I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XXXVII. Megbeszélve

„ A szerelem a legnagyobb csoda a világon. Bármit hozzon is, harcot vagy akár fájdalmat, minden csak boldogságot jelent. És ha egymással lehetünk, az jelenti a legtökéletesebb boldogságot. "

Felix Salten

Lokival élesen figyeltük az előttünk állókat. Vártunk az értelmes válaszukat, s remélve, hogy örülni fognak nekünk. Lepődöttségüket ugyan nem titkolták előlünk, de a húgomon mégis láttam valamit, ami arra utalt, hogy örül neki. Thor meg az öccsét bámulta és szótlanul csak mosolygott. Loki megelégelte a csöndet, ezért rámordult a házaspárra.

- Szólaljatok már meg!- kiáltott.

- Ne haragudj öcsém, csak ez most így hirtelen jött, mint az is, hogy Alessia életben van! De az én részemről rendben van, örülök ennek a szerelemnek!- mondta, majd oda sétált hozzánk, engem jól megölelgetett, Lokival meg csak egyszerűen kezet rázott.

- Na és neked szerelmem? Mi a véleményed erről a kapcsolatról?- kérdezte Thor a húgomtól.

- Örülök neki nagyon! Végre Loki talált magának egy rendes nőt! Na, de ha megbántod őt én kicsinállak téged!- mosolygott és közben szúrós pillantásokkal illette a csínytevés istenét.

- Ígérem, nem fogok csalódást okozni!- kijelentése után felém fordult és rám kacsintott én meg csak vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Így legyen!- mosolygott Lokira, Helána. S ekkor a húgom megfogta a kézfejemet és megkért rá, hogy menjek vele, mert szerinte beszélnünk kell. Szó nékül indultunk el, amit én pofátlanságnak találtam. Amikor hátra néztem Loki és Thor értetlen tekintetével találtam szembe magam.

Tekintetem már előre figyelt amikor egy férfias kéz megfogta az enyémet, ezzel elérve azt, hogy megálljak.
Megfordultam, hogy megnézzem ki az, csillogó zöld iriszei mélyen az én mogyoró barnáimat fürkészte. Loki utánam jött és nem értettem a miértjét, de aztán pár másodpercre rá megtudtam.

- Nem köszöntél el!- szomorkásan hajtotta le a fejét a földre, ezzel minden figyelmét a padlónak szentelte. Sosem láttam még ilyennek, de tetszett ez nekem, hiszen végre önmagát mutatta, és végre más is láthatta ezt az oldalát.

- Igazad van, ne haragudj! Csak tudod a húgomnak ez nagyon rossz szokása, hogy köszönés nékül lelép, és most engem is magával húzott.

- Szóval akkor megkapom végre a csókomat amiért jöttem?- emelte fel rám a tekintetét.

- Oh, hát persze!- mondtam, majd egy gyors csókot leheltem az arcára.

- Én nem oda kértem kedvesem!- pimaszul felhúzta a szemöldökét a magasba, majd egy kedves mosolyt küldött felém.