I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XLIX. Az apai ígéret

„ Barátok jönnek, mennek, egy feltűnik a színen, egy letűnik, de a család egy olyan erős kötelék, amit semmi sem szakíthat el. Mindig számíthatsz rá."

Nikodém Vanda

Loki

Sokáig még fel sem fogtam azt, amit Alessia mondott nekem. Úgy éreztem, hogy nem remekelnék apaként, de ezt a lányt megszerettem, és úgy tűnik, hogy miatta képes lennék mindent eldobni, csak azért, hogy megvédjem őt és a szíve alatt lévő kis életet. Egy dolog miatt nem tudtam örülni annyira, az pedig a közelgő veszély miatt volt. Ha az nem lenne, akkor én most felhőtlenül boldog lennék, de ez sajnos nem így van. Most egyre biztosabb voltam benne, hogy meg kell tennem azt a lépést, amit eddig még csak titokban gondoltam. Most nincs fontosabb annál, hogy Alessiát biztonságba helyezzem. Asgardban csak veszélyben lenne, de mégis úgy érzem mellettem van a helye. Magam is nyugodtabb lennék. Míg én azon gondolkodtam, hogy hogyan oldjam meg a jövőt, addig Alessia szép csendben aludt. Csak a szuszogását hallottam, közben pedig kezemet óvatosan a pocakjára helyeztem, majd oda hajoltam hozzá, ezzel kiszakítottam magam a gondolkodás alól.

- Itt a leendő apukád beszél, aki semmit sem tud arról, hogy hogyan neveljen fel egy utódot. Még sosem beszéltem egy kisbabához, aki még a magzatban van, ezért ez még új nekem! De megígérem neked, hogy vigyázni fogok az édesanyukádra és rád is. Apa nem fogja hagyni, hogy bajotok essen, és ezt az ígéretemet be is fogom tartani. Nem úgy, mint a többit, mert tudod az apukád a csínytevés istene és mondhatni remekül teljesíti a posztját és az ígéreteit sem szokta mindig betartani. De amióta megismerte az anyukádat azóta mondhatni teljesen megváltozott. Biztos az érzéseiben és igazán szereti azt a nőt, aki téged hordoz a szíve alatt. Azóta mióta ismeri az anyukádat megértette mi is a szerelem, mivel az apukád sosem volt szerelmes! Mondhatni sosem akart az lenni, de rá kellett jönnie, hogy az élet nem kívánság műsor, és bármennyire nem akarta megszeretni az anyukádat mégis menthetetlenül beleszeretett! Az apukád pedig én volnék, és tudnod kell, hogy már most szeretlek téged! És anyával már nagyon várjuk az érkezésed!- mindezt végig suttogva mondtam. Nem akartam, hogy Alessia felébredjen, és talán jobb is, hogy ezt nem hallotta.

Ezután a kis beszéd után, vissza dőltem a kedvesem mellé. A hátamon feküdtem és a plafont kémleltem, és nem tudom mennyi idő után aludtam el.

...

Reggel előbb keltem fel, mint Alessia, így volt időm arra, hogy jól végig mérjem. Hosszú hullámos haja a párnán terült el, mindkét keze egymáson pihent a feje alatt. A takaró alól alig látszott ki, szinte a nyakáig be volt takarva, ezért nem sok mindent láttam belőle. Nem akartam felébreszteni, hagytam inkább tovább aludni. Viszont volt egy illető, aki engem nem hagyott békében, ő pedig a kis Loki volt. Milyen rendes tőle, hogy a gazdáját pihheni hagyja, ezért döntött úgy, hogy most velem akar játszani. Ő is az ágyon volt velünk együtt, és megint rá jött az őrült kutya szerepe, azt hiszi, hogy nekem kellemes érzés az, hogy harapdálja az egyik lábujjamat. Nem mintha ha fájt volna nekem ez igazából meg sem kottyant, de sokáig nem bírtam elviselni azt, hogy tiszta nyál vagyok.
Aztán amikor Alessia ébredezni kezdett a kutyus rátámadt, de őt nem harapdálta, hanem nyalogatta. Az arcomon egy kisebb fintor jelent meg.