stolen heart ~ jikook | ✔

21.

Az egész még mindig olyan volt, mintha meg sem történt volna. Nem gondoltam volna az előző heti elutasítás után, hogy Jungkook még egyszer meg fog csókolni, de nem panaszkodtam. Hiába könyveltem el magamban, hogy innentől kezdve nem fog úgy érdekelni, ez szerintem már akkor érvényét vesztette, amikor újra találkoztunk. Ha a közelében vagyok képtelen vagyok a józan eszemre hallgatni és ez nem feltétlen jó, mert nem akarok ennyire befolyásolható lenni.

– Ígérd meg, hogy soha többet nem jössz a munkahelyemre – szólalt meg csak úgy random, hiszen hosszú percek óta csak feküdtünk az ágyamon és cirógatta a felkaromat, én pedig csak behunyt szemekkel pihentem a mellkasán.

– Nem fogok! – vágtam rá azonnal, hiszen eszem ágában sem volt oda visszamenni, elég volt az a pár perc, amit Jungkkokkal és az apjával töltöttem.

– Akkor jó! Egyébként... szóval apám nem rossz ember, csak nem szereti, ha idegen merészkedik a területére és azt sem, hogyha valaki megszegi a szabályokat.

– Értem – motyogtam, mert nem igazán tudtam mit mondani a kijelentésére.

Az eddig hallottak és látottak alapján kétlem, hogy Jungkook apja nem lenne rossz ember. Láttam a szemeibe, hogy mennyire jól szórakozik azon, hogy megijedtem tőle és nem kizárt, hogy képes lett volna rám lőni, ha nem húzok el onnan. Na, meg aztán milyen apa veri vagy éppen vereti meg a fiát annyira, hogy eszméletét vessze?

– Amúgy meg büszke vagyok rád, hogy nem árultad el a saját neved – villantotta ki a fogait.

– Nem is tudom, hogy miért hazudtam. Csak ez jött, éreztem, hogy nem szabad az igazi nevemet eláruljam.

– Jól tetted – mosolyodott el, mire az én ajkaim is felfelé görbültek.

– És akkor most mi van közöttünk? – tettem fel a világ legértelmesebb kérdését, mire láttam a fekete hajún, hogy valami frappáns válaszon gondolkozik.

– Jelen pillanatban alig pár centi – villantotta ki fogait, mire megforgattam a szemeimet, mert éreztem, hogy valami ilyesmit fog válaszolni. – Egyébként meg nem tudom. Mi legyen közöttünk?

– Mi legyen? – ismételtem meg a kérdését, ugyanis arra voltam kíváncsi, hogy ő mit szeretne, mert azzal tisztában voltam, hogy én mit.

– Na, mi? – villantotta ki fogait, mire muszáj volt elnevessem magam, mert ezek szerint leesett neki, hogy mire is megy ki ez az egész. Sóhajtottam egy hatalmasat és felültem az ágyon, majd jeleztem neki, hogy jó lenne ha ő is ezt tenné. Oké, akkor majd én elmondom, hogy mit szeretnék, bár szerintem ezzel tisztában van ő is.

– Téged akarlak – böktem mutató ujjammal a mellkasára és vártam a reakcióját, ami szokásához híven egy szívdöglesztő mosoly volt. Megragadta kezemet és a szívére tette, mire kissé megszeppentem, mert aztán mindenre számítottam csak erre az apró, ugyanakkor sokatmondó gesztusra nem.

– Én meg téged – mondta, miután érezhető volt, hogy szívverése milyen hirtelen gyorsul fel és kezd hevesen verni. – Látod, hiába próbáltalak ellökni magamtól, a testem foggal, körömmel kapaszkodott hozzád. Azt hiszem már az első találkozásunknál tisztázódott bennem, hogy bejössz, csak igyekeztelek ellökni magamtól.

– Ne lökj el többet, jó? – kérdeztem tőle, mire végignyalt ajkain és bólintott egyet.

Ezt az alkalmat választottam ki arra, hogy a tőlem kapott pólójánál fogva közelebb húzzam magamhoz, bár próbáltam óvatos lenni, nehogy fájdalmat okozzak neki a sebei miatt. Szinte azonnal leesett neki, hogy mit is szeretnék, mert a fenekemnél fogva az ölébe húzott, így a távolság hamar eltűnt közülünk. Elmosolyodtam, majd beletúrtam a hajába, miközben elhelyezkedtem és megbizonyosodtam róla, hogy Jungkooknak is kényelmes a póz.