stolen heart ~ jikook | ✔

42.

Fontos kérdés még a rész előtt!

Nem vagytok elégedettek a sztorival? Vagy mi történt? Fogynak az olvasók, a szavazók és a kommentelők is. De miért? Valamit nem jól csinálok? Tudom, hogy ezt pont nem azoktól kellene kérdezzem, akik még itt vannak, de sajnos azoktól nem tudom, akik itt hagyták ezt a könyvemet... Szóval? Szerintetek miért van ez? Nem elég jó, izgalmas a történet? :(

◇ ♡ ◇

- Elmondom a tervet – motyogta Jungkook, amikor már csak némán ültünk egymás mellett a jéghideg betonon. – Nem tudom, hogy sikerrel járunk-e, de mindenképp meg kell próbáljunk kiszökni innen, mert különben nagyon rossz dolgok fognak történni.

- Most biztatni akarsz, vagy ráparáztatni az egészre? – kérdeztem tőle, mert mondanivalójának második fele teljesen illúziórombolóra sikeredett.

- Én csak őszinte akarok lenni veled – vonta meg a vállait. – Azt akarom, hogy ne bízd el magad, és az esetleges rossz következményekkel is tisztában legyél. Szerintem jobb a lehető legjobbra felkészíteni, mintha azzal tömném a fejed, hogy simán kijutunk innen, és apámék nem fognak megtalálni minket.

- Oké, igazad van – bólintottam egyet. – Na, mondd a tervet.

- Megvárjuk, amíg apám és a munkatársaim elalszanak, aztán a hátsó kijáraton kiszökünk. Elvileg mindig kellene valakinek őrködnie, de az elmúlt napokban figyeltem őket, és hajnali három után mindenki kidől. Addig csendben itt leszünk és úgy teszünk, mintha aludnánk. Aztán pedig kiszökünk hátul. Mivel apámék nem tudnak az új kocsimról, így van egy kis előnyünk, mert nem tudják, hogy mit kellene követniük, hogy megtaláljanak. Ha innen kijutunk, akkor hozzád megyünk, gyorsan összepakolsz pár cuccot és Sinanba megyünk. Onnan indul egy komp fél ötkor Lianyungangba, ahova elméletileg kevesebb, mint két óra alatt át is jutunk.

- Kína?

- Aha – bólintott egy aprót. – Aztán majd meglátjuk, hogy merre megyünk tovább, de nem bánnám, ha sikerülne eljutnunk Európába.

- Nem lenne gyorsabb repülővel menni?

- De, viszont apa két perc alatt megtudná, hogy merre járunk. Így igaz, hogy lassabbak leszünk, de autópályákon tudunk gyorsabb tempóban is haladni. – mondta, hangja pedig olyan magabiztosságot tükrözött, hogy azonnal hittem neki. – Aztán, ha elérünk Európába, akkor onnan már mehetünk repülővel tovább.

- És mi lesz akkor ha lebukunk, és nem sikerül kiszöknünk? – kérdeztem, bár legbelül tisztában voltam a válasszal.

- Nagy gáz – válaszolt anélkül, hogy kimondta volna azt, hogy akkor nagyvalószínűséggel mindketten meghalunk. – De törekedjünk arra, hogy minden a lehető legjobban történjen, jó?

- Rendben – biccentettem egy aprót. – Remélem sikerrel járunk.

- Én is – nyomott egy apró puszit a kézfejemre, ugyanis eddig összekulcsolt ujjakkal ültünk egymás mellett. – Történjen bármi, össze kell fognunk és be kell vetnünk mindent a túlélés érdekében.

- Sosem gondoltam volna, hogy az unalmas és monoton napjaim ennyire izgalmassá válnak majd egyszer. Nem tudom, hogy örüljek-e neki, vagy inkább ne.

- Hát, szerintem most még ne. Majd akkor örülhetsz, ha már úton leszünk az országból, hogy máshova meneküljünk. – mondta, én pedig teljes mértékben egyetértettem vele, ugyanis még nem mertem előre inni a medve bőrére, ahogyan azt mondani szokták.

Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna aludni hajnali három előtt. Gyomrom görcsben volt, minden apró neszre felkaptam a fejem és attól féltem, hogy talán valaki meghallotta a délutáni beszélgetésünket. Pedig szándékosan halkak voltunk, hogy még véletlenül se kerüljön megbízhatatlan emberhez a tervünk. Egész testem remegett, és hiába bújtam teljesen Jungkookhoz, képtelen voltam megnyugodni. Minden egyes porcikámmal azt akartam, hogy kiszabaduljunk innen és új életet kezdhessünk, amit Jungkookkal mindketten megérdemelnénk. De hát hiába álltam hozzá pozitívan az egészhez, attól még ott volt bennem a paranoia, a félelem és a kétely is, miszerint valami olyasmi fog történni, ami keresztezni fogja a számításainkat. Féltem, hogy valami olyan zajlik a háttérben, amiből mi semmit sem tudunk. Azzal sem voltunk tisztában, hogy ez az egész egy csapda, és arra ment ki, hogy engem is bankrablóvá tegyen Jungkook apja.