stolen heart ~ jikook | ✔

47.

Nagyokat pislogva nyitottam fel a szemeimet. Arra keltem fel, hogy baromira zsibbad a bal oldalam, de amikor át akartam fordulni a másik oldalamra nem tudtam. Nem lepődtem meg, amikor egy tátott szájjal alvó Jungkookkal találtam szembe magamat. Azért nem bírtam megfordulni korábban, mert teljesen hozzám bújt és még át is ölelt. Elmosolyodtam, mert annyira tipikus Jungkook féle póz volt, amit most is felvett. Órákig képes lettem volna őt bámulni, mert ilyenkor nagyon hasonlított egy kisgyerekre. Egy kisgyerekre, akinek az ég adta világon semmi problémája nincsen. Nem kell aggódnia semmitől, és félelemben sem kell élnie. Bárcsak végre a mi életünk is ebbe az irányba fordulna, nem pedig a menekülésekkel, paranoiával és bujkálással telibe.

Miután tudatosult bennem, hogy sikerült majdnem egy egész napot átaludnom, úgy döntöttem, hogy felkeltem Jungkookot. Viszont koránt sem akartam felriasztani, azonnal a gyengéd ébresztési módszerek jutott eszembe. Vagy puszikkal, vagy apró csókokkal fogom elérni, hogy ő is magához térjen. Nyomtam egy apró puszit az állára, mert az a pontja volt hozzám a legközelebb. Aztán az egész arcát puszikkal leptem el, végül ajkait kezdtem csókolgatni. Ekkor már ébredezni kezdett, én pedig még gyengédebb mozdulatokra váltottam, mert tényleg azt akartam, hogy a lehető legcsodásabb reggele legyen.

- Jó reggelt, baba – suttogtam a szájára, miközben újabb puszikat nyomtam szájára. – Ideje lenne felkelni, mert majdnem egy egész napot aludtunk.

- Hmm – hümmögte, de így elsőre még nem sikerült rávegyem arra, hogy kinyissa szemeit. De legalább ébren van már.

- Te nem vagy éhes? Én baromira bevágnék már valami francia specialitást. – mondtam, majd felkeltem az ágyról és lehúztam róla a takarót, amibe rendesen bebugyolálta magát.

- Jó reggelt – szólalt meg rekedtes hanggal. Ásított egy hatalmasat, majd kinyújtóztatta végtagjait, és nyöszörögve kinyitotta a szemeit. – Gyere ide – nyújtotta felém mindkét kezét, én pedig gondolkozás nélkül másztam vissza hozzá.

Az előbb az ágy szélére másztam, hogy lehúzhassam róla a takarót, de miután ilyen édesen megkért, hogy másszak vissza hozzá, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem fogadok szót neki. Amúgy is imádtam a karjaiban lenni, mert akkor éreztem csak igazán biztonságban magam. A jelen helyzetben pedig nagyon is vágytam erre az érzésre, tehát Jungkook közelségére is.

- Mióta vagy fent? – kérdezte, miközben nyomott egy puszit az arcom jobb oldalára.

Államat a mellkasára támasztottam és úgy néztem fel rá, miközben ő arcomat kezdte a lehető leggyengédebben cirógatni. Akaratlanul is le akartak csukódni a szemeim, de semmiért nem hagytam volna ki Jungkook ébredés utáni fejének látványát. Mintha nem is egy bankrabló mellkasán feküdnék éppen, hanem egy aranyos nyuszién.

- Nem rég keltem fel én is – válaszoltam neki egy apró mosoly kíséretében. – Jól aludtál?

- El nem tudom mondani, hogy mennyire. Szerintem hónapok óta nem volt ilyen nyugodt alvásom. Végre nem kellett semmitől se tartanom, nem kellett még alvás közben is résen legyek, és elmertem teljesen engedni magam. Remélem innentől kezdve az éjszakáink is ilyenek idillikusak lesznek.

- Én is nagyon remélem – értettem egyet vele. – Jó lenne, ha végre lenne már egy kis nyugtunk.

- Lesz, hidd el – válaszolta, mire helyeslően biccentettem egyet.

Feljebb tornáztam magamat, hogy megcsókolhassam Jungkookot, bár szerintem ébredésem óta minimum húszszor ajkaira tapadtam már. Csak egy apró puszi volt, amit még vagy ötször megismételtem, mert egyel képtelen lettem volna betelni.