stolen heart ~ jikook | ✔

49.

Muszáj voltam Jungkook kezét szorítani, mert nem voltam teljesen felkészülve az ilyesfajta kellemetlen érzésre. Persze barátom felkészített, hogy nem lesz fájdalommentes, de úgy voltam vele, hogy simán kibírom. Nos, jó, hogy itt volt azért mellettem, mert muszáj volt teljes erőmből szorítanom kezét. Lehet jobban jártam volna, ha nem egy olyan helyet választok ki, ahol az egyik legvékonyabb a bőröm, de máshova nem igazán tudtam elképzelni a Jungkook tetkójához passzoló alakzatot. Végül a megbeszéltek szerint az általam kitalált pisztoly golyóra esett a választásom, ami a medencém felé egy kicsivel lett elhelyezve. Igazából egyáltalán nem bántam meg, sőt izgatott voltam, és boldog is, amiért lesz valami különleges közös dolgunk. Igaz, Jungkook tetkója eredetileg az apja bandájának szimbóluma volt, de most már nem az. Az én tetkóm miatt most már a mi közös tetoválásunk, semmi köze nincs már az apjához, illetve a munkatársaihoz sem.

Miután a tetováló kész lett az alakzattal, lefedte azt és tájékoztatott a további teendőkről. Bár Jungkook mindennel tisztában volt, mert ő már túlesett párszor ezen, de szerettem volna én is mindenről tudni, mert nem sok tapasztalatom van etéren. Alig vártam, hogy megcsodálhassam végre a tetkómat, de egy napig sajnos még letakarva kell hagyni, illetve figyelnem kell arra, hogy ne nagyon menjek napra, illetve kerüljem a vizet. Szerencsére az elmúlt napokban borult volt az idő, így inkább a vízre kellett jobban odafigyeljek.

- Na, mennyire fájt? – kérdezte Jungkook, mikor már elhagytuk a szalont.

- Szerinted azért mélyesztettem a körmeimet a bőrödbe, mert unatkoztam? – horkantottam fel, mire sikerült elérjem, hogy a mellettem lévő felnevessen.

- Oké, gondoltam, hogy fájni fog, de elég jól bírtad szerintem ahhoz képest, hogy az egyik legfájdalmasabb helyre kérted a tetkód. Pár hétig még vigyázni kell rá, de szerintem nem lesz itt gond, majd odafigyelünk. – mondta egy apró mosoly kíséretében. – Most pedig menjünk és együnk valamit, mert baromira éhes vagyok.

- Mennyi pénzünk van még? – kérdeztem, mert sikerült elég sok eurót eligyunk az elmúlt napokban. Na, meg azért ételt is kellett vegyünk magunknak, szóval próbáltunk spórolni, de még sem akartunk nyomorogni, és kiflit enni egymagában.

- Nyugi, nem gáz, ha ebédelünk egyet – vonta meg a vállait.

Persze, megint nem árult el semmi konkrétat. Eddig akárhányszor rákérdeztem, mindig az volt a válasza, hogy nyugodjak meg, majd ő gondoskodik a magunkkal hozott pénzről. Viszont már eltelt két hét, azóta pedig rendesen költekeztünk már. Bár elvileg még van egy kártyája, amiről tud le pénzt venni, ha elfogy a készpénzünk, mert azt nem a saját nevén csináltatta, pontosan az apja miatt. Attól még féltem, hogy mi lesz akkor, ha esetleg elfogy minden pénzünk. Akkor mit fogunk csinálni? Főleg, mert a szobánkért is fizetni kell.

- Rendben van – mondtam, mert nem akartam, hogy azt higgye, nem bízok benne. Abban reménykedtem, hogy nem hazudik nekem, és tényleg kezében tartja a dolgokat. Ha valami nagy gebasz lenne, akkor biztosan szólna, és nem titkolná el előlem.

A hotelünkhöz közeli gyorskajáldába telepedtünk le, ahol igaz, hogy sokan voltak, de még sikerült ülőhelyet találnunk viszonylag kevés idő alatt. Baromi éhes voltam, de csak egy szendvicset rendeltem, mert úgy voltam vele, hogy vacsoráig csak kibírom. Jungkook viszont nem szégyenlősködött, rendelt két extra húsos szendicset, pluszban egy nagyadag sültkrumplit. Kicsit vicces volt, hogy ő egy hadsereget képes lett volt megetetni, én meg a kis szendvicsemet majszoltam.

Nem nagyon beszélgettünk, miközben ettünk, mert mindketten éhesek voltunk már. Öröm volt nézni Jungkookot, amint kisgyerek módjára tömi magát, mint aki két napja nem evett. Én csak csipegettem, mert nem akartam sokkal előbb végezni, mint barátom. Nagyjából egyszerre fejeztük be az ebédet, ami mellé még kólát is vettünk, így kijelenthetem, hogy csupa egészséges ételt vittünk be a szervezetünkbe. De hát viszonylag ez a legolcsóbb, meg unalmas is lenne, ha minden nap csak péksütiket ennénk.