I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

IX. A változás.

" Az emberek soha nem változnak meg fenyegetés vagy kényszer hatására. Akkor változnak, ha találnak valami számukra becses dolgot, ami olyan értékes nekik, hogy elkezdenek miatta másképp élni. "

Robert Downey Jr.

Lokival töltöttem az egész délutánomat, aztán jött egy borzalmas hír a szüleimtől.
Előbb megyünk haza, sokkal előbb. Az-az már holnap este.
Mi okból kifolyólag, azt nem tudom, de ez az jelenti, hogy Lokival már csak egy napot tudok együtt tölteni.

Mi tagadás, megkedveltem őt és szerintem ő is engem. Talán ha több időt tölthetnék itt, akkor szerelembe is estem volna, de ezt már sosem fogom megtudni. Holnap haza megyek és megpróbálok Erickre úgy tekinteni, mint Asgard és Loki előtt.

A szobámban voltam a tesóimmal és Lokiról beszélgettünk, pontosabban inkább én áradoztam róla.

- Esküszöm te belehabarodtál!- húzta mosolyra a szájasarkát a bátyám.

- Ne is mondj ilyet, nincsen igazad.- vágtam rá egyből. Lehet van igazság abban amit mondott, de addig nem mondom el senkinek sem, míg én magam sem vagyok benne biztos teljesen.

- Alesz, tudod Loki nagyon megváltozott és én, aztán tudom. Sokáig ki sem jött a szobájából, de amióta itt vagy folyton kint látom őt és nem a szobájába tesped.
Keresi a társaságod, én mondtam meg neki ma, hogy hol vagy mert egész délelőtt keresett, de nem talált sehol.
Elég fontos lettél neki az biztos, soha senkihez nem ment ő, és még csak nem is viccelődött senkivel és ennek Thor és legfőkébben Odin nagyon őrül.- fejezte be a mondanivalóját a húgom.

- Heléna, Odin ennek mégis miért örül, hiszen holnap haza megyek anyáékkal együtt. S ha vissza is jövők az is lehetséges, hogy Loki már nem is fog rám emlékezni és azt sem fogja tudni hogy kivagyok. - vágtam közbe.

- Ez badarság te is tudod!- nézett rám rám a bátyám.

Tikon bízom benne, hogy Loki nem fog elfelejteni, hiszen annyit hülyéskedtünk és veszekedtünk ennyi idő alatt mi ketten, mint még soha senkivel.
Sosem gondoltam volna, hogy minket így összehoz majd a sors, de lám most itt vagyok Asgardban és megismerhettem a hazugságok és a csínytevés istenét.
Hiányozni fog ez a hely, itt minden más, de már hiányzik az otthonom és a saját ágyam. Helénát és Lokit szőrnyen rossz lesz itthagyni, de az biztos, hogy még jönni fogok. Mellesleg van még itt egy napom, jobb lesz ha kiélvezem és nem szomorkodom most ezen.

- Alessia hallasz, hozzád beszélek ám!- főrmedt rám a húgom.

- Ő, igen persze csak elgondolkoztam valamin, ne haragudj.

- Csak nem egy istenségen aki imádja a csínyeket?- csípkelődött velem a bátyám.
Látszólag nagyon élvezi olyan, mint Loki.
S már megint Lokira gondoltam, nem hiszem el, hogy folyton ő rá gondolok.

- Jack elég legyen ebből, ha nem fejezed be, akkor az lesz az eslő dolgom ha haza érek, hogy szólok a barátnődnek azokról a dolgokról amiket itt Asgardban csináltál.- mondtam neki kissé dühösen, mire ő elszomorodt.

- Nem hiszem, hogy érdekelné őt, de nyugodtan mond csak el neki. Egyébként már több, mint egy hónapja nem vagyunk kapcsolatban. S, hogy miért nem vagyunk együtt? - fel állt a székről és az ajtó felé vette az irányt majd meg állt előtte. - Megcsalt több, mint fél éven át és most azzal a kis rohadékkal van együtt.- kilépett az ajtón és becsapta azt.

Remek megint sikerült össze vessznem a bátyámmal. Hogy én mekkora idióta vagyok, de én semmit nem tudtam erről, semmit se mondott el nekem. Szokás szerint én rontottam el ezt is, mint minden mást. Most tuti haragszik rám.

- Te tudtad ezt?- kérdeztem a húgomat aki csendben ült az ágyon.

- Igen!- felelte tömören.

- Nekem miért nem mondta el?

- Nem tudom.- mondta alig hallhatóan.

- Akkor megyek és kiderítem.- feleltem majd egy nagy lendülettel kimentem a szobámból és ezzel magamra hagyva Helénát.

Több, mint fél órája keresem a bátyámat, de sehol sem találom őt. Aggódtam miatta, hiszen a testvérem és én miattam ment el ahova ment. Már csak anya és apa tud rajtam segíteni. Már ha ők tudják a hollétét.
Nagy sietve szeltem Asgard folyosóit, hogy beszéljek anyáékkal, de közben neki mentem egy ismeretlennek akiről kiderült, hogy nem is annyira ismeretlen.

- A midgárdiak sosem néznek a lábuk elé?- nézett le rám vigyorogva. Miközben ő és én köztem alig egy centi volt. Szép lassan eltoltam magamtól a mellkasát és beszédre nyitottam a számat.

- Loki most nem vagyok vicces kedvemben és ha most megbocsátasz sietnem kell.- mosolyodtam el halványan. Ezt követően indultam is tovább, de csak pár lépést tudtam megtenni, ugyanis Loki elkapdta a csuklómat, no nem úgy, mint a múltkor, most gyengéd volt.

- Mégis hova kell sietned, csak nem randid van egy asgardival?- kíváncsiskodott az istenség.

- Nagyon vicces vagy Loki, de nem, nem egy randira készülők. Ha nagyon tudni akarod akkor a bátyámat keresem, mert eléggé összekaptunk és természetesen megint az én hibámból, ami jellemző egyébként, de ezt most mellőzük inkább.- hadartam le. - Nem láttad?

- Ami azt illeti, láttam nem is olyan régen, de megkért arra, hogy nem mondjam el senkinek, főleg ne neked.- válaszolta.

- Még is mióta tartod be az ígéreteidet?

- Amióta te itt vagy, de nem mond el senkinek.- mosolyodott el, nekem pedig kijelentésétől egyből pír lepte el az arcomat.

- Ez kedves, de most jobb lenne ha nem tartanád be. Kérlek.- könyörögtem neki.

- Na és mit kapok cserébe?- nézett rám nagy szemeivel.

- Bármit, akármit amit csak szeretnél!- vágtam rá egyből, mivel tudnom kell, hogy holvan a bátyám, beszélnem kell vele, utálom ha haragszik rám.

- Rendben akkor töltsd velem a holnapi napodat kedves Alessia!- jelentette ki majd mosolyra húzta a száját.

Loki, mintha csak a fejembe látott volna, én is pont ezen agyaltam még akkor amikor a tesóimmal voltam a szobámban. Mindig sikerül meglepnie engem és ezzel talán el is dőlt, hogy mit is érzek iránta.