stolen heart ~ jikook | ✔

4.

Kellemeset kellett, hogy csalódjak Jungkookban. Konkrétan ő pakolta helyettem a könyveket, mivel komolyan tudta, hogy melyiknek hol a helye, plusz magasabb is volt, mint én, így könnyebben elérte a fentebb lévő polcokat. Nem beszélgettünk olyan sokat, de nem is vártam el, hogy már most elmondja nekem a titkait, vagy éppen a szerelmi életéről regéljen. Én sem árultam el magamról konkrétan semmit a nevemen és az életkoromon kívül. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy idősebb vagyok mint ő, még hozzá majdnem két évvel. Azt hittem, hogy kettőnk közül én leszek fiatalabb, de ezek szerint a kinézet eléggé befolyásoló tényező e-téren. Miután az összes könyv a helyére került, visszavittem az üres dobozt Haneulnek, viszont meglepődtem, amikor Jungkook is velem tartott. Elvileg nem ismerték egymást, még is jól elbeszélgettek, én pedig némán hallgattam őket. Észre sem vettem, hogy kint már sötétedik, szóval jobbnak láttam, ha elindulok haza, mert nem akartam megint sötétben hazaérni.

- Én viszont megyek - mondtam nekik, ezzel félbeszakítottam a beszélgetésüket.

- Már is? - kérdezte Haneul, mire bólintottam egyet.

- Sötétedik.

- És? Az miért baj? - ráncolta össze szemöldökeit Jungkook.

- Mióta kirabolták a bankot, amiben dolgozik, tiszta paranoia lett a gyerek - mondta a lány, én pedig vettem egy mély levegőt, mert nem terveztem ezt elmondani az új srácnak, hiszen alig pár órája ismerem csak.

- Miféle bankrablás? - kérdezte, mire szúrós tekintettel pillantottam a pult mögött ülőre, hogy nehogy elmondja a bank nevét, ahol dolgozom, de persze nem értette a célzásomat és mosolyogva újságolta el Jungkooknak a munkahelyem nevét. - Hallottam róla - biccentett egyet.

- Remek, most viszont megyek - sóhajtottam fel és már meg is indultam a kijárat felé, mert kezdett kellemetlen lenni a helyzet.

Ahogy csuktam volna be a hatalmas kaput, valami, vagyis valaki megakadályozott benne. Ijedten fordultam hátra, de egy kicsit megnyugodtam, amikor Jungkookot pillantott meg, nem valami fegyveres vadállatot. Elmosolyodtam, hiszen azt hittem, hogy ő is csak haza indul, de még mielőtt beszálltam volna a kocsimba, megállított.

- Nem szeretnél beülni valahova inni valamit? - kérdezte, mire rendesen meglepődtem.

- É...én? - dadogtam zavartan, de ő válasz helyett csak biccentett egyet.

Mérlegeltem a helyzetet, hogy még is mi lenne a helyes döntés. Kicsit féltem ettől a találkozótól, mert azért még is csak ma ismertem meg, de ugyanakkor úgy gondoltam, hogy talán egy itallal meghálálhatnám a segítséget. És igazából teljesen átlagos srácnak tűnik, aki fiatalabb mint én, szóval nem hinném, hogy az lesz az este végkimenetele, hogy elrabol és megerőszakol.

- Hova szeretnél menni? - kérdeztem tőle, mire arcán mosoly jelent meg.

- Tudok a közelben egy jó pubot.

- Gyere, szállj be - biccentettem az anyósülés felé, ő pedig szó nélkül sétált át a kocsim másik felére, és már be is ült mellém.

Nem hittem volna, hogy a napokban bárkivel is szóba állok majd, de Jungkook valahogy még is más volt. Úgy éreztem, hogy benne megbízhatok, talán ezért is engedtem meg neki, hogy beüljön mellém a fekete Jeepembe. Az út abból állt, hogy a fiú navigált engem, én pedig igyekeztem szabályosan közlekedni, bár volt, hogy olyan sávba kanyarodtam át, ahova nem is szabadott volna, de az már csak részletkérdés volt. Egy hatalmas neon kék felirat előtt parkoltunk le, majd miután kiszálltunk a kocsiból, volt időm tanulmányozni a kiírást, ami Moonlight volt. Találó név, hiszen gondolom ez a pub inkább éjszaka működik és nem nappal. Jungkook illedelmesen maga elé engedett, viszont ahogy beléptünk az ajtón és nagyjából kétszáz embert pillantottam meg, kicsit megszédültem. Mennyi pszichopata, vagy éppen gyilkos lehet itt, te jó ég.