stolen heart ~ jikook | ✔

12.

A hazafele út rettentően kínos volt. Még a rádió sem ment, hogy egy kicsit oldja a feszültséget, ezért csendbe burkolózva utaztunk vissza Szöulba. Igazából reménykedtem benne, hogy Jungkook majd megtöri a csendet és elmondja, ki volt az a bizonyos Hosung, mert abban biztos voltam, hogy nem csak sima munkatársa. De ez nem történt meg, sőt semmit nem mondott, én meg elég makacs voltam ahhoz, hogy még csak rá se nézzek egész úton. Ha így titkolózik, az nagyon nem lesz jó, mert így is eléggé paranoiás lettem a bankrablás óta, nincs szükségem arra, hogy valaki így viselkedjen velem.

Sóhajtottam egy hatalmasat, amikor leállítottam az autót és a mellettem ülő Jungkookra pillantottam, aki már alapból engem nézett. Felhúztam az egyik szemöldökömet, mert még mindig azt akartam, hogy ő kezdeményezzen. Szólásra nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit, ezzel sikerült rendesen felhúznia.

- Ha így fogsz viselkedni, akkor mehetsz is haza - mondtam, azzal kihúztam a kocsikulcsot a helyéről és kiszálltam a kormány mögül.

- Te kezdtél el furán viselkedni, nem én - követett Jungkook, viszont nem vette észre, hogy megtorpanok a bejárati ajtóm előtt, ezért sikeresen nekiütközött a hátamnak. - Mi az? - lépett mellém, hogy jobban szemügyre vehesse hirtelen megállásomnak okát.

- Egy újabb boríték nekem címezve - nyeltem egy hatalmasat, viszont eszem ágában sem volt felemelni a bejárati ajtóm előtti lábtörlőn lévő fehér papírt.

Jungkook leguggolt és felvette a borítékot, ami pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a tegnapi. Rám pillantott, közölte, hogy menjünk be és majd ott kibontja. Inkább átadtam neki a kulcscsomómat, mert kezeim annyira remegtek, hogy szerintem képtelen lettem volna beletalálni a lyukba és kinyitni az ajtót. Most nem vártam meg, amíg körbejárja a házat, minél hamarabb bent szerettem volna lenni a házamban. Ki tudja, hogy ez az illető nem figyel-e valamelyik bokorból a reakciómra várva. Kettőre zártam a bejárati ajtót, majd követtem Jungkookot a nappaliba. Folyamatosan beszélt hozzám, de egyszerűen képtelen voltam rá figyelni, ugyanis úgy dobogott a szívem, hogy még a füleimben is azt hallottam.

" Jimin, nem kellene olyan emberekben megbízz, akiket nem is ismersz. Régebben, bezzeg ilyen eszedbe sem jutott volna... " - olvasta fel Jungkook a borítékból kivett papíron lévő szöveget.

- Mi van? - kaptam ki azonnal a kezéből. Most legalább nem volt üres, mint múltkor.

Újból elolvastam a sorokat és nagyokat pislogva próbáltam rájönni, hogy mégis ki küldhette ezt és kire értette, hogy nem kellene megbízzak benne. Mivel nem kézzel írták, hanem újságpapírból vágták ki a betűket és ragasztották egymás mellé, így sajnos a kézírásból sem tudtam kikövetkeztetni, hogy ki írt nekem.

- Ezt nem értem - sóhajtottam egy hatalmasat, majd letettem a papírt az asztalra és fejemet a tenyereimbe temettem.

- Nem tudod, hogy ki lehet ez? Mert az első alapján olyan volt, mintha valaki csak szórakozna, de ez most már komolyabb. Olyan valaki küldözgetheti neked ezeket a leveleket, aki régebben ismert. Nem ugrik be senki sem? - kérdezte Jungkook, viszont hiába gondolkoztam, egyszerűen senki sem ugrott be, aki titokban írogatna nekem.

- Fogalmam sincs - motyogtam, miközben alsó ajkamat harapdáltam. A fejem is megfájdult, szóval az sem segített a jelenlegi helyzetemen, na meg az sem, hogy tényleg nem tudom, hogy ki ez az ismeretlen illető.

- Szerintem hagyjuk ezt a témát, mert látom, hogy megint teljesen kiborultál. Elmész előbb te tusolni vagy menjek én? - nyúlt a papírért Jungkook, viszont nem engedtem neki, hogy összegyűrje.

- Tartsuk meg, mert lehet, hogy később még fontos szerepe lesz - álltam fel a székről, amin eddig ültem és a kukához mentem, mert a tegnapi borítékot összegyűrte és kidobta. - Nem tudod valakivel megnézetni, hogy tényleg nincs-e rajta semmi? Mármint lehet, hogy csak UV fénnyel látszik, vagy valami ilyesmi. - kérdeztem a fekete hajútól, aki bólintott egy aprót, majd megpróbálta úgy-ahogy kiegyenesíteni.