I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XLVII. Eljött az idő

" A gyerekek számára az első kapcsolat a legfontosabb, ez pedig az anya-csecsemő kapcsolat. Ez az az alap, amire a gyerek minden egyes jövőbeli kapcsolata ráépül. Az ember az identitását az anyjától kapja, ő a "tükre". "

Laurel Braitman

Csak álltam és néztem a kezemben lévő tesztet. Még nem jutott el az agyamig a látottak, hogy pozitív lett mindkét teszt. Kellett egy kis idő míg felfogtam a tényt, hogy terhes vagyok. Valamiért nem erre számítottam, de nem mondom azt, hogy nem örülök neki. Ez az érzés még új nekem. Nagyon. Azt sem tudom, hogy hogyan fogom elmondani Lokinak, meg úgy ámblokk mindnekinek. Körülbelül egy bő húsz perc után sírni kezdtem, de ez mind öröm könnyek voltak. Nem bírtam nem mosolyogni, ha csak arra gondolok, hogy hat hónap múlva együtt nevelhetjük fel a közös gyermekünket Lokival. Nehéz eltitkolnom előle, de most nem akarom elmondani. Attól tartok anyáék nem nagyon örülnének neki, hiszen még csak most tudták meg, hogy együtt vagyunk. Ígyis kivoltak akadva attól, amit mondtunk nekik. Heléna terhes, és ez kicsit megviselte anyát, de legalább a szülésnél ott lesz. Már ha nem szült még meg, nagyon remélem, hogy nem. Gyorsan összeszedtem magam, a teszteket elrejtettem a táskámba, hogy még véletlenül se lássa meg senki. Ezután lementem a nappaliba, anya aggódó tekintettel fürkészett engem. Sokat voltam a mosdóba, ez tény, de azt mondom majd, hogy a szobámban elidőztem. Mondjunk most, hogy itt van Loki, megmutathatnám neki a gyermekkori képeimet, de erre most sajnos nincsen időnk. Vissza kell térnünk Asgardba.

- Mehetünk?- kérdeztem fülig érő szájjal.- Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jöttem le, de a szobámban voltam, és element vele az idő.- utáltam hazudni, főleg a szüleimnek. Lokinak pedig csak egyszer kétszer fülentettem, de a hazugság istenét nem olyan könnyi átverni, vagy mégis?

- Induljunk! Már látni szeretném az én kislányomat!- állt fel anya a kanapéról, majd gyorsan elrakott pár fontos dolgot, amire még szükség lehet.

- Jack, ugye te is jössz?- néztem rá a bátyámra nagy szemekkel. Szinte már könyörgő tekintettel pásztáztam őt.

- Hát persze, hogy megyek! Előtte még telefonálok egyet. A munkámat azért nem akarom elveszíteni!

Azután, hogy mindenki elvégezte a dolgát, össze pakolt és elkészült, kint vártuk, hogy Heimdall megnyissa nekünk a hidat. Mindig is imádtam a a bifrösztben utazni, bár olyan hamar eltelik az a kis idő, hogy észre sem veszem. A Földön nem tudtam annyit foglalkozni Lokival, ami érthető is volt. A szüleimet és a bátyámat nagyon régen láttam, de ezt ő is tudja. Remélem azért megérti, hogy most a családom volt az első.

- Köszöntöm a kedves szülöket!- mosolygott anyáékra.- Éppen időben érkeztetek! Heléna hamarosan szülni fog!- mondta Heimdall mindezt Thornak.

Ezt követően mind a palotába mentünk, a húgom és Thor szobájába, ahol már ott volt a király is a hugicám mellett. Ennyire megható jelenetet még nem láttam, Odin a testvérem kezét fogta, aki az ágyon feküdt és látszólag a szülés első szakaszában volt, a vajúdásban. Anya egyből oda szaladt a húgomhoz. Thor meg azt sem tudta, hogy mit tegyen, de végülis ő is csatlakozott és anyaék mellé. Picit sokan voltunk, lassan úgyis csak Thor maradhat bent a szobába mivel ő az apuka. Loki szótalanul állt mellettem és csodálkozva nézte a vajúdó húgomat. Ő sem látott még ilyet test közelből, de lehet, hogy egyáltalán nem nézett még ilyet.
A szülést úgysem fogjuk látni, de ami azután fog törnénni az maga lesz a csoda.

- Szerintem most mi menjünk ki, ígyis sokan vannak idebent.- mondtam Lokinak és megindultam ki felé.

- Azt hiszem apukád kedvel engem!- mosolygott rám.