stolen heart ~ jikook | ✔

50.

- Tessék – nyújtotta át nekem Jungkook a tetkómra vett kenőcsöt, amit még a tetováló ajánlott.

- Működik a bankkártyád? – kérdeztem azonnal, mert bevallom őszintén, hogy a kenőcs most kicsit sem érdekelt.

- Nem.

- Nem? – ráncoltam össze a szemöldökeimet. – Akkor meg?

- Nem tudom, hogy mi a fasz van a kártyámmal, de nem tudok hozzáférni – sóhajtott fel, majd idegesen beletúrt a hajába.

- Akkor meg honnan van a kenőcs?

- Nem mindegy? – válaszolta a megszokottnál jóval flegmábban. Viszont miután látta, hogy nem esett valami jól a stílusa, bocsánatot kért, majd leült mellém az ágy szélére. – Bocsánat, csak most eléggé ideges vagyok. Add ide, majd én bekenem a tetkódat – vette ki a kezemből a fehér dobozkát, majd ki is nyitotta azt.

Nem szóltam egy szót sem, mivel tudtam, hogy nagy valószínűséggel nem állok készen a válaszra. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy esetleg ellopta azt a kenőcsöt, de a gyorsétteremből való távozásunk után egyből ez ugrott be. Ha nem működik a kártyája, és elég készpénz sincs nála, akkor egyértelmű, hogy nem fizette meg árát. Ettől még a gyomrom is görcsbe rándult, mert nem akartam, hogy Jungkook ismét bűnöző életet éljen.

- Hívjam fel anyát és kérjem meg, hogy utaljon át nekünk pénzt? – kérdeztem Jungkookot, amikor is ő azzal volt elfoglalva, hogy a lehető legóvatosabban bekenje a tetoválásomat.

- Nem kell – válaszolta. Persze, nem is Jungkook lenne, ha elfogadná a segítséget, amit felajánlok neki.

- Pedig szívesen utalnának nekünk pénzt, ha megkérném őket rá.

- Jimin! Azt mondtam, hogy nem kell. Ebben mit nem értesz? – förmedt rám, ezzel párhuzamban pedig kicsit erősebben ért a bőrömhöz, így az eddigi kellemetlen érzés rendesen megerősödött.

Ez miatt fel is szisszentem, mire Jungkook azonnal elkapta tőlem a kezét, és bocsánatkérően pillantott fel szemeimbe. Nem szóltam semmit, bár szívem szerint beszóltam volna neki, hogy most már emberelje meg magát és legyen velem őszinte. Ketten csak többre megyünk, mintha magában kellene őrlődnie, és egyedül valami megoldást találni a jelenlegi helyzetre.

- Sajnálom, Jimin. Nem akartam erőszakos lenni. – motyogta, majd megtörölte a kezét, amivel a medencémnél kente be előbb a bőrt.

- Miért nem mondod el őszintén, hogy hogy állunk most? Érzem, hogy valamit eltitkolsz, és ez nagyon nem tetszik. Ketten többre megyünk, mintha egyedül akarnál mindent megoldani.

- Nem akarlak terhelni semmivel sem – válaszolta azonnal.

- Nem terhelsz, ezt te is pontosan jól tudod – sóhajtottam fel. – Szóval? Mondd el, hogy mi van.

- Hát, jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá – vonta meg vállait. – Kérlek szépen ott tartunk most, hogy alig van huszonöt eurónk. A kártyám nem működik, szóval lényegében van két, esetleg három napra elegendő pénzünk. Arról nem is beszélve, hogy kellene a szállást is fizetni, de azért azt sem szeretném, ha éhen halnánk.

- Akkor miért nem fogadod el a segítségem? Mondtam már, hogy ha felhívom anyáékat, akkor szívesen küldenek nekünk egy kis pénzt. – mondtam neki, mire megrázta a fejét.

- Egy kicsit tudnak küldeni, ami maximum egy hétre elég. Na, de utána? Utána mihez fogunk kezdeni?

- Nem tudom – motyogtam a lehető leghalkabban, szóval az sem biztos, hogy a mellettem ülő Jungkook hallotta.