I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XXV. Egy szép emlék.

"Az enyém vagy (...). Az enyém, ahogy én a tiéd vagyok. Ha meghalunk, hát meghalunk. Mindenkinek meg kell halnia (...). De előbb élni fogunk! „

George R. R. Martin

- Szóval? Hajlandó vagy lemondani az esküvőről?- néztem az előttem álló istenre.

- Nem mondhatok le az esküvőről! De betudom bizonyítani, hogy nem én voltam fent a kertben!

- Loki te szereted azt a csajt?- tettem fel neki egyszerűen a kérdést.

- Nem, miért szeretném?

- Akkor semmi értelme nem lenne az esküvőtöknek! Miért ragaszkodsz ennyire ehhez a házassághoz?- kérdeztem tőle.

- Apám kérte! Nem szeretném ha csalódna bennem!

- Most viszont én csalódtam benned!- néztem rá csalódottan. - Én meg nyíltam neked, mondhatni szerelmet vallottam és te annyit nem mondasz vissza, hogy szeretsz! Mit akarsz tőlem? Miért keresel folyton?

- Nem tudom neked ezt megmagyarázni! Fontos vagy nekem! Oly annyira, mint még soha senki, pedig az anyám is elengedhetetlen személy volt az életemben!- vallotta be.

- Na és Luna? Ő mennyire fontos neked?

- Semennyire sem!- jelntette ki, majd megsimogatta az arcomat.

- Ha én fontos vagyok neked, ne vedd el őt, kérlek! Nem bírnám ki!- mondtam neki már szinte sírva.

- Addig semmi képpen nem veszem el őt, míg apám nincsen magánál, de ha ő továbbra is azt akarja attól tartok nem tehetek az esküvő ellenn semmit!

- Továbbra is elvennéd őt? De hát Luna egy.... had ne mondjam ki! Ő tehet mindenről! Odin miatta van álomban és nem beszélnék arról, hogy számtalanszor közénk állt és most meg hírtelen egy esküvő? Nem fura neked ez kicsit cseppet sem?- érdeklődtem.

- Igazad lehet Alessia! Azt mondtad, hogy én veled beszélgettem fent a palota tetején igaz?

- Igen! Miért?

- És pontosabban mikor is volt ez?- közben sétált fel-alá.

- Hát olyan három óra fele.- válaszoltam.

- Akkor én a nagyiddal voltam, bármilyen meglepő is neked! Megmutatta nekem hogyan csináljak palacsintát! Mert állítólag az a kedvenc desszerted!- nézett rám most már mosolyogva.

- Igen! A palacsinta a kedvencem! És örülök, hogy összebarátkoztál a nagyival!- mosolyogtam most már én is. - De ha nem te voltál, akkor ki?

- Van egy selytésem.... Gyere velem!

Kint sétáltunk Lokival a rideg asgardi utcán, júniusi estéhez képest csak úgy csípte az arcomat a hűs levegő.
Percek elteltével havazni is elkezdett.
Mit ne mondjak nagyon nem volt meleg és, hogy ilyenkor esik a hó azon nagyon megdöbbentem. Egyre több elhagyatott házat véltem felfedezni ezen a részen és eddig még egyetlen egy embert nem láttam erre fele. A hideg is kirázott a látványtól, amint meg láttam egy alakot kisétálni egy élettelen házból. Sötét kapucnis ruhát viselt, arcát nem láttam jól. Hirtelen Loki megtorpant és elém lépett védelmezően. A férfi ledobta magáról a kapucnit ezáltal belátást nyertem arcára. Feje ki volt tetoválva, kicsit testesebb az alakja, mint Lokié és egy kicsit izmos is volt. A herceg rám terített valamit ami takaró féleségnek tűnt. Nem is foglakoztam azzal, hogy honnan szerzte, úgy vélem most nem ez a legfontosabb.