stolen heart ~ jikook | ✔

7.

- Nem mesélsz magadról egy kicsit? Alig tudok rólad valamit, de te már nagyjából mindent tudsz. - pillantottam Jungkookra, miután megittam egy újabb pohár vodka-narancsot.

- Mit szeretnél tudni rólam? - könyökölt az asztalra, majd kíváncsian pillantott rám.

- Igazából teljesen mindegy. A korodat már tudom és azt is, hogy hol dolgozol. És igazából ennyit árultál el nekem. - biggyesztettem le az ajkaimat.

Szerintem négy pohár vodka-narancsot megihattam már, nem is nagyon számoltam, viszont éreztem, hogy nehezebben megy a beszélés és gondolkodni sem tudok igazán. Bezzeg Jungkooknak kutya baja, a végén még kiderül, hogy alkoholista és nagyon bírja a piát, velem ellentétben.

- Szeretek fényképezni - mondta, én pedig nem tehetek róla de felkuncogtam.

- Fényképezni? Azta, totál nem néztem volna ki belőled.

- Miért? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Azt hittem, hogy verekedni szeretsz, vagy ilyesmi.

- Szeretek verekedni is, de a fényképezés közelebb áll hozzám - vonta meg a vállait. - Egyszer majd elviszlek a kedvenc helyemre, ha szeretnéd.

- Az nagyon jó lenne - villantottam ki a fogaimat. - Merre van?

- Egy kis faluban van ez a hely, innen olyan egy óra lehet kocsival. Egy nagy rét az egész igazából, de tele van cseresznyefákkal, plusz egy aprócska tó is van a közepén. Nagyon hangulatos hely, csak mostanában sajnos nincsen időm oda kijutni, plusz ugye kocsim sincs most, szóval még nehezebben tudnék eljutni oda.

- Ezt akartam már kérdezni. Miért nincs kocsid? - keltem fel időközben az asztaltól, hogy ismét vegyek magamnak egy vodka-narancsot.

- Belehajtottam egy fába és az eleje teljesen összetört - vonta meg a vállait.

- Mi? - tágultak hatalmasra a szemeim. - Mikor? És ugye nem lett senkinek baja?

- Ittam és úgy vezettem, de nyugi, szerencsére hajnal volt. Az egyik mellékutcában történt az egész, szóval rajtam kívül senki sem tartózkodott az utcán. Meg nem mentem olyan gyorsan, csak mázlimra egy baszott nagy fába hajtottam bele, így a kocsimnak annyi lett. Nekem meg nem volt pénzem megjavíttatni, anyáék meg nem voltak hajlandók kifizetni. - vonta meg a vállait, én pedig teljesen lesokkolódtam, hogy ilyen lazán közölte ezt velem.

- Azt hiszem iszok még egy kicsit. Te kérsz valamit? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.

Nagy nehezen sorra kerültem, viszont amíg vártam az italomra, oldalra pillantottam és két teljesen tetovált, kigyúrt faszit pillantottam meg, akik engem figyeltek. Teljesen ledermedtem és hosszú pillanatokig csak őket bámultam, de amint leesett nekik, hogy észrevettem őket, gyorsan elnéztek rólam. Nyeltem egy hatalmasat és remegő kezekkel fizettem ki a vodka-narancsot, majd amikor mentem vissza Jungkookhoz, ismét a két furcsa férfire pillantottam. Megint engem néztek, az egyik még súgott is valamit a másiknak, amitől én teljesen beparáztam. Nem kaptam levegőt rendesen, mire visszaértem a padhoz, ahol eddig ültünk ketten, ez azonnal szemet is szúrt Jungkooknak, aki kérdőn pillantott rám.

- Én... én láttam két férfit - nyeltem egy hatalmasat és igyekeztem lenyugtatni magam, de nem igazán jött össze.

- Hol? Kiket?

- I... izmos mindkettő és nagyon sok tetkójuk volt és... és engem figyeltek - csúsztam kicsit közelebb Jungkookhoz, hiszen azt akartam, hogy megvédjen.

- Megnézem őket - akart felkelni a padról, de én a csuklója után nyúltam.

- Ne! Kérlek ne hagyj itt, Jungkook! - álltam fel én is, de eszem ágában sem volt elengedni őt.