stolen heart ~ jikook | ✔

Prológus

Vettem egy mély levegőt és megigazítottam a nyakkendőmet. Ez lesz az első alkalom, amikor a velem történtekről beszélek emberek előtt és ez miatt nagyon izgulok. Még egyszer sem meséltem róla senkinek, csak a rendőrség szerzett tudomást rólunk, talán ezért is remegnek kezeim, akárcsak a kocsonya. Elszámoltam magamban tízig, így egy kicsit sikerült lenyugtatnom magam, de még így sem voltam képes elolvasni a kezemben tartott papírra írt jegyzeteimet. Magamat ismerve nem is fogok még csak rájuk nézni sem, de a biztonság kedvéért írtam pár gondolatot, hogy ha netán teljesen lefagyok és kikapcsol az agyam vagy esetleg nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék.

- Ügyes leszel, Jimin, meg tudod csinálni - pillantottam a tükörképemre és bólintottam egyet, hogy igen, tényleg meg tudom csinálni.

Ki fogok állni az a több száz ember elé és elmesélem nekik a történetem, hiszen azért jöttek el, én pedig nem fogok csalódást okozni nekik. Nem fogom többé magamban tartani az érzéseimet és bátor leszek, ahogy azt ő is tanácsolta. Bátran fogadom majd a kérdéseket, amiket a hosszú mesélésem után tesznek fel és egy pillanatig sem fog megfordulni a fejemben, hogy esetleg valami helytelent teszek, mert nem, ez egyáltalán nem az. Meg kell tudnia az embereknek, hogy attól még, hogy valaki bankrabló és nem éppen legális életet él, lehet hatalmas szíve és szerethet teljes szívéből. Igazából ez a legfőbb szándékom ezzel az egésszel, na meg megígértem neki, hogy nem fordulok magamba és nem leszek depressziós, szóval muszáj emberek között lennem, mert szerintem simán beleőrülnék a magányba és az ürességbe, amit a hiánya okoz.

- Két perc van kezdésig - mosolyodott el az egyik staff, mire bólintottam egyet és kisétáltam az öltözőmből.

Túl kell esni rajta, nincs mese. Kezeim az eddigieknél is jobban remegtek, csak most attól is félhettem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot az izgulás miatt. Sosem voltam jó az emberek előtt szerepelésben, ezért soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer majd több száz embernek fogom kiönteni a szívem minden egyes darabját.

- Minden rendben van? - lépett oda hozzám pszichológusom, Wong doktor.

- Persze - erőltettem magamra egy apró mosolyt. - Kicsit izgulok, de nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megosszam a gondolataimat másokkal is, ne csak Önnel.

- Nagyon örülök, hogy így gondolod. Minden rendben lesz, a lényeg, hogy ne kapkodj, legyél őszinte és próbálj meg hatással lenni az emberekre. Hidd el, ha higgadtan és magabiztosan beszélsz, akkor úgy fogják enni minden egyes szavad, hogy azt szeretnék majd, hogy mindent megismételj és sose hagyd abba a beszédet.

- Nagyon remélem, hogy így lesz - biccentettem egyet, majd megindultam lépcső felé, ami egyenesen a színpadra vezetett.

Már javában ment a felkonferálás, elmondták, hogy hogy hívnak, hány éves vagyok, mi a munkám és miről is fogok pontosan beszélni. Kár, hogy most már munkanélküli vagyok, mert miatta ott hagytam a munkahelyem, de ezt majd úgy is megfogják tudni, hiszen igyekszem a lehető legrészletesebben mesélni.

- Mehet - biccentett egy fekete hajú nő, mire bólintottam egyet.

Még egy utolsó pillantást vetettem Wong doktor felé, aki biztatóan mosolygott, én pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében kezembe vettem a felém tartott mikrofont, majd elindultam a lépcsőn. Hatalmas tapstenger fogadott, amint kiléptem a színpadra, a meghajolás után az első dolgom az volt, hogy körbepillantottam az előadótermen és minden jelen lévőt szemügyre vettem. Meglepődtem, amikor a tízen évesektől kezdve, egészen a hatvanas évekig láttam jelenlévőket. Nem gondoltam volna, hogy nem csak a húszas és harmincas évek körüli embereket fogja érdekelni a beszédem, ha lehet ezt annak nevezni. Elmosolyodtam és számhoz emeltem a mikrofont, hogy a hivatalosan is megkezdjem a ki tudja hány óráig tartó mesélésemet.

- Üdvözlök mindenkit, aki ma eljött és kíváncsisággal várja, hogy még is mit fogok kihozni ebből az egészből. Park Jimin vagyok és előre leszögezném, hogy borzasztó vagyok emberek előtti szereplésben, plusz ez az első alkalom, hogy erről a témáról beszélek, szóval kérem nézzék el nekem, ha néha megakadok vagy esetleg hibázok... - vettem egy mély levegőt, aztán hivatalosan is nekikezdtem az elmúlt egy évben történt események részletezésének.