stolen heart ~ jikook | ✔

48.

- Jungkook, megígérted – sóhajtottam fel, amikor barátom egyszerűen nem akart kikelni az ágyból.

- Nincs kedvem – sóhajtott, majd magára húzta a takarót, így már csak fekete haja látszott ki a fehér ágytextíliák közül.

- Egy hete itt vagyunk már, de eddig csak a sarki kisboltba jutottunk. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra, mert így nagyon feszült és ideges vagyok.

- Máshogy is tudjuk oldani a feszültséget – jegyezte meg Jungkook, mire muszáj voltam megcsapni így takarón keresztül is, amiért már megint rosszra gondolt.

- Jungkook... – sóhajtottam fel. – Kérlek.

- Nem félsz, hogy lebukunk?

- Őszintén? Nem. – vontam meg vállaimat. – Csak szeretném végre jól érezni magam. És pont te mondtad azt, hogy nem csak a szobánkban leszünk null-huszonnégyben. Viszont még is ezt csináljuk, ez pedig tökre nem jön be nekem.

- Jó, akkor menjünk valahova – ült fel az ágyon. – Ha ennyire szeretnél, akkor ma este bulizni megyünk.

- Tényleg? – kérdeztem nagyokat pislogva, mert megmondom őszintén, hogy azt hittem sokkal több időbe telik majd az, hogy rávegyem arra, menjünk végre valahova.

- Aha – vonta meg a vállait. – Nézek térképen valami helyet.

- Köszönöm – mosolyogtam.

Igazából az elmúlt hetünk tényleg csak azzal telt, hogy vagy az ágyban feküdtünk, vagy pedig az utca végén lévő kisboltba mentünk. Ezzel pár napig nem is volt gondom, de egy idő után baromira unalmassá vált a monotonság. Viszont akárhányszor felhoztam témának, mindig azt kaptam válasznak, hogy Jungkooknak nincsen kedve sehova sem menni. De tegnap végül sikerült rávennem arra, hogy legalább belemenjen abba, hogy elmenjünk egy kicsit szórakozni. Ma viszont közölte, hogy semmi kedve kikelni az ágyból, én pedig kénytelen voltam könyörögni neki, mert már tényleg kezdtem megőrülni a bezártságtól.

Miután Jungkook körbenézett a térképen és megtalálta a legközelebbi bárt, azonnal felöltöztünk és már indultunk is, mivel már nyolc is elmúlt. Nagyon izgultam, és baromira örültem is magamnak, hogy sikerült elérjem, hogy végre a sarki kisboltnál távolabb menjünk. Egyáltalán nem féltem, mert nem éreztem veszélyben magunkat. Itt úgy sem ismer minket senki sem. Nem ismerik Jungkook múltját, ahogyan azzal sincsen senki sem tisztában, hogy Dél-Koreában körözik, amiért bankrablóként tevékenykedik az apja bandájában. Itt új lappal kezdhetjük mindketten, és nem kell attól tartanunk, hogy esetlegesen valaki felismer minket.

- Elvileg, ha itt balra fordulunk, akkor egy nagy parkolóval találjuk szembe magunkat. Aztán azon átvágunk, és már ott is vagyunk. – mondta Jungkook, majd meg is indult az említett parkoló felé.

Kevesebb, mint tíz perc múlva már a bár előtt sorakozó sorban vártuk, hogy beengedjenek az amúgy elég népszerűen tűnő szórakozóhelységbe. Mivel sokan voltunk, ezért a barátom felkarjába kapaszkodtam, mert nem akartam, hogy esetleg elkeverjenek minket egymástól. Előfordulhat, hogy egyedül teljesen bepánikoltam volna és kibuktam volna, mert most még telefonom sincs, hogy esetlegesen felhívjam Jungkookot, hogy még is merre van.

- Szerintem ott jó lesz – mutatott az egyik kerekasztal felé, ahonnan pont most kelt fel két lány, így az üresen maradt.

Bólintottam egy aprót, majd a két személyes asztal felé vettem az irányt, miközben a lehetséges vetélytársakat kerestem a tömegben. Szerencsére nem kellett senkivel sem közelharcot vívjunk, hogy miénk legyen az asztal, így nyugodtan foglalhattunk helyet. Igaz, össze kellett rendesen húzzuk magunkat, mert az asztal mindössze annyira volt elég, hogy két pohár ráférjen, pluszban pedig könyökölni is lehessen rajta. De nekünk teljesen elég volt, mert csak ketten vagyunk. Semmi értelme nem lett volna nagyobb asztalhoz ülni, mert lehet el is zavartak volna minket onnan, amiért ketten ülünk egy négyszemélyes asztal körül.