stolen heart ~ jikook | ✔

45.

Jungkook vállán pihentettem a fejemet, miközben a repülő ablakán bámultam ki. Szerencsére csendben voltak az emberek, mindenki pihent vagy éppen aludt. Ezért volt időm ismét a gondolataimba merülni. Ismét átgondolni az életemet. Hogy mi minden változott, mióta megismertem Jungkookot, és miként változtam meg én is. Mert szerintem nagyon sokat változtam az elmúlt hónapokban. A gondolkozásmódom és a hozzáállásom sem a régi, úgy érzem, mintha megerősödtem volna. Igaz, Jungkook előtt is valamennyire határozott voltam, kiálltam magamért, elmondtam a véleményem, de mostanában valahogyan jobban ki tudom fejezni magam.

- Min agyalsz ennyire? – kérdezte Jungkook, mire nagyokat pislogva ráemeltem a tekintetem.

- Mostanában csak agyalni tudok – mondtam halkan, mert nem szerettem volna senkit sem felkelteni magunk körül.

- Ezt mondjuk meg tudom érteni. Én is sokat agyalok mostanában.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés lesz repülni – mosolyodtam el.

Jungkook ajkai szintén felfele görbültek, majd átkarolta vállamat és közelebb húzott magához. A lehető legszorosabban hozzábújtam, és hagytam, hogy egy apró puszit nyomjon a fejem búbjára. Mivel nagyjából mindenki aludt, így nem kellett attól félni, hogy esetleg valaki beszól nekünk, miszerint nem itt kellene ezt csinálnunk. Most egy fejre pusziból csak nem lesz gond, ahogyan abból sem, hogy hozzábújtam a barátomhoz.

- Rosszabbra emlékeztem – vonta meg vállait Jungkook. – Kiskoromban ijesztőbbnek tűnt.

- Mikor ér Limongesbe a gépünk? – kérdeztem, miközben Jungkook karóráján lecsekkoltam, hogy jelenleg hajnali fél négy van.

- Fél hétkor száll le a gépünk. Nem próbálsz meg aludni egy kicsit?

- Nem tudok – motyogtam. – Inkább nézelődök.

- Szép, mi? – mosolyodott el, majd felkaromat kezdte cirógatni hüvelykujjával.

- Igen. Egyszerűen csodálatos. De sötétben valahogyan szebb volt.

- Szerintem napfelkeltekkor a legszebb, azaz most – mondta, mire halkan hümmögtem egyet. Most is szép, nem arról van szó, csupán éjszaka szerintem sokkal hangulatosabb.

- Mi a terv, miután megérkezünk Limogesbe?

- Elmegyünk a szállásra és alszunk egy jó nagyot – válaszolta. – Na, meg azért az ígéretemet is szeretném behajtani – kacsintott egy aprót, mire halkan felkuncogtam.

- Milyen szállásunk lesz?

- Egy kisebb hostelt kerestem magunknak, ahova csak egy felhasználónevet kell megadni. Nem adtam meg semmilyen személyes adatot, így kevesebb az esélye annak, hogy ránk találnak. – mondta, mire bólintottam egy aprót.

- Milyen felhasználónevet adtál meg?

- Chikorita – villantotta ki fogait, mire hihetetlenkedve ránéztem.

Egyetlen egyszer említettem neki, hogy kiskoromban nagyon szerettem Chikoritát, és volt egy konkrét gyűjteményem róla. Persze kinevetett, mert ő semminek sem volt a megszállottja fiatalabb korában, így nem tudta átérezni, hogy milyen az, amikor valamiért ennyire nagyon rajongsz.

- Komolyan? – forgattam meg a szemeimet.

- Hát, na – vonta meg a vállait. – Alapból tetszik a neve és a kinézete is, az pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy te is szereted.

- Szerettem – javítottam ki. – Most már nem különösebben érdekel.

- Amit egyszer szeretsz, azt mindig is fogod – villantotta ki fogait.