I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XXXII. Édes érintés

„ A legnehezebb döntésekhez nagyon erős akarat szükséges. "

Bosszúállók: Végtelen háború

Nagyon rosszul esett, hogy Loki csak úgy itthagyott. Fájó szívem, alig akarja elhinni, hogy elment. Ő elakar felejteni, mindig ezt mondogatja, pedig úgysem fog neki sikerülni. Én meg nem fogok utána futni, ő a férfi, nem én. Ígyis már annyi mindenen mentem keresztül miatta, s még mindig arra vágyom, hogy vele legyek. S én jól éreztem a hercegen, hogy ő is épp úgy vágyik a csókomra, mint én az övére. Jól ismerem őt, immár annyira, hogy megfejtsem az érzéseit. De mivelhogy, ezen már késő volt gondolkodni. S mivel rég beesteledett és nem voltam álmos, ezért az égen lévő fénylő csillagokat kezdtem el fürkészni. Szokatlanul tisza volt az ég, odakint béke és csend honolt. Asgardban már régóta nem történt hasonló küzdelem, s még soha a húszon öt évem alatt nem éltem át ehhez foghatót. Pedig az embert nem minden nap szúrják le. Úgy döntöttem kimegyek teraszra és onnan vizslatom tovább az égboltozat rejtelmeit. Épp hogy kiértem az erkélyre, s egy nem várt személy jött be a szobámba, s maga után az ajtót óvatosan becsukta. Loki volt az, a kezében Moose-al.

- Oh, te még fent vagy?- jól kivehető volt az arcán a lepődöttség.

- Amint látod, igen, ébren vagyok még!

- Nézd Alessia.... ne haragudj, hogy csak úgy itthagytalak egy órával ezelőtt. De nem tehettem mást! Elkell, hogy felejtselek és ez úgy fog menni, ha távol tartalak magamtól!- szavai mélyen érintették a lelkemet, s hirtelen megszédültem, majd a földre estem volna, ha Loki nem kap el idejében. Menyasszony pózba vitt el egészen az ágyamig, majd gyengéden rá helyezett arra. Édes, puha érintésétől hamar megváltam.

Az ágyban ülve szomorkásan néztem rá az előttem álló hercegre.

- Nem mászkálhatsz még! Veszélyes!- észre vehető volt rajta az aggódalom, amit én bocsátottam ki belőle. Pedig, ha tudná, hogy miatta szédültem meg és nem pedig a mai nap folyámán szerzett sérülésemtől.

- Már semmi bajom nincsen! A heg, amit szereztem már alig látszik, a szemem nem akarja elhinni az agyam meg elfogadja és látja.- mosolyodtam el halványan, majd Lokit fürkésztem tovább.

- Akkor az asgardi gyógyítok jó munkát végeztek! Holnap reggel felkelsz már nem is fogod érezni.- az orcájára boldogság terült.

- Ez lehetséges?- kérdeztem az istenséget.

- A Földön talán nem, de itt Asgardon minden lehetséges, még a lehetetlen is!- gyengéden simította végig a kezét az arcomon. A tapintása égetett, oly régóta vágyom már az érintésére, s mégis olyan messzinek tűnik, hogy újra megízlelhessem az ajkainak izét. A vágy, amit érzek iránta és, amit művel velem ez az isten, az felfoghatatlan a számomra. Soha eddig nem éreztem magam ilyen biztonságban még előtte, pedig az " előtte " szó az nagyon hosszú idő.

- Össze vagyok zavarodva, mit akarsz még tőlem? Én lennék a világon a legboldogabb ember, ha tudná mit szeretnél, vagy mit akarsz.- mondtam neki majd rá emeltem a tekintetem.

- Tudod mit akarok?- kérdezte tőlem szomorúan. Láttam rajta, hogy nehéz neki erről beszélni, az arcán már a boldogság helyett a fájdalom van.

Kíváncsian fürkésztem a herceget, aki gyors mozdulattal leült az ágyam szélére.

- Téged! Téged akarlak Alessia... , de nem lehet, sajnálom!- Közölte velem, aztán egy gyengéd csókot lehelt az arcomra és halk léptekkel távozott.

Nagyokat pislogva néztem a távozó alak után. Azután, hogy Loki elment, Moose felugrott hozzám ágyra, aki eddig a szönyegen szundikált.
Majd a későbbiekben hajtottam álomra a buksimat.