stolen heart ~ jikook | ✔

61.

Ha Jungkook nem lett volna benne nyakig a bankrablásokban, akkor kérés nélkül elmondtam volna mindent, amit tudok. De így egyáltalán nem állt szándékomban bármi konkrétat is mondani. Nem fogom a barátomat a rácsok mögé küldeni. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tartott az első kihallgatásom, de már javában besötétedett, amikor kikísértek a kihallgató szobából. Egy cellaszerű akármibe zártak, ahol egy kőből készült padon kívül csak egy vécé és egy csap volt. Egyedül voltam, még akkor sem láttam ismerős arcot, amíg a kihallgató teremből az ideiglenes zárkámba kísértek. Hol lehet mindenki?

Az egész éjszakámat a plafon bámulásával töltöttem. Akkor sem bírtam volna aludni, ha altatót adnak be nekem, mert a szívem hevesen vert, az adrenalin pedig csak úgy dolgozott a testemben. Csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi lehet Jungkookkal. Ő elárulta a társait, vagy tartja a száját? Kezdtem beleőrülni abba, hogy semmit sem tudok róla. Azt mondta az engem kihallgató férfi, hogyha segítőkész leszek, akkor elintézi, hogy láthassam Jungkookot. Viszont miután végeztek velem, nem történt semmi, csak a cellámba kísértek, azóta pedig még csak rám sem néztek. Nagyon remélem, hogy nem vert át és komolyan gondolta, hogy beszélhetek majd Jungkookkal legalább csak pár perc erejéig.

Végül csak sikerült elbóbiskoljak, mert arra riadtam fel, hogy valaki kinyitja a cellám ajtaját. Azonnal felültem a kényelmet kőből készült pad szerűségről, majd az ajtóban álló egyenruhás pasasra néztem.

- Megint kihallgatnak, szóval kellj fel! – lépett be hozzám, majd jelezte, hogy menjek oda hozzá.

Mivel előző este nem szedték le rólam a bilincset, így csak megragadta azt, és annak segítségével vezetett maga előtt a kihallgató terem felé. Nem ellenkeztem, mert még mindig abban reménykedtem, hogyha kellőképpen együttműködő leszek, akkor találkozhatok Jungkookkal. Kissé csalódott voltam, amikor a tegnapi rendőrrel találtam csak szembe magamat a teremben, mert reménykedtem abban, hogy talán barátom vár majd rám.

- Hogy telt az éjszakád, Jimin? – kérdezte tőlem, mikor leültettek pontosan ugyanoda, ahol tegnap is órákat kellett egyhelyben ücsörögjek.

- Nem volt a legjobb – vontam meg a vállaimat. – Nem tudok semmi újjal szolgálni Önnek, sajnálom.

- Biztos vagy benne? – mosolyodott el. – Tegnap kihallgattunk mindenkit és érdekes, mindenki teljesen mást mondott. Mindenki a saját irháját mentette, és azon voltak, hogy a másikat bemocskolják. Például az is szóba került, hogy Jungkook nem csak ezt a bankot, hanem mellette még két kisboltot is kifosztott Limoges területén. Erről mi a véleményed? – könyökölt az asztalra, majd megdörzsölte állait.

- Először nem a bankrablásra kellene fókuszálni? – motyogtam, mert kicsit sem tetszett, hogy Jungkookot próbálják meg bemocskolni.

- Először is mindenkit egyesével kihallgattunk, és felmértük a helyzetet. Természetesen a bankrablásra fókuszálunk, viszont úgy tűnik, hogy a kis csapat még sem annyira összetartó, mint először hittük.

- Mikor láthatom Jungkookot? – kérdeztem tőle, és azon voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam a kisebb monológját.

- Ha végre megembereli magát és őszintén elmondd mindent. Addig még csak álmodni se álmodjon arról, hogy akárcsak egyetlen szót is beszélhet vele.

Nem válaszoltam neki semmit, csak összefontam a mellkasom előtt a kezeimet. Egyáltalán nem tetszett a hangneme, de meg tudtam érteni. Eléggé bosszantó lehet, amikor hatfajta információkat kap, neki meg el kell döntenie, hogy akkor melyiket is higgye el. Én viszont továbbra sem vagyok hajlandó beárulni Jungkookot. Samuel úgy tűnt, hogy akár egész nap képes lenne elüldögélni néma csendben, engem viszont már egy perc múlva kikészített a csend. Nem tett jót a stressz és az egyedüllét sem, a csend csak rontott a helyzeten. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd beharaptam az ajkaimat és a velem szemben ülő férfire pillantottam.