I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

V. Nagy bajban.

"Szegény emberi lények! Az ösztöneik ide-oda vonzzák őket, és csak kevesen, nagyon kevesen tudnak ellenállni."

- Csak a barátomról Erick Wilson felől érdeklődöm.

- A barátod Erick veszélyben van, nagy baleset érte őt, eszméletlenül fekszik egy kórteremben.- hangjában szomorúságot véltem felfedezni.

Elősször nem hallottam jól, de Heimdall újra megismételte és akkor ott, hirtelen lefagytam, na persze nem szó szerint.

- Lekell mennem hozzá most!!- sóhajtottam, majd lerogytam a földre.

- Rendben van Alessia, de előtte beszélned kell Odinnal!- jelentette ki a húgom.

- Nekem most kell mennem, most rögtön.

- Alessia! Nem mehetsz le csak úgy, szólnod kell Odinnak!

- Rendben, de akkor siessünk!- mondtam. - De mellesleg csak úgy közölném veled, hogy nekem sietnem kell, szóval ha őfelsége,nem ér rá, akkor lemegyek az engedély nékül.

***

- Állj fel gyermekem.- parancsolt rám Odin. - lemehetsz Midgárdra, de csak egy feltétellel.

- Bármi legyen is az, én benne vagyok, nekem mindenképpen lekell mennem a Földre.- feleltem.

- Az elvárásom pedig az, hogy Lokinak lekell mennie veled Midgárdra.

- Ő, felség nem hiszem, hogy szügségem lenne kisérőre. Felnőtt nő vagyok már.

- Loki mindeképpen veled tart, ha tetszik ha nem.- felelte, majd felállt a trónjáról és magamra hagyott.

Mégis mi érteleme van annak, hogy Loki velem tart a Földre?

Nem értem Odin logikáját, de legalább lemehetek a szeretett földemre, hogy megtudjam nézni a barátom hogylétét. Miután a király elment, egyből az volt a dolgom, hogy megkeressem a csínytevés istenét. Sietve mentem végig a palota folyosóin. Pillanatok alatt ráleltem a könyvtárban. Azért néztem meg ezt a helyiséget, mert Thor még tegnap említette, hogy Loki nagyon szeret olvasni és lám meg is találtam őt.

- Khm..-köszörültem meg a torkomat hátha felnéz rám, de semmi. Szemei még mindig a könyvre voltak tapadva. - Loki tudnánk beszélni sürgős és nagyon fontos.- mondtam neki.

- Ha arról a midgárdi útról szeretnél beszélgetni akkor jobb ha távozol.- mondta, s még mindig a könyvet bújta.

- De muszáj jönnöd. Néküled nem mehetek. S bár ostobaságnak tartom azt, hogy jönnöd kell velem. De nincsen más választásod lejössz velem és kész.- hadartam le egyszúszra és végre rám szentele minden figyelmét.

- Mégis miből gondolod azt, hogy én veled tartok csak azért, hogy neked jó legyen. Na és nekem ebbe mi lenne az élvezet? - kérdezett.

- Neked ebbe az az élvezet, hogy velem lehetsz semmi több.

Nagy nehezen sikerült rá vennem Lokit, hogy velem tartson. Bár ha Odinnak ez a nagy ötlete nem lett volna már rég a földön lehetnék Erick mellett.

- Apám össze akar minket boronálni, van egy olyan selytésem.- állította.

- Tessék? Ha igazad is lenne akkor sem tudna minket összeboronálni.- akkadtam ki.

- Ennyire visszataszító a külsöm?- szegezte rám a tekintetét.

Valójában nem tartom Lokit egy ocsmány embernek, sőt szerintem egész helyes, de nekem ott van Erick, igaz csak barátként, de Lokival sose állnék össze és szerintem én nem is vagyok az esete. Meg ahogy látom rajta nem is keres maga mellé senkit, gonolom, azért akarja ezt Odin, hogy én és a fogadott fia együtt legyünk. Vajon a hazugságog és a csínytevés istene volt már szerelmes?

- Nem erről van szó Loki, de hanyagoljuk a témát ha lehet.- fejtettem ki magam. Mire ő válaszképpen csak vigyorogott.

***

Újra itt lehettem Manhattan utcáin, igaz csak pár napja voltam távol, de akkor is hiányzott. Ugyan a boldogságom nem tartott sokáig, mivel Erickre gondoltam és féltem attól, hogy nagy bajba keveredett. Lokival néma csöndben haladtunk a kórház felé, ő nem szólt egyszót sem, így hát nekem kellett megtörni a csendet.

- Mond csak Loki te voltál már szerelmes?- kérdeztem az istenséget.

- Nem és nem is tervezek szerelembe esni, a szerelem és a romantika nem az én világom.- mondta. - Na és te Alessia?- kérdezett.

- Szerelmes az voltam, de az igaz szerelmet keresem. Tulajdonképpen meg is találtam, de hagyjuk is mivel csak barátok vagyunk semmi több. Bár igaz, hogy Ő iránta már nagyon régóta vannak érzéseim.- feleltem.

Pár percel később meg is érkeztünk, kerestem egy nővért aki megmondta, hogy melyik kórteremben fekszik a barátom. Nagy sietve kerestem a 111 -es betegszobát. Nehezen, de sikerült megtalálnom.

- Te maradj itt kint és ne csinálj semmi ostobaságot!- jelentettem ki Lokinak. Nem válaszolt semmit, ígyhát bementem Erickhez.

Ott feküdt sérülten az ágyban, de szerencsémre magánál volt.

- Alessia, már aggódtam érted, kerestelek a lakásodon, de nem voltál otthon és a telefont sem vetted fel.

- Azért mert nem voltam otthon, sőt még a bolygón sem, de ez egy hosszú történet.- mondtam. - De mi a fene történt veled?

Vigyorodott el, majd belekezdett a mesélésbe.

- Hozzád tartottam egyik nap, de természetesen te nem voltál otthon, akkor még nem tudtam azt okát, de most már tudom. A lényeg az, hogy pár barom rám támadt az utcán és ők többen voltak, ezért fekszem most itt, mert nem tudtam megvédeni magam.

- De mi...- nem tudtam befejezni, ugyanis Loki sétált be az ajtón halálnyugodtan.

- Mondtam, hogy várj meg kint.- szóltam hozzá.

- De kint annyi halandó van, hogy már frászt kapok tőlük, oda kint nincsen semmi izgalmas.- ült le egy fotelba és engem vizslatott mosolyogva.

- Alessia Ő a barátod?- mutatott rá Lokira Erick.