I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

VIII. A gyengepont.

A megbocsátás és a felejtés együtt jár - egyazon érme két oldala, de épp emiatt nem is létezhet ugyanabban pillanatban. Bármelyiket választjuk, szem elől tévesztjük a másikat.

Jodi Lynn Picoult

Az egész délelőttöt Helénával és Jackkal töltöttem végre. Olyan régen voltunk együtt, csak mi hárman, de ma még is sikerült megoldani, hogy Helénának és Jacknek se legyen semmi dolga, az utóbbit nem értem, mert a bátyámnak igazából semmi dolga nincsen itt, hiszen vendégségben vagyunk. Valahogy mindig eltűnik, gondolom valami asgardi fruskával találkozgat. Nem hiszem el, hogy képes ilyet tenni a barátnőjével, de én nem avatkozok bele nem az én dolgom.

Kint az udvaron a fűbe olvasgattam amikor valaki megzavart. Először csak a cipőjét láttam, aztán felnéztem rá. S egy ördögien mosolygó Lokival találkoztam.

- Egész délelőtt nem találtalak, most meg itt olvasol a kedvenc területemen.- ült le mellém a fűbe vigyorogva.

- Még is mióta ez a kedvenc helyed?- néztem rá kiváncsian, de közbe mosolyra húztam az ajkaimat. - Én úgy tudtam, hogy a palota tetőtéri titkos udvara az, legalábbis tegnap még az volt.

- Nos ebben nem tévedsz, az az első számú kedvenc helyem, ez meg a másik.- mutott körbe a virágokkal teli udvaron.

- Akkor bocsásson meg nekem hercegem, hogy az egyik kedvenc területén olvasok most éppen.- kezdtem el vele viccelődni. Látszólag élvezte azt, hogy hercegemnek hívtam őt. Elvégre ő egy herceg nem?

- Természetesen elfogadom a bocsánat kérését Miss Alessia.- most láttam Lokit először jóízűen nevetni.

Egyre közelebb érzem magamhoz, mint ember. Eddig még soha senkinek sem sikerült beférkőzni a szívembe ilyen kevés idő alatt, de úgy látszik ő kivétel. Még akkor is ha néha túlságosan is bunkó.
Egek miket beszélek, nem gondolhatok többre puszta barátságnál, hiszen én Erick iránt érzek érzelmeket, vagy már magam sem tudom, hogy mit érzek iránta.

- Aki bent feküdt a kórházban, ő az a midgárdi fiúcska akiért úgy oda vagy?- faggatozott Loki. Bár nem értem miért érdekli ez őt annnyira, de nem lesz belőle bajom ha elmondom neki azt, hogy ő az.

- Igen Loki, de honnan jöttél rá?- néztem fel rá értetlenül.

- Tisztára kivehető volt az, hogy ő az a fiú akiről beszéltél nekem még ami nap.- mosolyodott el halványan és közben az eget kémlelte.

Nem tudom, hogy mit tett velem, de kezdek többet érezni iránta. Talán az a szép tekintete tehet róla meg az a sugárzó természete. Ami miatt most én mennyire gyűlölöm őt. Miért most kell kedvesnek lennie? Azt hittem bisztosak az érzésim Erick felé, de jött ő és mindent felborított amit éreztem iránta, több éven keresztül.

- Már magam sem tudom, hogy mit érzek iránta.- csúszott ki a számon.

- Csak nem más miatt?- érdeklődött tovább.

- Mii dehogy is, nincsen senki úgy az életemben, mégis miből gondolod?- néztem rá zavarodottan.

- Csak egy ártatlan kérdés volt, nem hinném, hogy más miatt hagynád ott a nagy szerelmedet.- majd hátra dobta magát, s fekve nézte tovább az eget, pár percel később én is csatlakoztam hozzá.

Ha tudná azt, hogy lehet miatta nem érzek már semmit Erick iránt. Fogalmam sincs, hogy mit szólna hozzá, hiszen tegnap kijelentette azt, hogy neki nem hiányzik a szerelem az életében és pláne nem egy olyan nővel, mint én. Kicsit elszomorodtam a tegnapi nap miatt és ezt már Loki is észre vette.

- Baj van?- kérdezte aggódva.

- Tegnap amikor felvittél a palota tikos udvarára, ott minden egyes szót komolyan gondoltál?

Úgy nézett rám, mint aki nem érti, hogy miről beszélek.

- Nem, a legtöbbet nem - rám szegezte a figyelmet és úgy folytatta.- , de nem tervezek szerelembe esni, egyenlőre.- emelte ki az utolsó szót. - Bár még sosem voltam szerelmes, nem tudom milyen érzés.- felelte.

- Az igaz szerelmet nem kell keresned, majd befog toppani az életedbe, akkor amikor a nem fogsz rá számítani.

- Akkor ezek szerint te vagy az- mosolyodott el, majd oldalba bökött, aztán ellezdett csikizni.

- Ne, Loki hagyd abba kérlek, nem bírom.- nevettem és csak nevettem, aztán egyszer csak abbahagyta. Loki rajtam ült én meg allatta feküdtem a fűbe és úgy csikizett.

- Ez nem ér most tudod az egyik gyenge pontomat.- vágtam be a durcit.

- Majd idővel a többire is ráfogok jönni.- kacsintott rám, majd leszállt rólam.

- Sok sikert hozzá.- motyogtam alig hallhatóan.