Mad Girl / SZÜNETEL:( /

Bevezetés

Az egész világ õrült. Az emberekkel együtt.

Minden embernek van valami sajátos õrültsége. Vannak az õrült fanok, akik nem ismernek határt, ha a kedvencükrõl van szó. Persze, nekem is vannak kedvenc hírességeim, elõadóim, bandáim, de azért nem vagyok õrült fanatikus, mint például a sulimból elég sokan... Néha azt érzem, hogy a kedvencükért élet-halál küzdelmet is vívnának...

Ott vannak még az õrült állattartók. Úgy viselkednek azzal a szerencsétlen állattal mintha a kisgyerekeik lennének, és nem értik meg, hogy ez az állatnak is rossz. Arról meg nem is beszélve, hogy nézni is szörnyû.

Vannak az õrült hobbimániások. Úgy ûzik a hobbijukat, mintha... Nem is tudom... Nem lenne holnap. Mindent akkor, ott akarnak egybõl megcsinálni, és a legrosszabb, van olyan is, aki azt hiszi, hogy meg is élhet abból a hobbiból... Például rajzból, hogy élne meg??? Hát elég nehezen.

Ott vannak a kedvenceim is. Az õrült szerelmesek... Eleve annyira nyálas ez az egész... De persze nem ítélkezem, mert a legjobb barátnõm, Bia is egy õrült szerelmes. Hetente esik szerelembe. (Kisebb nagyobb kiesésekkel, pl.: a nembeszélünkrólaominózusosbuli...) De ezt már lassan tíz éve csinálja, amikor is legjobb barinõk lettünk. Emlékszem, õ volt az elsõ (és per pillanat az utolsó) srác, akivel járt. Zsombornak hívták. Tízórai közben Zsombi odaadta Biának a kakaóscsigájának a belsejét, és onnan kezdve örök szerelem volt... Négy órán keresztül XD. Ebéd után szakítottak, mikor Bia szerelmi várát Zsombor lerombolta, a fiú osztálytársainkkal. Igen, ez még általános elsõ évében történt. Bia óriási hisztiben tört ki. Mindenki Zsombort ünnepelte, hogy milyen vicces volt, ahogyan összeugrálta a szerelmi várukat. Egyedül én mentem oda Biankához megvigasztalni. És attól a perctõl örök LB-k (legjobb barátnõk) lettünk. De amúgy is LB-k vagyunk (most nem a legjobb bariságra gondolok), mert ugye õ Bianka, én pedig Linda vagyok. És így lett az ilyen barinõs ship nevünk az LB (Linda Bia). Már az is összekötött bennünket, hogy mindketten nyáron születtünk. Bia júliusban, én pedig augusztusban. Akkor, ott általánosban csak mi ketten születtünk nyáron. Elõnyben voltak a tavaszi születésûek és háttérben a nyáriak. Azóta, elsõ óta csak ketten ünnepeltük a szülinapunkat, meg persze a szülõk. Nem arról van szó, hogy nincsennek barátaink, de ez már egy megszokás. Nyolc évesen ünnepeltünk elõször együtt, mert úgy éreztük, hogy nem kell nekünk más, mert mi ott vagyunk egymásnak. Ez persze mára már nem teljesen így van, de a nagy része így maradt, mint például a szülinapozásunk. Minden barátunk, ismerõsünk megérti, elfogadja, hogy a szülinap csak a kettõnkké. Most nyáron is így volt. Bia júliusban töltötte a tizenhetet, én meg augusztusban.

Ott vannak az õrült osztályok, mint például, amibe én is járok., bár lehet, hogy az csak szimplán hülye... Már nagyon sok tanárunkat kiidegeltünk, és sajnos az ofõnél is betelt a pohár, mikor tizedik végén az egyik anyuka kivette a Csermely gimibõl a kicsifiát, mert tiszta õrület az osztály. Itt felmondott az ofõnk és holnap, mikor kezdõdik a tizenegyedik, kiderül, ki lesz az új ofõnk.

Vannak õrült srácok, mint az osztályom nagy része, vagy Bia új szívszerelme, akit a könyvosztáson ismert meg. Valami sittes diák. Az rémlik, hogy 2 hétig bent volt egy pár barátjával a sitten, mert valamit nagyon megrongáltak. Krisztiánnak hívják a srácot. Most lesz tizenkettedikes, de már tizenkilenc éves, mert bukott is. Ezeket mind Bia tudta meg errõl az újonc végzõsrõl. Azért újonc, mert most iratkozott be a Csermelybe. Ezért jó, ha az embernek van õrült pletyis barátnõje, mert mindent ki tud deríteni bárkirõl.

Na és ott vagyok én. Az õrült lány. Tizedik közepén könyveltek el a szüleim kiteljesedett tininek, ugyanis akkor történt, hogy dobott életem szerelme. Tizedik elején jöttünk össze Dáviddal. Éreztük, hogy fiatalok vagyunk még ehhez a nagy szerelemhez, de nem érdekelt minket. A szüleink nem szóltak semmit, csak mindentudóan nézték végig a fél évünket, mert õk már a kezdetben tudták, hogy nem sokra fogunk jutni. És sajnos a szülõknek mindig igazuk van... Borzalmasan kiborultam, mikor megtudtam, hogy dob Kovács Brigitta miatt. De valahol mindig éreztem, hogy pont az a kis kígyó fog véget vetni a kapcsolatunknak. Mondjuk, ez így volt rendjén. A suli legmenõbb csaja és sráca egymásra találtak. Túl álomszerû volt, hogy egy ilyen nagymenõ észrevesz egy... Hogy is mondjam... Egy olyan lányt, aki nem is nyomi, de nincs is a menõk közt. Egy átlagost. Borzalmasan fájt, hogy szakított velem, de az fájt legjobban, hogy a gimiben nagyon sok kárörvendõ arcot láttam magam elõtt. Lógtam kettõ napot a suliból anyám tudtán kívül. Végül a második nap este lebuktam. Anya igazolta azt a kettõ napot, és még ki is vett a hétre. Mit mondjak?? Szuper egy anyám van! Még akkor is szuper volt, miközben annyira mérges volt a lógás miatt, hogy egy teljes napig nem is beszélt velem. Hú... Nem volt valami jó idõszak az, fõleg, hogy az átlagom is romlott. De nagy nehezen sikerült feljavítanom magam, majdnem egy teljes osztályzattal. Büszke voltam magamra és úgy érzem a szüleim is. Mind ez, már fél éve volt. Sikerült túllépnem Dávidon. Fõleg a nyár segített sokat. De tudom, hogy mostanra egy egészen új ember lettem. Egy egészen új ember fogja holnap elkezdeni a tizenegyediket.