I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XIII. A halandó élet.

"A szerelem rettenetes, fékezhetetlen szenvedélyben is képes kifejeződni. A barátság nem. "

Giorgio Pressburger

Félelmet éreztem magamban, mert mivan akkor ha betörtek hozzám, de az is lehet, hogy Loki jött vissza és elfelejtette becsukni maga után az ajtót. Szerintem az utóbbinak több esélye van, mint annak a ténynek, hogy betörtek a házamba.

- Nagyon régóta ismerlek és az évek során sosem hagytad nyitva a bejárati ajtót.- mondta, majd bement a lakásba.

Ahogy betértünk a házba rögtön a nappali tárult elém, végig néztem az egész helyiségen és semmi nem volt felforgatva, ami jót jelent, de ami utána következett azon nagyon, de nagyon meglepődtem. Loki ott ált kint a konyhán a mosogató géppel szemben és úgy bámulta azt, mintha valami nagyon dolog lenne, de talán neki az is.

- Loki, hát te itt vagy!- kiáltottam, majd örömömbe oda futottam hozzá és megöleltem őt, mire ő csak megpaskolta a vállamat majd eltolt magától. Megjegyzem nem lepődtem meg.

- Hol voltál?- kérdeztem a fekete hajú férfit.

- Ideges lettem egy csatorna miatt, aminek fogalmam sincs, hogy mi volt a neve, de mindegy nem ez a lényeg, elég bosszantó dallamot játszott le és nem csak egyszer, ezért fogtam magam és elmentem sétálni.- nézett rám semlegesen, ez fájt tőle egy kicsit.

- Na várjunk csak, te tényleg egy ostoba reklám zene miatt mentél el?- akadtam ki és közbe a fejemet fogtam.

- Ami azt illeti igen, de látom te elvoltál nékülem is, csak azt nem tudom, hogy miben jobb az a halandó, mint én!- mutatott rá a legjobb barátomra, de végig rám nézett.

- Csak össze futottam vele haza jövet, mert én téged kerestelek!- jelentettem ki.

- Hát ez, megható!- mosolyodott el ördögien.

- Hát az, de te még is mit csinálsz a mosogató géppel?- mutattam rá a tárgyra.

- A maradék pizzát melegítem miért?

Amint ezt meghallottam, rögtön oda futottam és lekapcsoltam a gépet.
A látványt inkább nem ecsetelném, mert eléggé vissza taszító és már csak, azért is volt az, mert látni azt, hogy annak a jó finom pizzának milyen sorsa lett.

- Ez az ember egy bolond, Alessia te látsz benne valami jót, mert én nem!- szólalt meg végre Erick.

- Ne merészelj így beszélni velem te halandó, én egy isten vagyok!- vágott közbe az asgardi herceg.

- Ja, én meg Amerika kapitány, vagy nem is, inkább Bruce Banner leszek, az- az Hulk, úgyis kedveli az istenséget. Erre a mondatra én is fel kuncogtam, de nem tartott sokáig, mivel Loki szúrós szemekkel fürkészett engem.

Fél órával később már csak ketten voltunk Lokival a házban. Erickkel sikerült megbeszélnem a dolgokat, igaz nem támogatja azt, hogy Lokival barátkozok, de ha tudná mit is érzek iránta, akkor kifutna a világból.
Közben sikerült megfürödnöm, de csak odáig jutottam el, hogy megtöröltem magam szárazra, aztán tovább nem sikerült, mert Loki rám nyitott én meg ott áltam előtte megrökönyödve, teljesesen meztelenül.

- Loki nem tudsz kopogni?- kérdeztem kissé mérgesen, s gyorsan észbe kapva magamra teritettem egy törülközőt.

- Sajnálom, de mindegy is, majd beszélünk ha már végeztél.- felelte, majd egy nagy lendülettel kiment a fürdőből.

Azt hinné az ember egy herceg tudja az illemet, de úgy látszik Loki más milyen udvariasságot tanult. Mire kiértem a nappaliba a szuszogó Lokival találkoztam, aki már mélyen horkolt, betakartam őt és ezután én is mentem fel a szobámba aludni.