiktatva főnök.
- Na és Linda?
- Sajnos Ő...sajnos Őt nem sikerült.

A vértócsa egyre nagyobb lett körülöttem.
Pechem lenne? Pont egy rohadt artériát talált el az a pöcs?

Balmont idegesen beszélt a telefonban, de a hangok kezdtek elmosódni és egybefolyni, ahogyan a látásom is. Erőm elhagyott, a szememet pedig nem sikerült tovább nyitva tartanom.