I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XXXVI. Tánc a csillagok fénye alatt

„ Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok."

Ady Endre

- Luna....- csak ennyi jött ki az ajkamon. Nem tudtam senki másra gondolni, csak ő rá, hiszen eddig csak ő akart ártani nekem és ez most sem volt másképp.

- Csak ő tehette!- Loki arcán az izmok megfeszültek, kezét öklölbe szorította.

- Mit jelent ez a fekete folt a nyakamon?- kérdeztem tőle és közben érzetem a szívem heves lüktetését.

- Ez a fekete folt a halál jele...

- Ezt nem hiszem el!- csattantam fel. - És mit jelent ez pontosan?

- Ez a folt szépen lassan elterjed majd a testeden, és ha ez megtörténik, utána következik a a fájdalmasan végtelennek tűnő halál.- aggódó tekintettel pásztázott.

- Na az szép, és most mi lesz?

- Először is nyugodj meg, másodszor pedig a napokban megfogjuk látogatni a törpéket. Mi előtt még kérdeznéd ők fognak tudni segíteni rajtad! Varázserejűk határtalan, ők majd tudni fogják a megoldást a foltra, hogy eltűnjön! A másik, hogy a törpék nem Asgaradon vannak, ezért egy hosszú és veszélyes út elé kell néznünk. Úgyhogy jobb ha pár harcos velünk tart, de ezt majd holnap megbeszéljük!- kezét közben a derekamra helyezte és úgy nézett bele mélyen az én mogyoró barna iriszeimbe.

- Uhum, és miért veszélyes? Hol vannak ezek a törpék?- kíváncsian érdeklődtem.

- Vannak törpék, akik nekünk asgardiaknak készítenek fegyvereket. A pöröly is tőlük van, de vannak törpék, akik gyógyítók és varázslók. Ezért is kell oda mennünk, mert egy sima, egyszerű gyógyító nem tudná ezt a halál foltot eltünteti.- mutatott a nyakamon lévő foltra.- Nos, ezek a törpék Midgardon vannak, vagyis a Földön! De ez attól még nem olyan egyszerű, mivel a töpék egy rejtett erdőben laknak és misztikus állatokkal vannak körbevéve, akik védig a törpék lalkhelyét. És csak úgy juthatunk tovább, ha egy valaki eltereli ezeknek az állatoknak a figyelmüket, csak mert ez az egy választásunk van! Remélem ezzel sokat segítettem!- vigyorgott rám, majd nagy hévvel rátapadt az ajkaimra, aztán szép lassan elváltunk egymástól. - Gondolom nem vagy álmos, ezért jobb dolgot találtam ki az alvásnál!- pimasz vigyor terült el az orcáján.

- Loki, mégis mire gondolsz?- a szemöldököm az egekbe szökött.

- Majd meglátod!- kacsintott rám.

Ezután, Loki megfogta a kezemet és elkezdett magával húzni. Az utunk a palota titkos kertjébe tartott, én nem értettem semmit.

- Loki, miért jöttünk ide?- néztem rá értetlenül, később pedig megszólalt egy szép dallam. Hogy honnan szól nem lehet tudni.

- Tartozol nekem egy táncal, kedvesem!- nyújtotta felém a kezét.

- Igen? Mégis mikor nem táncoltunk? Legutóbb, ha jól emlékszem a bátyád és a húgom nagy bejelentésénnél táncoltunk először!

- Igen, de az esküvőn nem adatott meg a lehetőség, úgyhogy most itt a remek alkalom!

Puha érintéssel húzott közelebb magához, olyan közel voltam hozzá, hogy még egy papírlap sem fért volna el közzöttünk. Végre megismerhettem Lokinak ezt az oldalát is, miszerint ő tud normális lenni, ha akar és, akivel csak szeretne. Sokáig táncoltunk még egy nagyon szép asgardi keringőre, bár én ügyetlenül elrontottam néha a lépéseket, de legalább Lokit sikerült megnevettetnem. A herceg végig rajtam tartotta a tekintetét és egy percre sem vette le rólam a ragyogó zöld iriszeit. Míg közel voltam hozzá, magamba tudtam szívni férfias illatát, aztán elcsendült a zene és mi abba hagytuk a táncot, de még mindig egymás szemébe álltunk, egymáshoz közel.