I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XLII. Bátorító szavak

” Minden fájdalmat érdemes, minden fájdalmat jobb megélni, úgyis elmúlik, úgyis csak a szerelem marad. ”

Francoise Leroy

Loki

Tegnap este vissza mentem a szobámba, ahol Luna várt rám. Nem beszéltünk egymással, de párszor éreztem magamon a jégóriás lány tekintetét.
Hidegen hagyott az érzés, mint az is, hogy gyermeket vár.

Reggel Lunát nem találtam a szobámba, ezért egyből Alessiához siettem. Gyors léptekkel indultam meg a kedvesemhez. Idegesen léptem be a szobába, de mind hiába, Alessia nem volt ott. Az aggódásom egyre jobban csak fokozódott, féltem, féltem attól, hogy bajba esett, hogy Luna csinált vele valamit.

Alessia

Egész délelőtt a húgommal voltam és beszéltünk mindenféle dolgokról. Elmondtam neki az egész Lunás szitut, nagyon meglepődött. Nem számított rá, ahogyan én sem, de már valamennyire felfogtam, hogy itt van.
S talán hamarosan le tudjuk őt buktatni.

Most pedig ugyanúgy Helénával vagyok kint a kertben. Mellette akarok lenni, hamarosan úgyis megszületik a pici, és akkor már nem tudunk annyit együtt lenni. Ígyis már alig várom, hogy babázzak, de az, hogy én terhes lennék azt kötve hinném. S talán jobb is így, kell egy kis idő míg biztosra érzem, hogy gyereket akarok, és természetesen Lokival. Meg még itt van Luna is terhesen, aki biztosra állítja, hogy Loki a gyermeke apja.

- Min merengsz ennyire nővérem?- nézett rám nagy szemeivel a húgom.

- Tegnap Lokival beszéltem a gyerek témáról, és ő azt mondta, hogy ő örülne neki mert nyílván jó utód lenne belőle, de én nem érzem, hogy itt lenne most az ideje, hiszen Luna is itt van. És ha én terhes lennék annak biztosan nem örülne, de nem mintha engem ez érdekelne!

- Szóval Loki szeretne tőled egy gyereket?- mosolyodott el.

- Igen! És ez tök jó! Nem mintha én szeretnék, csak veszélyes lenne most teherbe esnem! Valamiért úgy érzem, hogy Luna ha megtudná akkor megölné a gyermeket, vagy vele együtt engem is!- szomorkásan néztem rá. S míg sétáltunk a kertben el is feledkeztem Lokiról, aki bizonyára már nagyon aggódhat értem.

- Húszon öt éves vagy, és nálad felelősség teljesebb embert még nem ismertem! Figyelj lehet, hogy most nem estél teherbe, de attól még később lehetsz terhes! Lehetséges, hogy igazad van, és addig míg Luna itt van, hanyagoljátok Lokival a baba projektet, ha lehet, rendben?

- Ezt mondtam én is Lokinak, de ő hajthatatlan.- húztam el a számat.

- Ohh! De végülis Loki is megérett már az apa szerepre, megkomolyodott, és ezzel mégjobban bebizonyította, hogy ő rátermett már a házas életre. Igaz nem vagytok annyi ideje együtt, de itt ezt nem is nézni senki. Ismertem olyanokat, akik egy hét után összeházasodtak és még a mai napig együtt vannak, szóval ez itt normális!
Loki pedig nagyon szeret téged, és nem hiszem, hogy Luna ezzel a kis hazugságával közétek tud állni!- mosolygott én rám. Szavai nagyon jól estek, és úgy gondolom, hogy lehet Lokival közös jövőm, amiben Lunának nincsen helye. 

A földet kémlelve haladtam tovább a húgommal, amíg meg nem hallotam a hazugságok istenének hangját.

- Na végre, hogy metaláltalak!- jött oda hozzám dühösen, de rám nézett és egyből el is illant a harag amivel érkezett. Szemiben már csak szomorúságot és aggódást láttam. - Egész nap semmit nem hallottam rólad! Már nagyon aggódtam érted kedvesem!- ölelt szorosan magához.