XXXIV. Könnyek az esőben

1.8K 126 34
                                    

„ Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. "

Sohonyai Attila

- Nézd Loki én meghoztam a döntésemet, és úgy döntöttem, hogy.... igen, szeretnék lenni a kedvesed!- léptem közelebb hozzá.

- Már azt hittem, hogy sosem szólalsz meg! De nagyon örülök a döntésednek!- ölelt szorosan magához.

- És most mit szeretnél ez után?- kíváncsiságomnak most sem tudtam határt szabni.

- Most már természetesen nem szeretném, hogy vissza térj a Földre! Örülnék neki, ha a továbbiakban itt lennél mellettem, hiszen úgy vélem ez mind kettőknek jót tesz majd!- felelte és végig a szemembe nézett.

- Igen, ebben igazad van, de azért közbe-közbe leszeretnék látogatni a Földre! Amúgy legalább tudok segíteni a húgomnak, hiszen terhes, be kell szerezni az összes baba dolgot!

- Hat hónapja van még, az rengeteg idő!- mondta egyszerűen.

- Rosszul tudod, Loki! A terhesség hossza kilenc hónap!- javítottam ki őt.

- A Földön lehet, de itt nem! A gyermek, amit a testvéred hord a szíve alatt, félig isten, ezért növekszik gyorsan! Tehát Alessia te tudtad rosszul!- húzta ki magát határozottan.

- Na látod, ezt az egyet nem tudtam, de azért a hat hónap is rövid idő ahhoz, hogy mindent beszerezzen, hiszen a kicsi félig a halandó, a földi dolgokra is szügsége lesz majd.- már most felvoltam pörögve a gondolattól, hogy a húgomnak hat hónap múlva babája lesz, de elszomorított a tény, hogy öt évvvel fiatalabb nálam, és mégis neki lesz gyermeke. Én meg itt vagyok húszon öt éves létemre és nincsen gyerekem, ki tudja lehet nem is lesz.

- Majd ők megoldják, nyugodj meg! De ha most ilyen vagy, mi lesz akkor majd, ha te hordasz gyermeket a szíved alatt?- kérdezte tőlem, én meg nagyokat pislogva fürkésztem őt.

- Nem tudom, az sem biztos, hogy lesz az éltben gyermekem, de tuti fix, ha nekem babám lesz akkor őt nagyon szeretni fogom! De most már menjünk be mert szét fagyok.- direkt tereltem a témát, mert nem hiszem, hogy Lokival erről kéne beszélnem.

Ezt követően már a palotában voltunk, de nem tértünk vissza bálterembe, helyette Loki szobájába mentünk az ő kérésére. De én még előtte elmentem Moose-ért, aki egésznap egy szolgáló lánnyal volt.
Nagy volt az öröm amikor meglátott ide-oda futkozott, mint általában amikor megjövök valahonnan. S ezután már az istenég szobájában voltunk. Kétségkívül ez a szoba még mindig rendben állt, pedig egy férfitól én nem ezt szoktam meg, de mit is várok, Loki egy herceg. De ebben a szobában szokatlanul kevés arany van, és ezt álltalában folyton szóvá szoktam tenni, ha itt vagyok. Talán, ezért is tetszik annyira ez a helyiség.

- Nem aludnál ma itt velem?- kérdezte és közben a tarkóját vakargatta.

- De csak aludni! Semmi mást, jó?

- Mért, mi mást csinálhatnák még az alváson kívül?- pimasz vigyort ejtett felém.

- Semmit, semmit se! De akkor én most elmegyek fürödni. Kérlek addig figyelj a kisebbik Lokira!- kacsintottam rá.

- Eddig nem Moose volt a neve?- nézett rám éretlenül.

- De, csak a Lokira mindig jobban hallgat, és nem tudom, hogy miért. Azért elleszel vele, ugye?

I fell in love with a god [BEFEJEZETT]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora