stolen heart ~ jikook | ✔

16.

Jungkook ismét felszívódott. Az estét még nálam töltötte – ami viszonylag olyan volt, mint általában szokott lenni –, másnap reggel pedig mindketten munkába mentünk. Szerdán napközben többször is írtam neki, de egyszer sem válaszolt, ahogy csütörtökön és még pénteken sem. Aggódtam érte, mert akárhányszor eltűnik, mindig sebekkel tér vissza. Gondoltam, hogy megint valamilyen illegális dologról van szó, mert általában ez miatt szokott napokra felszívódni.

A szerdai és csütörtöki napon volt elég időm rajta, illetve rajtunk gondolkodnom. Tudom, hogy nem szabadna vakon megbízzak benne, mégis ezt csinálom. Hiába döntöm el magamban mindig, hogyha legközelebb meglátom, akkor tiszta vizet öntök a pohárba és a lehető legtöbb információt kiszedem belőle. Amikor találkozunk, egyszerűen elpárolog a mérgem és átveszi a szerepét az aggodalom. Jungkookot múltkor is megverte a főnöke, mert sok időt tölt mostanában velem. Mi lenne, ha megtudná, hogy koránt sem vagyunk közömbösek egymásnak? Biztos vagyok benne, hogy komolyabb következményei is lennének, mint néhány zúzódás. El nem tudom képzelni, hogy mégis milyen helyen dolgozhat és mennyire terminátor alkatú főnöke lehet.

A helyzet mégis borzasztóan idegőrlő, mert ahogy telnek a napok, én úgy habarodok bele még jobban a srácba. Durva, de a gondolataim kilencven százalékában ő jár, mindenről ő jut eszembe és a hétfő este történt csókunkat szerintem vagy ezerszer visszaidézhettem már magamban. Rossz, hogy elutasított, amikor közeledni akartam felé, hiába az én érdekemben tette. Szükségem van rá és nem csak úgy, mint egy barátra, hanem, mint egy lelki társra.

– Jimin? – szakított ki a gondolataimból Minji, akinek egy hatalmas doboz volt a két kezében. Azonnal kapcsoltam és gyorsan átvettem tőle a díszekkel megtöltött dobozt, amit nagy valószínűséggel helyettem hozott be a kocsiból. Jó, nem tehetek róla, de szerda óta folyamatosan elgondolkodom, elbambulok és néha hosszú percekre képes vagyok kizárni a külvilágot.

– Bocsánat – húztam kínos mosolyra ajkaimat, mire munkatársam legyintett egyet és jelezte, hogy kövessem.

– Nem tudom, hogy ti hogyan képzeltétek el a díszítést, de szerintem nem kell túlcsicsázni mindent. Hayoung amúgy is az egyszerűséget preferálja jobban. Szerintem elég lesz csak pár konfettit kilőni, a függönyökre felakasztani a huszonhármas zászlókat és néhány lufit fújni. – csapta össze tenyereit Ahin, a szülinapos legjobb barátnője.

– Vettünk ilyen apró szíveket és "boldog szülinapos" lapocskákat is, esetleg még azokat is az asztalokra lehetne szórni. De egyébként nekem teljesen rendben van az egyszerűbb díszítés ötlete. – bólogatott helyeslően Minji, aki elő is vette a dobozból az említett díszítőelemeket, hogy megmutassa a többieknek.

– Én szívesen megterítek – emeltem magasba a jobb kezemet, ugyanis biztosan nem én leszek majd az, aki felmászik a létrára és azon imádkozik, le ne pottyanjon onnan.

Amíg a lányok eldöntötték maguk között, hogy ki, mit csinál, addig én szépen lassan megterítettem. Igazából még volt pár óránk, de mindenképpen haza akartam még ugrani, letusolni és átöltözni, mert most csak egy melegítő és egy fehér póló volt rajtam. Plusz Hayoung ajándékát sem hoztam el magammal, mert nem akartam, hogy esetleg összetörjön az út alatt. Miután szétszórtam az asztalokon az apró szíveket és a boldog szülinapot feliratú díszeket, megindultam haza.

Nem volt kedvem tovább segíteni nekik, plusz ránézésre teljesen megvoltak nélkülem is, így nem akartam láb alatt lenni. Fél négyre kellett visszamenjek, ugyanis Hayoungék majd négyre jönnek, miután véget ért a műszakjuk. Megbeszéltem Minjivel, hogy nem autóval jövök este, majd ő hazavisz, mert este nem ihat. Belementem, ugyanis jól esett volna már pár pohár bor, illetve pezsgő és azért ittasan még sem szerettem volna volán mögé ülni, nehogy úgy végezzem, mint Jungkook.