stolen heart ~ jikook | ✔

32.

Másodpercenként pillantottam körbe magam körül, abban reménykedve, hogy Hosung nem cseszett át és komolyan megjelenik a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben. Napokat rágódtam azon, hogy biztosan beszéljek-e vele, mert nem akartam Jungkook háta mögött sumákolni, de tudtam, hogy tőle nem fogom megtudni az igazat. Szóval végül úgy döntöttem, hogy felhívom a barátom munkatársát és titokban konzultálok vele. Keddet beszéltünk meg, méghozzá fél hármat, miután lejár a munkahelyem. De már három is elmúlt, ő pedig sehol sem volt. Hiába hívtam, a telefonja azonnal foglaltat jelez, szóval vagy kikapcsolta a telefonját vagy pedig beszél valakivel. Amikor már kezdtem volna feladni, akkor megpillantottam egy fekete bőrdzsekit viselő, szintén fekete kapucnit viselő férfit, amint a kocsim felé közelít. Csak reménykedni tudtam abban, hogy Hosung az, nem pedig egy pszichopata gyilkos, aki éppen arra készül, hogy kirabol, esetleg megerőszakol, utána meg eltűntet a föld színéről.

Beteg gondolataimból egy vidáman integető Hosung zökkentett ki, aki jelezte, hogy be szeretne szállni a kocsimba. Igen, a biztonság kedvéért magamra zártam az ajtókat, szóval gyorsan beengedtem, mert nem akartam, hogy kint ácsorogjon a hidegben. Ma hajnalban mínuszok voltak, minden teljesen befagyott, szóval mázlim volt, hogy este beálltam a garázsba, mert szerintem órákat szenvedhettem volna azzal, hogy a kocsimba életet leheljek és lekaparjam róla a jeget.

- Bocsi, hogy késtem, csak közbejött egy megbeszélés - mondta Hosung, miután beszállt mellém és bekapcsolta biztonságiövét.

- Semmi baj - mosolyodtam el. - Mondjuk már azt hittem nem jössz el, de szerencsére nem lettem felültetve.

- Tényleg ne haragudj, csak a főnök pont akkor talált meg, amikor már indulni készültem.

- Ja, oké - indítottam be az autót. - Be szeretnél ülni valahova, vagy megteszi az is, ha csak körbe-körbe kocsikázunk a városban?

- Szerintem jobb ötlet az autókázás. Nem hiszem, hogy jó hatással lenne a környezetünkre, ha meglátnának minket együtt.

- Oké, jogos - sóhajtottam fel. Ezután pár percnyi csend következett, amíg én kigondoltam, hogy miként szeretnék belecsapni a lecsóba, Hosung meg gondolom arra várt, hogy végre megszólaljak. - Szóval azért akartam veled beszélni, mert Jungkook mellett egyszerűen képtelenség komoly témákat felhozni.

- Ezzel nem mondasz újdonságot - nevette el magát. - Na, megint mit csinált az a jómadár?

- Mond neked valamit az a név, hogy Seo Heejun? - kérdeztem, mire látszólag rendesen meglepődött, mert válaszolni sem bírt.

- Seo Heejun? Miért? - tért ki a válaszadás elől, nekem pedig ekkor világossá vált, hogy ismeri a tetkós srácot és most már abban is biztos voltam, hogy munkatársak.

- Egyik nap találkoztam vele, mert jött bankkártyát aktiváltatni. Pontosan olyan pisztoly tetkója van, mint Jungkooknak és gondolom akkor neked is van egy, igaz?

- Igaz - mondta, bár látszódott rajta, hogy nem szívesen beszél az egyen tetkójukról.

- Megmutatod? - kérdeztem tőle, mire sóhajtott egy nagyot és felhúzta bal kezén az inget, majd felém nyújtotta a karját. Igaz, hogy nem bírtam rendesen megnézni magamnak, mert az útra kellett koncentráljak, de nem is kellett, mert pontosan ugyanolyan volt, mint Jungkooké és Heejuné. - Ez valami közös cucc?

- Mondhatni annak is - vonta meg a vállait.

- Kinek van még ilyenje?

- Jungkookon és Heejunon kívül még egy embernek, na meg a főnöknek is.