stolen heart ~ jikook | ✔

29.

" A veszély közelebb van, mint gondolnád. " – állt a rövidke üzenet a lábtörlőmön talált papíron.

– Remek, azt hiszem, hogy újra kezdődik minden – sóhajtottam fel, majd a kézzel írott szöveget bámultam másnap délelőtt.

– Szerintem nem is maradt abba, csupán szünetelt egy kicsit – mondta Jungkook, mire bólintottam egy aprót.

– Igazad lehet. De hova tegyem, hogy biztosan ne lopják el?

– Nem tudom – motyogta. – A szobádba valahol esetleg?

– Oké, majd keresek neki valami helyet.

– Rendben van – mosolyodott el.

– Mikor mész újra dolgozni?

– Azt hiszem, hogy csak holnap után, de majd beszélek apámmal – vonta meg a vállait. Meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy azok után is ilyen lazán fog hozzáállni az apjához és a munkahelyéhez, hogy rendesen megverték.

– És akkor megtanítasz védekezni?

– Védekezni? – húzta féloldalas mosolyra ajkait és még szemöldökeit is húzogatni kezdte hozzá, hogy hiteles legyen.

– Nem úgy gondoltam – nevettem el magamat, majd játékosan vállba csaptam.

Az igaz, hogy tegnap este koránt sem volt idilli a hangulat és mindketten rendesen feszültek voltunk, de úgy érzem, hogy mindketten kipihentük magunkat és ma már teljesen máshogy állunk a dolgokhoz. Egy hatalmas csókkal üdvözölt reggel, majd hosszú órákat csak feküdtünk az ágyban és ölelkeztünk. Jól esett közelsége és csak reménykedni tudtam abban, hogy a mai napunk ilyen kellemesen fog telni és nem fog semmi olyan történni, ami felzaklathatna.

– Pedig arra is szívesen megtanítanálak, ha már itt tartunk – lépett oda hozzám, majd kivette a kezemből a lábtörlőn talált papírt és az ebédlőasztalra tette.

Nyomott egy apró puszit a számra, majd az államra is, az orromra és egyre több helyre, ahol csak hozzám fért. Mosolyogva fordítottam oldalra a fejemet, hogy a nyakamhoz is hozzáférjen, testem pedig azonnal bizseregni kezdett, főleg, miután megtalálta a gyenge pontomat és nem csak ajkaival, hanem nyelvével és fogával is ingerelni kezdte.

– Jungkook... – motyogtam és muszáj volt megkapaszkodjak a székben, mert úgy éreztem, hogy lábaim bármelyik pillanatban feladhatják a szolgálatot.

– Mi az? Talán nem jó érzés? – kérdezte, viszont hallatszódott a hangján, hogy költői kérdésnek szánta. – Gyere, menjünk be a szobádba – nyomott egy utolsó puszit a fülem alá, majd megragadta a kezemet és maga után húzott egészen a szobámig.

– Mi ütött beléd? – kérdeztem tőle, amikor ismét közelebb lépett hozzám és már arra készült, hogy bevezesse ujjait a pizsama pólóm alá, ugyanis még nem jutottunk el addig, hogy felöltözzünk.

– Semmi, csak szeretném tudatni veled, hogy mennyire fontos vagy nekem. A szavakban meg nem vagyok annyira jó, ezért inkább cselekszem.

– Azért néha szavakban is meggyőző tudsz lenni – mosolyodtam el, mire tétován, de bólintott egyet, hogy talán egyetért velem.

– Vagy talán nem szeretnéd? Mert akkor szólj és hozzád sem érek! – vette el testemről a kezeit és háta mögé rejtette. 

– Egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretném, csupán... csupán minden oké most közöttünk? – kérdeztem a tegnapi kellemetlen helyzetünkre utalva.

– Igen, miért ne lenne? Mármint oké, tudom, hogy a tegnap nem úgy alakult, ahogy mindketten terveztük, de ezt leszámítva én még mindig bírlak – villantotta ki a fogait, belőlem meg kitört egy halkabb nevetés, a "bírlak" megjegyzésének köszönhetően.